Az aratás órája (Jelenések 14:14-20)

Az aratás órája (Jelenések 14:14-20)



És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: “Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön.” A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre; és learatták a földet. Egy másik angyal is jött ki a mennyei templomból, akinél szintén éles sarló volt. Az oltártól pedig ismét egy angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: “Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szemei”. Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába; megtaposták a borsajtót a városon kívül, és a borsajtóból vér ömlött ki, amely a lovak zablájáig ért ezerhatszáz futamnyira. (Jelenések 14:14-20)

Ahogy hétről hétre írok a Jelenések egy-egy részéről, azt élvezem a legjobban, hogy bár a könyv tele van szimbólumokkal, a Biblia meg is magyarázza önmagát. Mit jelent például az aratás képe, amit János lát? A választ Ézsaiás könyvében, és az evangéliumban találjuk.

Ézsaiás könyvében Isten ezt mondja: „A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Tapostam őket haragomban, tiportam őket felindulásomban. Levük a ruhámra fröccsent, egész öltözetemet beszennyeztem. Mert bosszúállás napja van a szívemben, eljött a megtorlás esztendeje… Népeket tapostam el haragomban, szétzúztam őket felindulásomban, és a földre öntöttem levüket.”

Máté evangéliumában pedig Jézus mondott egy példázatot a mennyek országáról. A példázat egy emberről szólt, aki jó magot vetett a földjébe, de az ellensége konkolyt vetett a búza közé. Amikor a szolgái ki akarták szedni a konkolyt a búza közül, a gazda így válaszolt: „Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.” Majd a példázat után maga Jézus magyarázza el, hogy mit jelent az aratás: „az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok”.

Amit tehát itt a Jelenésekben látunk, az a népek ítélete a világ végén. Ezzel kapcsolatban két fontos tanításra szeretnék rávilágítani.

  1. Amikor az idézett versekben elhangzik az, hogy „beérett az aratnivaló”, akkor az eredeti szöveg nem csak megérésre, hanem túlérésre utal. Isten tehát egyáltalán nem hamarkodja el az ítéletet, és az idézett példázatban Jézus ugyanezt kéri tőlünk is: nem kell kitépkedni a konkolyt a búza közül, hanem hagyni kell, hogy együtt nőjön az aratásig, és akkor is az angyalok dolga lesz, hogy a konkolyt különválasszák. Ezzel összecsengenek Pál apostol szavai is: „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az. Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.”
  2. Ha megfigyelitek, az aratás két „fázisban” történik az idézett versekben: először a búzát, másodszor a szőlőt aratják le az angyalok. Itt az úrvacsora jut eszembe, hiszen a búzából kenyér, a szőlőből bor készül. Az úrvacsora is az ítélet jelképe: annak az ítéletnek, amit Jézus viselt el helyettünk. A teste megtöretett, a vére kifolyt. Ha benne hiszünk, felmentést kapunk az ítélet alól, amiről itt ír a Jelenések. Jézus mondta: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” A korinthusi levélben pedig ez áll: „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”

Lehet, hogy a leírt ítélet keménynek tűnik egy szerető Isten képéhez. De csak akkor teljes a kép, ha azt is látjuk, hogy Isten az utolsó utáni pillanatig vár az ítélettel, és mindenkit felment az alól, aki csak hajlandó hinni benne.

Wine__grape__bread_by_donnobru

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.