Az az egy fontos (Galata 6)

Az az egy fontos (Galata 6)



„Az az egy fontos, legyetek jók most.” Ahogy a galata levél utolsó fejezetéből készültem, hirtelen eszembe jutott ez dalocska. Egyrészt ez a mondat, a jóság célként való kitűzése akár a törvényeskedő keresztény jelmondata is lehetne. Aki így éli meg a hívői életét, folyamatosan arra ügyel, hogy mit tehet, és mit nem tehet, hogyan tarthatja be minél inkább az összes szabályt. A levél eredeti címzettjei éppen a körülmetélkedés kérdésével küzdöttek, amit a júdaizáló tévtanítók előírtak számukra annak érdekében, hogy jók legyenek Isten szemében. Pál apostol azonban nem értett ezzel egyet, hiszen egy teljesen más dolgot jelölt meg legfontosabbként: „Mert Krisztus Jézusban nem ér semmit a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtés.” A körülmetélkedés itt az érdemszerző vallásos jótettek képe. Pál azt írja, ezek nem érnek semmit, hanem csak az új teremtés. A fejezetről szóló tegnapi tanítást megnézheted ide kattintva!

Screenshot 2015-11-09 15.36.13

(A jobb minőségért kattints a HD gombra a jobb alsó sarokban!)

De mi ez az új teremtés? Nem mindenki érti, hogy Isten jelenleg nem azzal van elfoglalva a világon, hogy rossz embereket megjavítson. Ezt a teremtést a bűn tönkre tette, és Isten úgy döntött, nem ezt foldozgatja, hanem mindent újjá teremt. Ahogy azonban az első teremtésnél először teremtette meg a földet, és végül az embert, az új teremtésnél fordított sorrendben dolgozik. Először minket, embereket teremt újjá, és majd, amikor elérkezik az ideje, új eget és új földet hoz létre. „Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket magával Jézus Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát” – írja ugyancsak Pál a második korinthusi levélben. Amint valaki megtér, Isten szemében új teremtéssé válik, belé helyez egy új embert, amely növekszik. Isten célja tehát nem a régi természetünk megjavítása, hanem az, hogy az új természet egyre inkább növekedjen bennünk, és átvegye az irányítást. Ha ezt megértjük, számos dologra másként tekintünk majd – erre hoz három gyakorlati példát Pál a galata levél lezárásaként.

1) Ha tudjuk, hogy csak az új teremtés számít, másként tekintünk a vétkező testvérünkre. A törvényeskedő ember titkon örül, amikor a másik bűnbe esik, ugyanis így ő maga jobb fényben tűnhet fel. Míg a törvényeskedő hívő célja, hogy a bűn megítéltessen, addig a kegyelem alatt élő, szabad tanítvány célja a vétkező helyreállítása. „Testvéreim, még ha erőt is vesz az emberen valamilyen bűn, ti, lelkiek, igazítsátok útba az olyat szelíd lélekkel” – írja Pál. Az „erőt vesz” szóval Pál egy olyan jelenetet fest elénk, amikor valaki kerget egy másikat, és végül sikerül letepernie. Ha úgy tekintünk a másikra, hogy új teremtés, csak éppen leteperte a bűn, akkor természetes, hogy segíteni akarunk neki helyre állni. De mindezt szelíd lélekkel kell tennünk – emlékszem, mennyire hangsúlyozták az óvatosságot az elsősegély tanfolyamon – ha ugyanis túl durván közelítünk, még nagyobb bajt okozhatunk.

2) Ha tudjuk, hogy Istennek az új teremtés fontos, ebbe fektetjük be a pénzünket és az időnket. A pénzügyek körül sok visszaélés és félreértés van a gyülekezetek körében. Vannak gyülekezetek, ahol Isten áldását ígérik, ha valaki sokat adakozik. Más gyülekezetekben nem fizetik a tanítókat, és az adakozás szinte csak rezsire és belső segélyezésre történik. Úgy látom, egyik hozzáállás sem helyes. Isten jelenleg az új teremtésen dolgozik, ez pedig úgy történik, hogy valaki hirdeti az evangéliumot, a másik pedig elhiszi és újjászületik. Úgy gondolom, hogy az adakozás célja egy gyülekezetben az, hogy az evangélium minél jobban terjedjen. Az adakozás nem letudandó dolog, hanem befektetés abba, hogy emberek megtérjenek. Ebben kulcsfontosságú a tanítók szerepe, ezért írja Pál ebben a fejezetben: „Akit pedig az igére tanítanak, részesítse tanítóját minden javából.” Sőt, a korinthusi levélben ez áll: „Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek.” Pál apostol többször úgy érezte, nem fogad el anyagi támogatást a szolgálatáért, sőt egy esetben Jézus is így küldte ki egy rövidtávú missziós útra a tanítványokat, ezek azonban kivételes esetek voltak. Isten azt szeretné, ha mind a pénzünket, mind az időnket befektetnénk az új teremtésbe.

3) Ha valóban csak az új teremtés számít, akkor csak a kereszttel tudunk dicsekedni, magunkkal nem. A törvényeskedő keresztény a saját jó hívői életével, komolyságával dicsekszik, legalábbis magában. Aki megérti a kegyelem evangéliumát, az pontosan tudja, hogy a cselekedetei – az üdvösség megszerzése szempontjából – nem számítanak, és csak a kereszttel dicsekszik. A kereszt az, ami rámutat a bűnünkre, hiszen annyira bűnösök voltunk Isten szemében, hogy valakinek meg kellett értünk halnia. De a kereszt mindennél élesebben mutatja azt is, hogy volt, aki meghaljon értünk. Dicsőség érte az egyetlen tökéletes Báránynak! „Tőlem pedig távol legyen, hogy dicsekedjem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében” – írja Pál. „Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” – írja a római levél.

Végül Pál ezekkel a szavakkal zárja a levelét: „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim!” Igaz, hogy ebben a levélben eszteleneknek, sőt balgatagoknak nevezte őket. De ez csak a féltő szeretet volt benne, nem a lenézés. Nekünk sem szabad lenéznünk azokat, akik törvényeskedő módon élik meg a hívői életüket. Ellenben, képviselnünk kell az igazi szabadságot, ami mindennél hangosabban hirdeti a még rabságban élőknek, hogy van jobb.

Köszönöm, hogy ezt a sorozatot is követtétek. Remélem, segített abban, hogy egyre inkább ne törvényeskedő módon éljetek, hanem szabadon!

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.