Aki szomjazik, jöjjön! (Jelenések 22:14-17)

Aki szomjazik, jöjjön! (Jelenések 22:14-17)



“Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot! Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag”. A Lélek és a menyasszony így szól: “Jöjj!” Aki csak hallja, az is mondja: “Jöjj!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! (Jelenések 22:14-17)

Emlékszem, hogy iskolás koromban mennyire nagy hatással volt rám, amikor Arany János Ágnes asszony c. balladája. Ágnes szeretője megölte a férjét, és bűnrészesség miatt az asszonyra is tömlöc és bírósági tárgyalás vár. Ám eddigre Ágnes megőrül, és csak az ösztöneire hallgat: az egyetlen gondja, hogy kimossa a véres lepedőt, eltüntetve a gyilkosság nyomait. Ezt látva a bíróság szabadon engedi, úgy ítélve meg, hogy elég bűnhődés számára ez a rögeszme. Ágnes ettől fogva mással sem foglalkozik, mint hogy télen-nyáron, éjjel-nappal a patakban mossa a lepedőt – még megidősödve is. Szomorú a vers végkicsengése:

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

A Jelenések könyvének végéhez közeledve újra egy olyan vershez érkeztünk, amit sokan félreértenek. Sok törvényeskedő keresztény úgy gondolja, hogy a tiszta ruha a bűn nélküli életet jelenti, és azok jutnak be az új Jeruzsálembe, akiknek sikerül nagyobb bűnök nélkül leélni az életüket. Eddigi életem során azt láttam, hogy ez a gondolkozás háromféle viselkedést eredményezhet. Vagy 1) képmutatóvá válunk, és igyekszünk eltüntetni a bűneink nyomait, mint Ágnes asszony, vagy 2) elkezdünk más keresztényeket kritizálni, hogy hozzájuk képest jobbnak érezhessük magunkat, vagy 3) depresszióssá és reménytelenné válunk, mert őszintén beismerjük, hogy nem tudunk bűntelenül élni.

De hála Istennek, hogy az evangélium nem ez! Az evangélium üzenete – ami még itt, a Jelenések végén is felcsendül – hogy van lehetőségünk megmosni a ruhánkat úgy, hogy az valóban megtisztuljon. A titka, hogy nem a patakban kell megmosnunk, hanem a Bárány vérében. Van lehetőségünk igazként állni Isten elé, de csak akkor, ha beismerve bűnösségünket magunkra öltjük Krisztus színtiszta, tökéletes igazságát, ami az egyetlen ruha, ami belépést biztosít a mennybe. Ez a lehetőség minden ember számára adott, de mindenki csak ajándékba kaphatja meg, és csak akkor, ha Ágnes asszonnyal ellentétben feladja a régi mocskos rongyának (vagyis saját igazságának) a mosogatását. És Isten tágra tárja a karjait, és ezt mondja mindenkinek: „Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” Csak ingyen lehet megkapni! Csak ajándékba.

Sok félreértést okoz az is, hogy itt János ad egy felsorolást arról, hogy kik nem jutnak a mennybe. Ezek szerint ezek lennének a legsúlyosabb bűnök? És mi a baj a kutyákkal – miért maradnak kint az ebek?

Fontos látni, hogy itt János nem bűnökről beszél, hanem embertípusokról. Nem a bűneik ellen harcoló, időnként botladozó keresztényekről, hanem azokról, akik „szeretik és cselekszik” ezeket a bűnöket, tehát eszük ágában sincs elfogadni Isten tekintélyét az életük fölött és megtérni. Ők azok, akiknek ez már az identitásukká vált. Már nem úgy beszél róluk az Ige, mint egy olyan ember, aki hazudott, paráználkodott, vagy gyilkolt, hanem azonosítja őket az életformájukkal: hazugok, paráznák, gyilkosok.

És az ebek? A korai gyülekezetben azokat a tévtanítókat nevezték ebeknek, akik azt tanították, hogy a Krisztusba vetett hit nem elég az üdvösséghez, hanem azt ki kell egészíteni még bizonyos cselekedetekkel is ahhoz, hogy Isten valóban elfogadjon valakit. Róluk írja Pál apostol: „Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól! … Mert mi… Isten Lelke szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk. Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. …Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. …Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján.”

De a lényeg: „Boldogok, akik megmossák ruhájukat…”

thirst

[…]

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • Tiberius Weaver

    Az eb (régies, átvitt értelemben) hamisat jelent.