A nagy szereplőválogatás (Lukács 3:10-38)

A nagy szereplőválogatás (Lukács 3:10-38)



Amikor hírességekre gondolunk, nehéz elképzelni, hogy az ő életüknek is volt olyan szakasza, amikor még ismeretlen szürke egerek voltak. Bruce Willis például statisztaként kezdte színészi pályafutását Az ítélet c. filmben még a 20. század első felében, Marilyn Monroe pedig először mindössze egyetlen sornyi szöveget kapott a Scudda hoo! Scudda hay! c. romantikus vígjátékban. De folytathatnánk még a sort Sylvester Stallone, Brad Pitt, Jackie Chan vagy éppen George Clooney nevével – a közös bennük, hogy bár ismeretlen statisztaként, mellékszereplőként kezdték, egy tehetséges rendező felfigyelt rájuk, és kiemelte őket a tömegből.

Lukács evangéliuma harmadik részében végre igazán színre lép Jézus. A fejezet felépítése innentől kezdve ahhoz hasonló, mintha a sötét, még kivilágítatlan színpadon megjelenne a főszereplő, majd rövid késleltetéssel egy, majd kettő, és végül három reflektor világítaná meg, hogy mindenki számára teljesen egyértelmű legyen, hogy ő a legfontosabb. Lássuk ezt a három reflektort. A fejezetről szóló tanítást megnézheted vagy meghallgathatod ide kattintva.

1-vlcsnap-2016-01-10-024

Az első reflektorfény maga Keresztelő János, aki bemerítette őt. Bár Lukács beszámolója szűkszavú, egy másik evangéliumából tudjuk, hogy János nem csak bemerítette Jézust, hanem előtte rámutatott, és ezt mondta: „Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit.” János értette, hogy az egész szolgálata Jézusról szól, ő a fontos, őrá kell mutatnia. Tudta, hogy Jézusnak kell egyre nagyobbá válni az emberek szemében, neki pedig csökkennie.

A második reflektorfény pedig nem is a Földről, hanem a mennyből érkezett. Amikor Jézus feljött a vízből, leszállt rá a Szentlélek, az Atya pedig a mennyből szólt: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm!”

Majd Lukács a feljegyzésében Jézusra irányítja a harmadik fénynyalábot is, ide illeszti be Jézus első ránézésre kevésbé érdekes nemzetségtáblázatát, amit legtöbben inkább átugrunk, amikor ide érünk az olvasásban. Pedig Jézus nemzetségtáblázata arra mutat rá, hogy az egész emberiség történelme Jézusra mutat. Érdekes, hogy ez még ma is így van: az éveket is az ő születésétől számítjuk.

Különösen akkor van nagy üzenete a nemzetségtáblázatoknak, ha egymás mellé tesszük a Máté és a Lukács által lejegyzettet. Lukács Mária felmenőit sorolja fel, míg Máté József családfáját írja le. Máté listájában több olyan név is szerepel, akiknek nem lenne ott a helyük a Messiás családfájában – például egy Ráháb nevű prostituált, Ruth, a moábita, Betsabé, akit csak Úriás feleségeként említ Máté, és aki Dávidnak szült, egy tinédzserkorú zsidó lány, Mária, akinek még férje sem volt a fogantatás idején, valamint egy Jekónjás nevű király, aki olyan gonosz volt, hogy Isten megígérte, hogy egyetlen leszármazottja sem ülhet Dávid trónjára. Ha Jézusnak valóban József lett volna az apja, ez az ősi átok miatt sosem lehetett volna ő a Messiás. Hatalmas képe a kegyelemnek, hogy József mégis fiaként nevelte fel a Messiást, mert Jézus a Szentlélektől fogant. Előképe ez annak is, ami velünk történt. Bűnös emberként soha nem lehettünk volna Isten gyermekei. Mivel azonban a Szentlélek újjászült minket, megtört felettünk a bűn átka. János apostol szinte áradozik ezzel kapcsolatban: „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk!”

Legtöbben tudjátok, hogy nagyon szeretek bibliaórákat vezetni. Egyszer kaptam egy visszajelzést, amit soha nem fogok elfelejteni. Az egyik résztvevő azt emelte ki, hogy a bibliaórák hatására vált igazán egyértelművé előtte, hogy Jézus nem csak egy nagyon fontos része a hitünknek, hanem a legfontosabb, aki mindennek a központja. Ez az üzenete ennek a fejezetek is: Jézus a központ, Isten szemében ő a legfontosabb, erre világított rá János, maga az Atya és a történelem. (A Bibliában sok helyen látjuk ezt az üzenetet, ha szeretnétek erről olvasni, különösen ajánlom ezeket a részeket: Kolossé 1:13-20, Efézus 1:3-23, 2:11-22, 3:14-21.)

Bátorítalak, hogy még itt az új év elején tudatosan tegyétek Krisztust a központba. A filmes hasonlattal élve azt mondhatjuk, hogy mi ülünk a rendezői székben, és miénk a döntés, hogy Jézus az életünk főszereplője lesz, marad csak egy fontos szereplő a többi közül, vagy netalán mellékszereplő, statiszta. Legyen ő az, akire a szolgálatunk mutat. Keressük őt, amikor a Bibliát tanulmányozzuk és próbáljuk megérteni Isten akaratát. Legyen ő az egyetlen szempont, amikor döntéseket hozunk. Keressük azt, hogy dicsőül meg ő, amikor az életünk vagy a történelem eseményeit vizsgáljuk és értékeljük. Minden ő körülötte forog. Éljünk ebben a valóságban!

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.