Ahogy vettétek a Krisztust… (Jelenések 3:3)

Ahogy vettétek a Krisztust… (Jelenések 3:3)



 „Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” (Jelenések 3:3, Károli)

Jézus szavaiból kiderül, hogy ez a gyülekezet – amelyik magát élőnek tartotta, de valójában halott volt – letért az alapokról. Jézus azt tanácsolja nekik, hogy emlékezzenek vissza, és térjenek vissza ahhoz, „ahogy vették és hallották” Isten üzenetet. Ismerősen csenghet ez a tanács, hiszen Pál apostol is hasonlóan buzdította a Kolossé városában élő hívőket: „Azért, a miképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne.”

Van bennünk, hívőkben valami, amiért állandóan figyelmeztetni kell minket arra, hogy térjünk vissza ahhoz, ahogy vettük a Krisztust. Hogyan vettük a Krisztust?

Krisztust megváltóként, szabadítóként kaptuk, amikor elveszett bűnösök voltunk. Nem azért fogadott el minket, mert sikerült elérnünk egy bizonyos szintet, sikerült jó életet élnünk. Nem is azért, mert elég jó cselekedetet halmoztunk fel. Krisztus egyedül kegyelemből, hit által váltott meg minket. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” – mondja Pál apostol. A megváltásunkhoz semmit nem tudtunk hozzátenni, semmit nem tudtunk érte letenni az asztalra. Ajándékba kaptuk, számunkra teljesen ingyen volt – noha Krisztusnak nagyon sokba, az életébe került.

Minden hívő egyetért abban, hogy a megtéréskor kegyelmet kaptunk, egyesek szerint azonban ezután már a cselekedeteinkkel kell teljessé tennünk az üdvösségünket. Pál apostol nagyon dühös volt, amikor a galata gyülekezet ezt a tévtanítást kezdte magáévá tenni: „Ennyire esztelenek vagytok? Amit lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni?” – írta nekik.

Isten kegyelmes volt hozzánk, bűnösökhöz – így vettük a Krisztust. De a kegyelmet nem csak egyszer kaptuk. „Mivel tehát megigazultunk a hit által, békességünk VAN Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptunk hitben szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amiben VAGYUNK, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében.” (itt) A hívő ember élete kegyelemben kezdődik, kegyelemben folytatódik és abban is ér véget.

Valaki így fogalmazta meg: „Az ítélet az, amikor azt kapjuk, amit jogosan megérdemlünk. Az irgalom az, amikor nem kapjuk meg azt, amit megérdemlünk. A kegyelem pedig az, amikor azt kapjuk, amit soha nem érdemlünk meg.” Isten meg nem érdemelt jóindulattal volt felénk, amikor megtértünk, és továbbra is így tekint ránk Krisztus érdeme miatt. Ahogy tehát vettük a Krisztust, úgy járjunk őbenne minden nap! Micsoda élet!

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.