Aki nem hiszi, járjon utána (Lukács 1:1-4)

Aki nem hiszi, járjon utána (Lukács 1:1-4)



Lee Strobel a Jézus-dosszié c. könyvének bevezetésében felidézi oknyomozó újságírói karrierjének egyik epizódját, a chicagói Dixon-ügyet.

A bírósági ügy a bizonyítékok felületes vizsgálata alapján is egyértelműnek tűnt. A helyszínen megtalálták a vádlott pisztolyát, rajta az ujjlenyomataival, a szemtanúk megerősítették, hogy röviddel a rendőrtiszt érkezése után lövést hallottak. Dixonnak ráadásul korábban is volt bírósági ügye. A vádlottat tehát elítélték, a rendőrtisztet pedig kitüntették.

Két nappal később azonban újranyitották az ügyet, ugyanis füles érkezett arról, hogy a rendőr pár héttel korábban egy buliban a tollpisztolyával dicsekedett, amelynek viselése bűncselekmény. A bizonyítékokat újra megvizsgálták, ezúttal alaposabban. Kiderült, hogy a lövés valóban a rendőr tollpisztolyából származott, amely a mellényzsebében volt. Dixont felmentették, a rendőrt pedig elbocsátották a rendőrség kötelékéből.

Ahogy arra készültem, hogy elindítok egy tanítássorozatot Lukács evangéliuma alapján, eszembe jutott ez a történet. Ugyanis a Dixon-ügyben végrehajtott felületes nyomozással szemben Lukács már az evangélium első szavaiban arról ír, hogy ő bizony mindennek alaposan utána járt, sok szemtanúval beszélgetett. Hallgasd meg a fejezetről szóló tanítást ide kattintva!

lukacs1

Lukács, az orvos

Bár Lukácsról nem sokat tudunk, ahhoz éppen eleget, hogy felfigyeljünk erre a különös személyiségre. Ő az egyetlen nem zsidó szerző az újszövetségben. Orvos volt és művelt, ez a precízség és nyelvi minőség visszatükröződik mind az evangéliumban, mind a folytatásaként írt Apostolok Cselekedeteiben.

Érdekes, hogy Lukács mindkét könyvet személyes levélként írta egy Teofilusz nevű embernek, akiről sok bibliatudós azt gondolja, hogy Lukács gazdája volt – akkoriban az orvosok többnyire rabszolgák voltak – aki megtért, és azzal támogatta Pál missziós szolgálatát, hogy elengedte az orvosát, hogy csatlakozzon a folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdő Pál csapatához.

Egy olyan embernek látom őt, akinek ég a szíve Jézusért és a misszióért, de közben egyszerűen végzi a szakmáját a legjobb tudása szerint, és teljesen beáll Pál apostol mögé, ő maga pedig a háttérben marad. Olyannyira háttérben marad, és a könyveit annyira személyes levélnek szánta, hogy be sem mutatkozik az elején. Valószínűleg ő maga sem gondolta, hogy Teofiluszon kívül más is olvassa majd ezeket.

A látogatás

Lukács evangéliuma leginkább Jézus küldetésére fókuszál. Minden történetből az érződik, hogy a Földre látogatásával Jézus valami radikálisan új dolgot hozott el.

A könyv kulcsverse talán az, ahol Jézus maga mondja el, miért látogatott ide: „Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” A sorozatnak ezért A látogatás címet adtam, amelyet Philip Yancey könyvének egyik részlete ihletett, amelyben a Föld, mint a Meglátogatott Bolygó szerepel. Ezt a részletet a sorozat előzeteseként fel is töltöttem a blogomra, ide kattintva elolvashatod.

Kétségtelen hitelesség

Mi volt Lukács célja az evangélium megírásával? „Jónak láttam, ki eleitől fogva mindennek szorgalmasan utánajártam, hogy azokat szép rendben leírjam neked, nagyra becsült Teofilusz, azért, hogy megismerd azoknak a dolgoknak kétségtelen hitelességét, amelyekre taníttattál” – írja a bevezetőben. Bár Teofilusz hívő volt, Lukács fontosnak tartotta, hogy a hite ne legyen felületes, hanem megismerje a Jézusról szóló beszámolók kétségtelen hitelességét.

Azt hiszem, már ennek a rövid bevezetőnek is fontos üzenete van számunkra. Ma sokan azt gondolják, hogy ahhoz, hogy valaki higgyen Jézusban és keresztény legyen, ki kell kapcsolnia az agyát, el kell hessegetnie a kérdéseit, és mindent el kell fogadnia, amit hall. Erre a képre sajnos sok keresztény rá is szolgál.

A Bibliában azonban azt látom, hogy ez nem helyes hozzáállás. Lukács az Apostolok Cselekedeteiben nemes lelkűeknek nevezi a béreaiakat, akik, miután hallották Pált prédikálni, nem fogadták el azonnal, amit mondott nekik, hanem hazamentek, és utánanéztek az írásokban a hallottaknak. Jézus sem küldte el Tamást, akinek kellettek a bizonyítékok ahhoz, hogy higgyen, hanem engedte, hogy megtapintsa az oldalát. Amikor azokat, akiknek kérdéseik vannak, hitetlennek és kötekedőnek bélyegezzük, gyakorlatilag a saját bizonytalanságunkat mutatjuk ki.

Ahhoz, hogy valaki üdvözüljön, valóban nem kell mindent értenie. Viszont a helyes hozzáállás az, ha sem a megtérés előtt, sem utána nem hessegetjük el sem a saját kérdéseinket, sem másokét. A keresztény hit ugyanis logikus is, és a legtöbb kérdésre van válasz. Kezdődjön tehát az utazás Lukács evangéliumában, hozzátok magatokkal a kérdéseiteket is!

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.