A Legyen Ön is Milliomos c. tévéműsor itthon is nagyon népszerű volt. Rövid idő alatt kereshetett sok pénzt az, aki a feltett kérdésekre helyesen válaszolt. A játék egyik legérdekesebb részlete az volt, amikor a játékosoknak azt kellett eldönteniük, hogy tovább mennek-e, vagyis vállalják-e a rizikót, hogy következőnek egy olyan kérdést kapnak, amelyre nem fognak tudni jó választ adni, és ezzel elvesztik az addig megnyert pénzt is. Persze az egyre növekvő nyereményösszegek sorrendjében volt két olyan biztonsági lépcsőfok is (100 ezer, illetve 1,5 millió forintnál), amelyet ha valaki elért, azt már nem veszthette el. Mégis, ha például valaki már helyesen teljesítette az 5 millió forintos kérdést, komoly dilemmát jelentett, hogy bevállalja-e a következőt, amellyel akár 10 millióig emelhette a nyereményét, vagy ha rosszul válaszol „csak” 1,5 millióval kell hazaballagnia.
Keresztény életem első éveiben komolyan féltem attól, hogy elveszíthetem az üdvösségem. Féltem, hogy ha egyszer csak rosszul döntök, akkor az összes addigi jó döntésem kárba vész. Aztán megértettem, hogy ebből a szempontból a keresztény élet hasonlít az említett játékhoz. Itt is van egy biztonsági lépcsőfok, amely után már biztos a nyeremény. És itt ráadásul rögtön az első kérdés ilyen: ha valaki Jézusba veti a hitét, annak Isten örök életet ajándékoz, amelyet nem veszíthet el akkor sem, ha később lesznek rossz döntései.
Az 1 Korinthus 3-ban Pál az építkezés hasonlatával magyarázza ezt el. Azt tanítja, hogy a hitünk Krisztusban olyan, mint egy ház alapja, amire az életünk során építhetünk különböző anyagokból. Amikor Krisztus ítélőszéke elé állunk majd, az pedig olyan lesz, mint egy háztűz, akkor fog kiderülni, hogy amit az életünk során az alapra (Krisztusra) építettünk, az mennyire értékes és tűzálló. „Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.” – fejezi be a gondolatmenetet. Tehát lesznek olyanok is a mennyben, akik csak odáig jutottak el, hogy hittek Jézusban, az összes többi azonban, amit utána tettek az életükben, megég. (A Bibliában a Jelenések 14-ben szó van egy másik ítéletről is, amely nem Krisztus ítélőszéke előtt fog történni, hanem Isten nagy fehér trónja előtt. A hívők ezen már nem vesznek részt, hiszen mi eddigre Krisztussal leszünk. „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” – mondta erről Jézus.)
A zsidókhoz írt levél 6. fejezetének ugyanez a témája. A szerző arra bátorítja az olvasókat, hogy hagyják végre maguk mögött a “tejnek italát”, a kereszténység alapvető tanításait, és lépjenek tovább az érettség felé. Ebben a fejezetben találjuk az újszövetség legijesztőbb verseit, amelyeket a szövegkörnyezetből kivéve lehetetlen jól értelmezni. Rögtön azután, hogy a továbblépésre bíztatja őket, így folytatja: „Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer az Istentől; amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz; és a vége: megégetés.” Ezek a versek évezredek óta félelemmel töltik el az olvasókat. De mit jelentenek valójában?
Nem szeretnék abban a szerepben tetszelegni, hogy néhány sorban megoldok egy évezredes vitát. De leírom, hogy én mire jutottam ezzel kapcsolatban. Szerintem a megégetés, amelyről itt szó van, nem a pokolról szól, hanem az idézett korinthusi szakasz alapján az ítélet napjáról. A szakasz témája pedig nem az üdvösség elveszíthetősége, hanem – ahogy a szövegkörnyezet is adja – a lelki növekedés titka.
A harmadik fejezetben láttuk, hogy ez „elesés” kifejezés nem mást jelent, mint amikor a zsidó nép nem hitte el Isten ígéretét, hogy az ő gyengeségük ellenére beviszi őket az ígéret földjére. Emiatt évtizedekre a pusztában rekedtek. Itt, a 6. fejezetben ugyanez az elesés szó szerepel, ráadásul folyamatos igeidőben. Tehát nem egy végleges dolgot jelöl (elesett, tehát neki már annyi), hanem egy átmeneti állapotot. Így fordíthatnánk: Amíg valaki – bár hisz Jézusban – nem meri teljesen elhinni Isten ígéretét, hogy a gyengesége ellenére Isten biztosan beviszi az örök életbe, addig nem fog tudni megújulni, növekedni, éretté válni, gyümölcsöt teremni, és értékes, tűzálló dolgokat építeni az alapra, ami Krisztus. Olyan lesz, mint a zsidó nép, amely kiszabadult ugyan a bűn Egyiptomából, de nem tudott bízni Isten ígéretében és belépni a nyugalomba.
Olyan, mintha az ilyen ember elhinné, hogy Krisztus meghalt a kereszten, de a feltámadás ténye nem él elő valóságként a szívében – ezért írja, hogy valójában a szívében Krisztus újra meg van feszítve. Ez a két tény – a kereszthalál és a feltámadás – egyformán fontos ahhoz, hogy nyugodt keresztény életet élhessünk. Pál írja, hogy Jézus: „halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.” A zsidókhoz írt levél szerzője tart attól, hogy az olvasók csak odáig jutnak el, hogy Jézus meghalt a bűneikért, odáig már nem, hogy fel is támadt a megigazulásukért. Ez a második igazság ugyanis azt jelenti, hogy Isten előtt igazként állunk, ezért nyugalomban élhetünk, megnyugodva azoktól a cselekedeteinktől, amelyek ennek az igazságnak a kiérdemlésére irányulnának.
Ezt az értelmezést támasztja alá a fejezet további része is. A szerző tanulságként ezt tanácsolja az olvasóknak: „Kívánjuk pedig, hogy mindegyikőtök ugyanazt a buzgóságot tanúsítsa a reménység teljes bizonyossága iránt mindvégig.” Tehát igaz, hogy a Biblia buzgóságot vár tőlünk, de aziránt kell buzgónak lennünk, hogy a reménység teljesen bizonyos, nem csak egy lehetőség.
Az első dolog, ami ezt hallva felmerül bennünk, hogy ez tényleg igaz? Úgy tűnik, túl szép, hogy igaz legyen. Ezért a levél azzal folytatja, hogy Isten nemcsak ígéretet tett, hanem meg is esküdött erre, mégpedig saját magára. Ezzel Isten valójában kijelentette, hogy az, hogy a Krisztusban hívőnek örök élete van, ugyanolyan biztos, mint az ő létezése. Miért esküdött meg? „Ezért Isten is esküvéssel kezeskedett, mert még meggyőzőbben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy végzése változhatatlan. Azért, hogy két változhatatlan tény által, amelyekre nézve lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen nekünk, akik hozzá menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, amely biztos és erős horgonya lelkünknek, és beljebb hatol a kárpitnál.” (v17-19) Ha a hajósok leeresztik a horgonyt, nyugodtan elmennek aludni, tudhatják, hogy nem fognak elsodródni. Ugyanilyen horgony az életünkben, ha teljesen biztosak vagyunk a reménységben. Ha tudjuk, hogy Jézusba vetett hitünk miatt biztosan „milliomosok” vagyunk, bátran állhatunk az élet döntései elé.
***
Zsidók 6
Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, 2 a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. 3 Ezt meg is fogjuk tenni, ha az Isten megengedi. 4 Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, 5 akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, 6 de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. 7 Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer az Istentől; 8 amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz; és a vége: megégetés.
Hit és türelem által örököljük az ígéreteket
9 Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvösséggel jár, még ha így beszélünk is. 10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. 11 De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, 12 hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.
Isten ígéretei változhatatlanok
13 Amikor az Isten Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött, 14 és így szólt: “Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.” 15 És így, miután türelemmel várt, beteljesült az ígéret. 16 Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és náluk minden ellenvetésnek véget vet, és mindent megerősít az eskü. 17 Ezért tehát az Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. 18 Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. 19 Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, 20 ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.