A szavak ereje (Jakab 3)

A szavak ereje (Jakab 3)



Évekkel ezelőtt láttam egy videót, amelyben egy utcán kolduló vak ember szerepelt. A tábláján ez állt: „Vak vagyok, kérem, segítsenek!” A járókelők közül azonban legtöbben csak elmentek mellette. Végül jött egy nő, aki megfordította a táblát, és egy másik szöveget írt fel a hátuljára. Ettől kezdve szinte minden járókelő adott némi aprót a férfinek. Amikor a nap végén visszatért a nő, a koldus megkérdezte tőle, hogy mit írt a táblájára? „Ugyanazt, csak más szavakkal” – hangzott a titokzatos felelet. A táblán ez szerepelt: „Ez egy gyönyörű nap, de én nem láthatom.”

Nap, mint nap átlagosan 5 ezer szót mondunk ki, életünk során pedig 120 milliót. Talán úgy tűnik, egy-egy szó jelentősége eltörpül, pedig nem így van: a Biblia szerint minden kimondott szóért számot kell majd adnunk Istennek. Úgy gondolom, nem azért figyelmeztet erre az Ige, mert Isten egyfajta mennyei nevelő szerepében szeretne tetszelegni, mint felsős osztályfőnököm, aki osztálykirándulások során minden káromkodásért tíz fekvőtámaszt csináltatott. Istennek sokkal inkább azért fontosak a szavaink, és Jakab is ezt próbálja megértetni velünk a harmadik fejezetben, mert óriási hatással vannak a körülöttünk élőkre.

„Élet és halál van a nyelv hatalmában” – tanítja a Példabeszédek könyve. És valóban, azzal hogy másokat lehúzunk, vagy bátorítunk, hosszú távon meghatározhatjuk az életüket. Az ApCselben találkozunk Barnabással, akit a többiek csak a bátorítás fiaként emlegettek. Miután Saul a megtérése után kudarcot vallott a bizonyságtételben, és a gyülekezet jobbnak látta hazaküldeni Tarzuszba, Barnabás volt az, aki felkereste, és magával vitte, hogy szolgáljon vele Antiókhiában. Belegondoltatok már abba, hogy vajon eljutott volna-e Magyarországra az evangélium, és megszületett volna-e az újszövetség Pál tollából származó 13 könyve, ha nincs Barnabás, aki meglátta Isten ajándékát Pálban, és bátorította, hogy csatlakozzon az antiókhiai szolgáló csapathoz, ahonnan aztán ki is küldték misszionáriusként? Ugyanígy, talán mi sem tudjuk sokszor, hogy mekkora hatása van a szavainknak másokra – akár, amikor elégedetlenségünket mutatjuk a gyerekeinknek, vagy éppen meglátjuk az erősségüket és bátorítjuk őket.

Jakab pesszimista azzal kapcsolatban, hogy felismerve ezt az igazságot, képesek lennénk uralkodni a nyelvünkön. Ugyanakkor beszél arról, hogy kaphatunk bölcsességet felülről. Vagy, ahogy a Galata levél fogalmazza meg, az önuralom a Lélek gyümölcse, Isten jelenlétének a következménye az életünkben. Végül Jakab ad egy listát útravalónak arról, hogy milyen az a beszéd, amely a felülről származó bölcsességet tükrözi. Nekem személyesen nem könnyű belenézni ebbe a tükörbe:

1. Tiszta – Amit mondani készülünk, azt bárki előtt vállalnánk? A szemébe is megmondanánk?

2. Békeszerető – Mi a célunk a mondandónkkal? Balhézni akarunk, vagy békét (akár hosszú távon)? Ne járjunk úgy, mint a pletykás asszony, akinek a pap azt tanácsolta, hogy eresszen szélnek egy vánkosnyi tollpihét a templomtoronyból, aztán szedje össze. Amit kimondunk, azt nem lehet visszaszívni.

3. Méltányos – Figyelembe vesszük a másik körülményeit is? Biztos, hogy itt az ideje a mondandónknak?

4. Engedékeny – Lehet, hogy szigorúbbak vagyunk a másikkal, mint magunkkal? Ne legyünk olyanok, mint a szolga a Máté 18-ban, aki fojtogatta a szolgatársát

5. Irgalommal teljes – Az irgalom azt jelenti, hogy nem sújtjuk azzal a másikat, amit egyébként teljesen megérdemelne. Sokszor csak az a célunk, hogy kieresszük a gőzt, és végre kimondjuk, ami feszít, miközben porba sújtjuk a másikat, természetesen az őszinteség nevében.

6. Jó gyümölcsökkel teljes – Vajon hosszú távon jó következik majd a szavainkból? Hasznos egyáltalán?

7. Nem részrehajló – A szavaink a tények alapján állnak, vagy csak feltételezünk dolgokat a másikról? Emlékeztek a viccre, amiben a nyuszika kölcsön akarja kérni a medve létráját, de mire odaér, annyira felhergeli magát, hogy gorombán lehordja a medvét?

8. Nem képmutató – Jézus a képmutatás bűnéről beszélt a legtöbbet. Nem tudta elviselni, ha egyes emberek jobbnak tartják magukat másoknál. Vajon érez bennünk ilyet a másik, amikor beszélünk?

Ha érdekel részletesebben is a rész, ide kattintva meghallgathatod az erről szóló bibliaóra felvételét.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.