Szeptember 19-én kíváncsian nyitottam meg reggel a híreket. Előző nap volt ugyanis a skót népszavazás, amelynek során arról kellett dönteniük, hogy Skócia benne marad-e az Angliával, Walesszel és Észak-Írországgal kötött unióban, vagy önálló állammá válik. Szakmai szempontból is érdekelt a népszavazásig felvezető kampány, de emberileg is érdekes volt figyelni, ahogy mind a maradás-, mind a szakadáspártiak bevetették magukat, hogy az ő érveik győzzenek. Ritkán adatik meg egy nép életében – mint például a magyaroknak 1989-ben – hogy megváltozzon a törvény, az a keret, amely alapján az ország működik. A skót választáson végül győztek a maradás-pártiak, így végül minden marad a régiben.
A zsidókhoz írt levél hetedik fejezete viszont egy olyan törvényről szól, amely megváltozott. Ahogy az 5. fejezetnél írtam, a Biblia logikája szerint az ember és az Isten kapcsolatának három kulcsfontosságú eleme van, amelyek egymásra épülnek. Mindennek az alapja a szövetség, erre épül a papság (közbenjárók), és ettől függ a törvény. Az ötödik fejezetben már kifejtette, hogy az újszövetségben már nem az ároni papság közvetít, hanem egyetlen közbenjáró van, Jézus Krisztus, aki egy másik papi rendet, a Melkisédek rendjét képviseli. A 12. versben pedig azt írja a Zsidók 7, hogy ha a papság megváltozik, szükségképpen a törvénynek is meg kell változnia. Nagyon fontos tehát megérteni, hogy miben áll ez az új papság és milyen ez az új törvény. Ezt tudhatjuk meg, ha egy kicsit megnézzük, ki is ez a titokzatos Melkisédek.
Melkisédekkel mindössze háromszor találkozunk a Bibliában. Az újszövetségben egyedül a zsidókhoz írt levél említi, hangsúlyozva, hogy Jézus az ő papi rendje szerint lett főpap. Ezer évvel korábban Dávid említi a 110. zsoltárban egy vers erejéig, legelőször pedig az 1 Mózes 14-ben találkozunk vele, és mindössze három vers szól róla. Ez a három vers azonban óriási jelentőségű. Egy győztes csata után Ábrahám éppen visszatérőben volt, amikor elé jött Melkisédek, akit az Ige Sálem királyaként és a magasságos Isten papjaként mutat be. A találkozásuk során három dolog történik, és ez előrevetíti az új szövetséget, az új papságot és az új törvényt. Melkisédek kenyeret és bort hozott Ábrahámnak, majd megáldotta, végül Ábrahám tizedet adott neki a megszerzett zsákmányból.
Elsőként tehát az úrvacsora elemeit adja Melkisédek Ábrahámnak. Az újszövetségben is ez az első, amit Isten tesz velünk: emlékeztet arra, hogy ő annyira szeretett minket, hogy Jézus az életét adta a mi bűneinkért. Ezután Melkisédek megáldotta az ígéret örökösét, Ábrahámot. Az elmúlt fejezetben éppen azt láttuk, hogy ha valóban bízunk Isten ígéretében, hogy örök életet ad nekünk, akkor áldottak leszünk, fejlődünk lelkileg, és gyümölcsöt termünk. Végül Ábrahám önként tizedet ad Melkisédeknek. A logika, ami ebben a találkozásban kibontakozik, teljesen ellentétes a régi törvény és a többi vallás logikájával. Ott elsőként az embernek kell tennie valamit Istenért, és Isten ezt viszonozza az áldásával. Az új szövetségben azonban az áll az első helyen, amit Isten tett értünk (kenyér és bor), utána következik, amit még emellett ígért nekünk (áldás az ígéret örökségnek), és mi csak ezután, és legfeljebb hálából, szeretetből adhatunk neki abból, amink van.
A hetedik fejezet két dologról igyekszik meggyőzni az olvasót. Az egyik az, hogy a melkisédeki papság nagyobb tekintélyű, mint az Ábrahámtól származó ároni papság. A második viszont az, hogy mivel megváltozott a papság, megváltozott a törvény is, amely alapján Istenhez közeledhetünk.
Nagyon fontos megértenünk, hogy miért kellett „lecserélni” a mózesi törvényt, és hogy ma már miért nem szabad ezzel a törvénykező lelkülettel közelednünk Istenhez. A fejezet ezt nagyon egyszerűen megfogalmazza: „A korábbi parancsolatot félreteszik, mivel erőtlen és haszontalan, mert a törvény semmit sem tett tökéletessé.” Ha valaha őszintén megpróbáltál már jó ember lenni, és a cselekedeteid alapján igazzá, elfogadhatóvá válni Isten szemében, akkor pontosan érted, miről beszél itt az Ige. Minél jobban erőlködünk, annál inkább kudarcot vallunk. Sokan nem értik, hogy Istennek éppen ez volt a terve a törvénnyel: hogy Krisztushoz vezesse az embereket. Mert amikor rájövünk, hogy az önjavító próbálkozásaink kudarcot vallanak, akkor kegyelemért kiáltunk, és hittel elfogadjuk azt az igazságot, amit nem a cselekedeteinkért, hanem a Jézusba vetett hitünkért kapunk Istentől ajándékba. János az evangéliumában így hasonlította össze a két megközelítést: “Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett.” Az új törvény tehát, amely szerint élünk, a kegyelem. “Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és ha halál törvényétől.” – írja a római levél.
Nagyon sok hívő azonban még ma is a régi törvény alapján próbálja megélni a kapcsolatát Istennel. Persze ők is új törvényről beszélnek, de számukra ez csak a tételes parancsolatok, előírások „lecserélését” jelenti, miközben a logika a régi marad: a Jézusba vetett hitet kiegészítik egy listával arról, hogy mit kell megtenned ahhoz, hogy Isten szemében igazzá válj. Ezzel azonban nagyon vigyáznunk kell, mert a törvény és a kegyelem olyan, mint az olaj és a víz: nem lehet összekeverni. A Galata gyülekezetben ugyanez volt a probléma: kiemeltek néhány dolgot a mózesi törvényből, például a körülmetélkedést, és azt hirdették, hogy ezt is meg kell tenni ahhoz, hogy Isten szemében elfogadhatóvá váljanak a hívők. Pál így reagál erre: “Ezért álljatok meg abban a szabadságban, amelyre Krisztus megszabadított minket, és ne engedjétek magatokat újból a szolgaság igájába fogni! Íme, én Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek… Ti, akik a törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok Krisztustól, és kiestetek a kegyelemből.” Később pedig szinte dühösen egészen a végletekig elmegy: „Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik titeket lázítanak” – írja, és csak az egyértelműség kedvéért leírom, mit jelent ez mai magyar nyelven:” aki azt tanítják, hogy a körülmetélkedés is szükséges a hit mellett, bár ne csak az előbőrüket távolíttatnák el, hanem kompletten az egész szóban forgó szervet.” Talán durva, de érzékelteti, hogy Pálnak mennyire fontos volt, hogy a hívők ne keverjék össze a Krisztusba vetett hitüket bizonyos betartandó szabályokkal.
Amikor a kistarcsai bibliaórán ezt a szakaszt tanulmányoztuk, felmerült a kérdés: ezek szerint a tízparancsolat ma már nem érvényes? Hiszen az is a törvény része. A válasz az, hogy mint Istenhez, és az ő elfogadásához vezető út, és mint előírás, a törvény ma már nem érvényes. És semmilyen más előírás sem, ami azt sugallja, hogy mi bármit tehetünk azért, hogy megszerezzük Isten elfogadását. Persze a törvény továbbra is Isten vágyát fejezi ki, de a betartása nem tesz tökéletessé. A Jézusba vetett hit viszont igen! A skótoknak szeptember 18-án nem sikerült megváltoztatniuk a törvényt. Jézusnak azonban sikerült. Éljünk hát ebben a szabadságban, és ne engedjük magunkat újra az előírások szolgaságába fogni!
***
Zsidók 7
Krisztus főpap Melkisédek rendje szerint
Mert ez a “Melkisédek, Sálem királya, a magasságos Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta”. 2 Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálem királya, vagyis békesség királya. 3 Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké. 4 De nézzétek, milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka tizedet adott a zsákmány legjavából. 5 Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak. 6 De az, aki nem közülük származott, tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéretet kapta. 7 Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet. 8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él. 9 És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, 10 mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott. 11 Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által, mert a nép ez alatt kapta a törvényt, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap támad, aki nem Áron rendje szerint való? 12 Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. 13 Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. 14 Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából támadt, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. 15 És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan támad más pap, 16 aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. 17 A bizonyságtétel így szól: “Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.” 18 Ugyanis egy korábbi parancsolat eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, 19 mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk Istenhez. 20 Azután: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká -, 21 hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: “Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap vagy örökké.” 22 Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé. 23 És azok többen lettek papokká, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni; 24 ő viszont, mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a papságot. 25 Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. 26 Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. 27 Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. 28 Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.