Nyári Attila blogja naprakész üzleti kommunikációról.
A sikeres QR-kód kampányok első lépése
Világszerte, és itthon is terjedőben vannak a QR-kódok. (Ha valaki nem lenne képben, a QR-kódok okostelefonnal leolvasható kétdimenziós, négyzet alakú vonalkódok.) Már nem számítanak csilli-villi újdonságnak, van számos jó példa az alkalmazásukra, de a cégek egy jelentős része még csak most próbálkozik velük.
Az elmúlt hetekben itthon is egyre többet látok belőlük, és szokásommá vált, hogy tesztelem őket, már csak szakmai kíváncsiságból is. Tudom, hogy nem mindenkinek inge, de úgy látom, az eszköz már felkeltette az érdeklődésünket, de a használatát még nagyon tanulnunk kell.
A leggyakoribb hiba
Egy tipikus hiba, amikor hivatkozásként használják a QR-kódot, ami egy asztali megjelenésre optimalizált honlapra mutat.Mi ezzel a probléma?
Az, hogy a QR-kódot többnyire mobillal olvassuk be, de amit kapunk, az egy nem mobilbarát honlap, ahol csak kínkeservesen tudunk böngészni, és nagyon rövid időn belül fel is adjuk. Ráadásul csalódottak vagyunk, mert a QR-kód valami többet ígért, de nem adott semmit. (Példákat most szándékosan nem írok.)
Előbb a cél, azután az eszköz
Nagyszerű, ha egy cég nyitott az új technológiákra, és elhelyez egy QR-kódot valamely felületén. De ahhoz, hogy igazán ki tudja használni ennek az eszköznek a hatékonyságát, meg kell tennie a következő lépést: előre át kell gondolni, hova fog mutatni a QR-kód, és mi a célja. Tud-e olyan mobilbarát élményt adni, az üzenetet olyan formátummal támogatni, amiért megéri a honlap címének egyszerű kiírása helyett beolvasásra buzdítani az okostelefonosokat.
Hova mutasson a QR-kód?
Azt gondolom, az a minimum, hogy a QR kód egy mobilbarát honlapra mutasson. Még jobb, ha valami különös előnyt, csak így beszerezhető információt, élményt nyújtunk azoknak, akik hajlandóak beolvasni. A legdrágább, de okos tervezéssel sokszorosan megtérülő megoldás, ha egy alkalmazást fejlesztünk.
Két jó példa a QR-kódok alkalmazására
A Tesco azzal a problémával nézett szembe, hogy a hosszú órákat dolgozó koreaiak nyűgnek érzik a bevásárlást. Ezért az üzletlánc azt találta ki, hogy olyan egyszerűvé teszi, és olyan közel hozza az emberekhez a bevásárlás lehetőségét, amennyire csak lehet.
Metrómegállókat virtuális üzletekké változtattak, poszterekkel a szupermarketek polcait imitálták, a polcokon pedig minden áru rendelkezett egy QR-kóddal. A metróra várakozóknak nem kellett mást tenniük, mint kiválasztani, mit szeretnének vásárolni, és egy egyszerű beolvasással hozzáadni a virtuális bevásárló listájukhoz. A válogatás végeztével a telefonjukon fizethettek, az árut pedig házhoz szállította a Tesco.
Az akció három hónap alatt 130 százalékkal növelte az online forgalom volumenét. Egy zseniális megoldás a QR-kód használatával, ami integrált részét képezte egy átgondolt kampánynak.
Koreában és a szupermarket-láncoknál maradva, a Tesco legfőbb riválisát jelentő Emart sem tétlenkedett, újabb szintre emelte a QR-kód használatát. Mikor azzal szembesült, hogy üzleteiben dél és 1 óra között radikálisan visszaesik a forgalom, előállt egy kreatív megoldással.
Forgalmas pontokon 3D-s QR-kódokat állított fel, amelyek akkor váltak beolvashatóvá, amikor dél és 1 óra között az árnyék éppen úgy esett a szerkezetre, hogy kirajzolta a kódot. De ami még fontosabb: a kódot beolvasva a látogatók a kampány mobilbarát weblapjára jutottak, ahol minden nap más és más akciós ajánlatokat, és jelentős kedvezményeket kaptak.
Az eredmény itt is a forgalom látványos növekedése volt.
Így érdemes!
Szolgáljon ez a két példa bátorításként és kihívásként mindazoknak, akik fontolgatják a QR-kódok használatát. És a tanulság: akkor használjunk QR-kódot egy kampányban, ha segítségével többet tudunk adni mobilos ügyfeleinknek, de legalábbis valami olyat, amiben nem csalódnak. Legyen a QR-kód egy átgondolt kampány része, ne csak egy odabiggyesztett grafika.
(Grafikának egyébként is ronda, többnyire. De azért vannak, akik ebben is meglátják a szépet, íme néhány példa.)
Mivel fogalkoznak a pr-esek valójában?
forrás: PR Daily
A vicc (minden viccnek van valóságalapja!) mellett álljon itt néhány hasznos link is.
Edukáció
- 4 tanács B2B közösségi médiára – Kevin Allen cikke azoknak a cégeknek szól, akik elsősorban vállalati ügyfélkörrel rendelkeznek, de mégis szeretnék kihasználni a közösségi médiában rejlő lehetőségeket. Bőven van mit tanulni az ebben előrébb járó B2C szektortól, itt a 4 legfontosabb dolog.
- Az egyetlen alkalmazás, ami minden mobiltelefonon megtalálható. Nem a Facebook és nem az e-mail, hanem… az SMS! A cikk marketing szempontból közelít, de véleményem szerint a pr-kampányok is építhetnének erre a kiaknázatlan eszközre például tájékoztató kampányokban vagy éppen válságkommunikációban. 7 SMS marketing alaptanács.
Hír
- Új internetes portál indul Budapesten, az Ittlakunk.hu – írja az eMasa. Tetszik a koncepció, és azt gondolom, hogy a lokalitásnak egyre nagyobb szerepe lesz a kommunikációban is. A gazdaság és a média helyzetének minden nehézsége ellenére remélem, hogy sikeres lesz.
Esettanulmány
- Végre egy LinkedIn kampány! Miután mindenhonnan a Facebook folyik, öröm látni, hogy más közösségi hálókra is terveznek kampányokat. Ezúttal a Fujitsu rukkolt elő az ötlettel
Trend
- Az elmúlt hónapok egyik meghatározó sikertörténete a Pinterest, ami rövid idő alatt a TOP 10-be jutott a közösségi média oldalak listáján. A SocialTimes cikke szerint a siker titka a szolgáltatás szórakoztató és könnyed jellege. Bár megfogadtam, hogy egy ideig nem kell nekem új közösségi háló, a Pinterest engem is rabul ejtett. Ide gyűjtöm a pr-rel és kommunikációval kapcsolatos könyvjelzőimet.
Infografika
- Bár a magyar helyzetre nézve kevés információval szolgál, érdekes ez a SocialFresh.com infografika, ami a hagyományos ügynökségeket és a közösségi média ügynökségeket hasonlítja össze.
Wikipédia: barát, vagy ellenség?
Egyre több gondot okoz a Wikipédia cégeknek, és kommunikációs partnereiknek, egészen azóta, hogy Jimmy Wales, a Wikipédia alapítója 2006-ban így nyilatkozott:
„Szeretném nagyon egyértelművé tenni, hogy mélyen elítéljük a Wikipédia bejegyzéseket szerkesztő PR cégek tevékenységét.”
Miközben a közösségi enciklopédia az évek során igazi nagyhatalommá és információforrássá nőtte ki magát, a portál házirendje továbbra is tiltja, hogy bárki egy cég képviseletében szerkesszen a céget érintő szócikkeket.
Persze a szabály az szabály, amit kötelességünk betartani. Ugyanakkor a szervezet hozzáállása számos kérdést felvet. Ha a Wikipédia hiteles információforrás szeretne lenni, miért tiltja el a szerkesztéstől éppen azokat, akik a legpontosabb információk birtokában vannak? Etikus-e a 21. században, hogy megakadályozza olyan helytelen információk korrigálását, amelyek komoly hírnévkárokat okozhatnak szervezeteknek?
A CIPR és a Wikimedia UK készülőben lévő etikai kódexe önmagában aligha fog megoldást hozni. A jelenlegi szabályok szerint a PR cégek lehetőségei abban merülnek ki, hogy amennyiben pontatlanságot találnak egy-egy szócikkben, kérhetik a cikk szerkesztőjét az információk helyesbítését. Ez azonban sok esetben hosszadalmas folyamat.
Véleményem szerint mindenki jobban járna, ha irányelvek, etikai kódexek megfogalmazása helyett a Wikipédia házirendjét módosítanák, és lehetővé tennék, hogy a cégek – és a képviseletükben eljáró PR ügynökségek – beazonosíthatóan szerkeszthessenek szócikkeket. Aki nem etikusan szerkeszt, hamar lebukna, a többiek viszont megszabadulnának a hosszú javítási procedúra okozta frusztrációtól, a felhasználók – és az újságírók – pedig naprakész és pontos információhoz juthatnának a portálon. Vajon ez nem érné meg a Wikipédiának?
Mielőtt posztolsz, számolj el háromig!
Számolj el háromig, mielőtt megszólalsz – tanították anno a szüleim. Bármennyire is közhely, néha szívesen ismételném egyes ismerőseimnek a Facebookon, akik napi 10-szer (többnyire a 0.facebook.com-ot használva), és számomra teljesen értelmetlen dolgokat posztolnak.
A Mashable nyomán a Social Times is megírta, hogy egy amerikai felmérés során a legnépszerűbb újévi fogadalmak sorában a harmadik helyen végzett a „kevesebbet posztolok” ígéret. Egy másik felmérésben 2000 facebookozó és twitterező amerikai közül 63 százalék tett közösségi médiával kapcsolatos fogadalmat, java részük óvatosabb szeretne lenni azzal kapcsolatban, hogy kivel és mennyi információt oszt meg a közösségi oldalakon.
Január elején megjelent egy új tanulmány a vállalati közösségi média használattal kapcsolatban, mégpedig az Altimeter Group gondozásában: 140 (több mint 1000 főt foglalkoztató) vállalat közösségi média jelenlétét vizsgálták meg. Egyetlen adat is sokkoló: ezek a cégek átlagosan 178 (!) social media accounttal rendelkeznek. Talán mondani sem kell, hogy ezeknek egy jelentős részét csupán egyetlen, már lezárult marketingkampányhoz használták, ezért sok az elhagyatott, „elhasznált” felület.
A jelentés szerzője, Jeremiah Owyang arra bíztatja a cégeket, hogy auditálják a hozzájuk köthető közösségi felületeket. Nyolc elvárást fogalmaz meg, melyek teljesítésére egy cégnek készen kell állnia, ha el akarja kerülni a kudarcot egy-egy közösségi média platformon.
- A felület használata mögötti üzleti célok legyenek világosak.
- A felület kezelői, és a cég munkatársai értsék a cég titoktartási házirendjét.
- A cég legyen kész hosszú távon elköteleződni.
- Vállaljuk fel a párbeszédet azokkal a felhasználókkal is, akiknek negatív mondanivalójuk van.
- A csapatunk legyen elkötelezett a párbeszéd mellett.
- Készítsünk egy tartalom-közzétételi naptárat, tele értékes tartalmakkal.
- Tervezzük meg az ügyfelekkel folytatott direkt kommunikáció sztenderdjeit.
- Biztosítsuk az eredmények mérhetőségének, jelenthetőségének feltételeit.
PR, minek nevezzelek?
Az Amerikai Public Relations Szövetség (PRSA) úgy döntött, ideje újradefiniálni PR fogalmát. Ideje volt, hiszen utoljára 1982-ben esett át ráncfelvarráson a meghatározás.
A jelenlegi akció keretében tegnaptól kezdve 2011. december 2-ig várják a javaslatokat, melyeket egy online form segítségével lehet bedobni a közösbe, ezután 3 definíció kerül majd shortlistre. A kezdeményezés blogján szereplő információ szerint eddig 400 javaslat került beküldésre.
Én is beküldtem egy definíciót, ami így hangzik: „A Public Relations cégeknek és szervezeteknek segít abban, hogy kommunikációjuk és viselkedésük „emberibbé” váljon annak érdekében, hogy működő kapcsolatokat építsen ki az érdekgazdákkal és hozzájáruljon az üzleti és szervezeti célok eléréséhez.”
A honlapon szerepel egy szófelhő is, ami az eddigi 400 javaslatban szereplő szavakat súlyozza. Eddig 5 szó szerepel a leghangsúlyosabban: nyilvánosság, kommunikáció, szervezet, érdekgazdák és célcsoport/közönség.
Érdemes lesz odafigyelni a kezdeményezés eredményére.
Rémület Halloween előtt és után: közösségi média mumusok
Mindenkinek szakmának megvannak a maga rémálmai – sok kommunikációs szakember számára jelenleg a közösségi média szolgáltatja a legtöbb mumust. Találtam egy „iszonyatosan jó” infografikát, ami összegyűjti ezeket. Íme 5 a listából:
- Zéró interakció – Mindent beleteszel egy kampányba, és mégsem lájkol, kommentel senki.
- Viharos széllökések – Egy közzétett tartalom a visszájára sül el, és rajtad verik el a port.
- Lemaradás – Hirtelen beüt egy krízishelyzet, a közösségi média felületek megtelnek kommentekkel, te pedig nem tudsz elég gyorsan és érdemben reagálni.
- Üresjáratok – Nincs elegendő alapanyag, amiből értelmes tartalmat posztolhatnál.
- Megbukik a kampány – Meggyőzöd a vezetőséget, hogy vágjatok bele egy nagyszabású kampányba, ami úgy, ahogy van, megbukik.
Bevallom, ezek a mumusok valóban ott vannak a tudatalattinkban, de a jó dolog az, hogy a mumusok csak mumusok – mindenki fél tőlük, de kevesen találkoznak velük.
Eddigi tapasztalataim alapján úgy látom, hogy a mumusok elkerülhetőek, csupán nem szabad figyelmen kívül hagyni fontos alapelveket, és be kell látni, hogy a közösségi média kőkemény szakmai munka. Tervezni, modellezni, költségvetni, felépíteni, tesztelni, monitorozni, mérni kell.
De talán ami a legfontosabb: emberinek kell lennie. Információpumpálás helyett a beszélgetés jön be, túlzott magabiztosság – „tudom én, hogy mi kell a népnek” – helyett meg lehet kérdezni a beszélgetőtársakat, hogy mi tetszik nekik, és hiba esetén bocsánatot kell kérni. Akivel lehet beszélgetni, azzal szeretünk beszélgetni.
Steve Jobs: Hogyan élj, mielőtt meghalsz
Ez a videó talán megmutat valamit abból, ami hajtotta és sikeressé tette a már két napja nem élő legendát, Steve Jobsot. “Steve ragyogása, szenvedélye és energiája számtalan innovációnak volt forrása, ami mindannyiunk életét gazdagította és tette jobbá. A világ mérhetetlenül jobbá vált Steve révén” – áll az Apple igazgatótanácsának közleményében. (forrás: HWSW)
Kirúgná a munkatársait egy üres tejesdoboz miatt
Az állásukba kerülhet a Beckerman PR ügynökség munkatársainak, ha elfelejtik pótolni a kiürült tejesdobozt az iroda konyhájában. Legalábbis ezzel fenyegetett egy, a múlt héten kiszivárogtatott e-mailben Keith Zakheim, a cég elnöke. Hozzátette: a figyelmeztetést komolyan gondolja, esze ágában sincs viccelni.
Néhány nappal később a PETA nevű cég egy karton szója alapú tejjel lepte meg az ügynökséget, mondván, hogy a szójatej segít majd elérni az elnök céljait: az állatok kizsákmányolása nélkül készülő termék jelenléte növeli majd a csapat felelősségérzetét, csökkenti az önzést, és az egészségesebb étrend mellett kevesebb lesz a betegség miatti hiányzás is. Ráadásul mindenki megtarthatja az állását.
Ügyes történet. Főleg akkor, ha NETALÁN az ügynökség találta ki az egészet. Ha pedig a PETA rögtönzött – aminek nagyobb az esélye – akkor külön dicséret jár nekik a rugalmasságért és a gyors kommunikációért.
Mitől lesz ragadós a kommunikáció?
Nem szeretem a post-it cetliket. Ezeket a színes kis papírokat köztudottan azért gyártják, hogy egy szembetűnő helyre ragasztva emlékeztessen minket olyan dolgokra, amiket egyébként valószínűleg elfelejtenénk. És mégis: a legtöbb esetben annyira gyenge a ragasztó, hogy rövid idő után megadja magát, és gyakorlatilag használhatatlanná válik.
A szervezeti kommunikációban is szeretnénk, ha az üzenetünk minél inkább megragadna a célcsoport agyában, ehelyett egy-egy kampány sokszor csak egy béna post-it hatékonyságát képes produkálni.
A kérdés tehát:
Mitől ragad meg az üzenet?
Ezzel foglalkozik Andrew Cross pr-szakember blogbejegyzése, melyben a Made to Stick: Why Some Ideas Die and Others Survive c. könyvet említi.
A szerzők szerint 6 kritériuma van a ragadós kommunikációnak, és ezek a következők:
- Legyen egyszerű – bonyolult összefüggéseket is lehet közérthetően továbbadni
- Legyen váratlan, meglepő – törje át a mindennapiság szintjét
- Legyen konkrét – ne kelljen azon tűnődnie a címzettnek, hogy mit is akarunk valójában
- Legyen hiteles
- Pendítsen meg érzelmi húrokat
- A mondandónkat, tényeket csomagoljuk történetekbe
A hat szempont angol megfelelőinek (Simple, Unexpected, Concrete, Credible, Emotional, Story) kezdőbetűit összeolvasva megkapjuk az angol „SUCCES” szót, ami egy “S” híján azt jelenti: siker.
Curiosity drives the world
“Think bravely, don’t be afraid of making mistakes. Keep your eyes open, notice the tiny details and be moderate about everything except your goals.”
I quote these words from Albert Szent-Györgyi, the Nobel Prize winner Hungarian scientist who is credited with discovering vitamin C and who was born on this day 118 years ago in my hometown Budapest.
His professional results prove his words and so these thoughts give a credible inspiration to all who aim to succeed at any area of business and life.
3 take-aways on his birthday: be goal-oriented, courageous and curious.
