Akiket Krisztus szeretete hajt – az evangelizáló gyülekezet (Jelenések 3:7-13)

Akiket Krisztus szeretete hajt – az evangelizáló gyülekezet (Jelenések 3:7-13)



Bevallom, alig vártam, hogy a filadelfiai gyülekezethez érjünk, annyira közel áll a szívemhez.

“A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged. Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak. Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” (Jelenések 3:7-13)

Eljött a nap, amikor sokaknak nem csak a katolikus egyház tévtanításaiból lett elegük, hanem a reformációban született egyházak egyre inkább politikába forduló tevékenységéből is. Sőt, elegük lett az egész felekezetesdiből – a különböző címkékből és a különbségek hangsúlyozásából. Az 1800-as évek elején egy új korszak kezdődött az egyháztörténelemben. Filadelfia neve testvéri szeretetet jelent. Ez az a gyülekezet, ahol az emberek szíve azért ég, hogy másokkal is megosszák az evangéliumot.

Az egyház eddig erős volt, hatalmas vagyont halmozott fel, és politikai befolyásra tett szert. A filadelfiai gyülekezetről azonban Jézus is azt mondja, hogy kevés ereje van. Viszont megtartották Jézus igéjét, és ragaszkodtak a nevéhez, ezért olyan nyitott ajtó volt előttük, amit senki nem zárhatott be.

Erről az időszakról számtalan könyv beszámol, számomra az egyik legkedvesebb William Carey életrajza, akit a modern külmisszió atyjának neveznek. Egy egyszerű cipész volt, akinek Isten a szívére helyezte a vágyat, hogy távoli népeknek vigye el az evangéliumot. Végül ez a cipész elutazott Indiába, 12 helyi dialektust tanult meg, lefordította a Bibliát szanszkrit nyelvre, elindított egy bibliaiskolát és egy gyárat, ahol a dolgozóknak Krisztusról beszélt. Isten szeretete betöltötte a szívét, és az evangélium hirdetésére kapott szenvedélye hamarosan átragadt másokra is. Egy új korszak kezdődött, nagyon sokan jutottak élő hitre, és nagyon sok kis gyülekezet alakult. (Erre az időszakra tehető egyébként a nazarénus gyülekezet indulása is.) Erre az időszakra esik Hudson Taylor szolgálata is, aki Kínában hirdette az evangéliumot – a naplója az egyik legkedvesebb olvasmányom.

A filadelfiai gyülekezet két dologhoz ragaszkodott: az Igéhez és Jézus nevéhez. A Biblia volt a legfőbb tekintély számukra, nem az egyházi hagyomány. Hiába diktált mást a hagyomány, az Igében azt olvasták, hogy „menjetek el, és hirdessétek az evangéliumot”, ezért elindultak – annak ellenére, hogy eddigre már több mint 1000 éve nem volt igazi missziós tevékenység az egyházban. És ragaszkodtak Jézus nevéhez is. Tudták, hogy nem az az igazán fontos, hogy mi a gyülekezetük neve, hanem, hogy mi a megváltójuk neve. Ennek a névnek a hatalmában indultak el, és hirdették az evangéliumot – Isten erejével. Ez az egyike azon gyülekezeteknek, akiket Jézus egyáltalán nem illet kritikával.

Erről a levélről nem tudok érzelmek nélkül írni – az én szívem Filadelfiában van. Szeretnék sok olyan gyülekezetet látni Magyarországon is, akiknek a szíve ég az evangélium hirdetéséért – mire van szüksége ennek az országnak, ha nem az evangéliumra?

Ha nem jön vissza addig az Úr, januárban szeretnék részletesebben is visszatérni erre a gyülekezetre néhány bejegyzés erejéig. Előtte azonban még megnézzük az egyháztörténelem utolsó korszakát – ami közvetlenül megelőzi az elragadtatást.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • Peti

    Had csatlakozzak Attila hozzád, nagyon szeretem ezt a részt. Annyira jó látni, hogy Jézus milyen szeretettel, szinte “büszkén” beszél a gyülekezethez. Mennyire fontos is az autoritás kérdése! Had hozzak példát a saját érdeklődési körömből: a Kínai missziós tevékenység hanyatlására erős hatással volt a missziót végző egyházak nyitása az evolúciós dogma felé (Creation Magazine Volume 34, Issue 3). Ez is egy eset, amikor a keresztyének leléptek a Bibliai alapról, nem tartják meg Krisztus igéjét, nem találják megbízhatónak, kompromittálják a Bibliát. Szomorú az eredmény…

  • Tényleg élvezed Attila a Biblia tanulmányozását, az látszik.
    Jó látni a tüzet a szívedben, ahogy szereted Jézust. Valóban magával ragadó.
    Sok áldást!
    Tocsa

  • Miklós

    Kedves Peti!
    A had szó felszólító módban 2d-vel írandó: hadd!
    Bocs, de zavarta a szememet…
    Üdv

  • Erzsébet Gergely

    “…………………………………………………………………………………………………………………..
    …………………………………………………………………… – az én szívem Filadelfiában van.”

    Kb. 35 évvel ezelőtt egy zsidó keresztény testvérnőtől (Klári néni) halottam ugyanezt.
    De nem csak ezt. Több mindenben hasonló látása volt, mint e blog írójának. Ahogy
    haladok előre az olvasásban, egyre többször szembesülök ezzel.