Akarom, tisztulj meg! (Lukács 5:12-15)

Akarom, tisztulj meg! (Lukács 5:12-15)



Tisztátalan! Ezt kellett kiáltania, ha egészséges ember közelébe ért. Alapesetben két méter távolságot kellett tartania, de szeles időben ötven méterre közelíthetett csak meg másokat. Mindenki félt tőle, nehogy átterjedjen a szörnyű kór, ami az egész életét meghatározta, a lepra. Hogy mi volt előtte? Milyen életet élt? Mi volt a foglalkozása? Volt-e szerető családja? Nem tudni. De bármi is volt előtte, az már évekkel korábban volt. Ezen a ponton már csak a kirekesztettség és a magány maradt. Nála a lepra nem kezdeti stádiumban volt, Lukács orvos leírása szerint már elborította.

(Ez a bejegyzés a múlt heti tanítás második része alapján született. Ha még nem láttad, ide kattintva a kapcsolódó részhez ugorhatsz.)

Nem tudom, ez az ember hogy került a városba, amikor Jézus éppen ott járt. Talán éppen miatta merészkedett be a városon kívüli karanténból? És bár már valószínűleg nehezen mozgott, mégis azt olvassuk, hogy arcra borult Jézus előtt és kimondta a kérését: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

Vajon mit érezhetett ez az ember ott a porban térdelve, arccal a földre borulva? Tudta, hogy Jézus meg tudja tisztítani, a képessége felől nem volt kételye. De vajon most mi fog történni? Jézus vajon elsétál? Vagy szól két méter távolságból, és eltűnik majd a lepra, ami évek óta kirekesztette őt a társadalomból?

És ekkor ezzel az emberrel az történt meg, amire valószínűleg legkevésbé számított. Talán már azt is elfelejtette, milyen érzés. Egy érintést érzett a vállán. Jézus megérintette őt, az érinthetetlent. Majd a válasz is megérkezett a kérdésére, amely foglalkoztatta. Tudta, hogy Jézus meg tudja tisztítani. De vajon akarja-e? Vajon mit érezhetett, amikor ezen tépelődve hallotta felülről az érintő hangját is: „Akarom, tisztulj meg!”

Dr. Paul Brand Indiában született misszionárius szülők gyermekeként. Isten hamar a szívére helyezte, hogy a társadalomból kirekesztett leprás közösség felé szolgáljon orvosként. Egy olyan felfedezést tett, amely teljesen felülírta a lepráról élő elképzeléseket.

Sokáig azt gondolták, hogy a leprások testén megjelenő bőrhibák, majd az egyre durvább csonkolódások azért alakulnak ki, mert a kór a szöveteket roncsolja szét, szó szerint lebontva az embert lassanként.

Dr. Brand azonban rájött, hogy a lepra nem a szöveteket, hanem az érzékelő idegvégződéseket támadja meg. A lepra átka, hogy az illető érzéketlenné válik, nem érez fájdalmat. Nem érzi, ha olyasmit tesz, amitől egy egészséges ember felszisszenne és gyorsan abbahagyná. Nem érzi, ha megégeti magát, vagy ha túl erősen szorít valamit. Ezzel gyakorlatilag rengeteg kis sérülést okoz magának, amelyek előbb-utóbb tönkreteszik a testét.

A Bibliában a lepra a bűn jelképe. Érzéketlenné tesz minket szellemileg azokra a dolgokra, amelyekről Isten szeretetből előre figyelmeztetett, hogy tönkretesznek minket. Aki a bűnben él, szépen lassan tönkreteszi magát, és sokszor még nem is érez emiatt fájdalmat. És fontos az is, hogy a Biblia nem betegségnek, hanem tisztátalanságnak nevezi a leprát – mert ahogy a leprából, így a bűnből sem lehet kigyógyulni, legfeljebb szinten lehet csak tartani. Ahhoz hogy valakiről eltűnjön a lepra, vagy a bűn, isteni csoda kell. És éppen ezt a csodát tette meg Jézus ennek az embernek az életében. És ezt teszi meg velünk is, amikor megtérünk.

Annyira tetszik, hogy Lukács leírja, hogy Jézus szavára erről az emberről azonnal letisztult a lepra. Ugyanígy van a bűnnel is. Abban a pillanatban, amikor valaki megtér, Jézusba veti a bizalmát, azonnal megtisztul a bűntől, és Isten szemében egy pillanat alatt olyan tiszta lesz, mintha soha nem követett volna el semmit. A vallás legfeljebb szinten tartani tudja a bűnt, javítgatni az állapotunkat, de kigyógyítani belőle nem. Egyedül Jézus vére tud megtisztítani minket. És a legjobb hír, hogy nem csak képes rá, hanem továbbra is azt mondja: „Akarom.”

Ez az egy szó megmutatja azt az Istent, aki nem közönyösen nézi, hogy az embereket tönkreteszi a bűn. Jézus azért jött, hogy helyreállítsa az embereket, Isten eltorzult képmásait, akikben még ott pislog, sokszor felismerhetetlenül, az ő eredeti terve. Ebben a történetben pedig Jézus három módon is helyreállítja ezt az embert.

Először megérinti, amivel talán a legfontosabb helyen kezdi, az érzelmi világát, az önértékelését állítja helyre. Ezután a szavával helyreállítja a fizikai állapotát. Végül pedig elküldi a paphoz, hiszen az ő dolga volt, hogy miután megvizsgálta és bemutatta az előírt áldozatokat, az egész helyi közösség előtt gyógyultnak nyilvánítsa ezt a férfit, akitől immár nem kell félni, távolságot tartani. Tehát harmadik lépésként Jézus gondoskodik arról, hogy eltűnjön a megbélyegzettség, és visszailleszkedhessen a helyi társadalomba.

Ilyen Istenünk van, velünk is ezt teszi. A kereszten bemutatta, hogy mekkora értéket tulajdonít nekünk, amikor önmagát hajlandó volt odaadni értünk. Majd egy pillanat alatt elvette a bűnünket, amikor hittünk benne. És nem csak megbocsátott, hanem beillesztett minket az ő országába, ahol nyüzsgő élet van!

Ez az én életem bizonysága is: helyreállított. Mindenkit helyre akar állítani!

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.