Az Éhezők Viadala c. film egy Panem nevű, futurisztikus társadalomban játszódik, amelynek élén Snow elnök áll. Egy korábbi lázadás miatt a birodalom lakosainak minden évben részt kell venni egy versenyben, amely során a tizenkét körzet mindegyikéből kiválasztanak egy 12 és 18 év közötti lányt és fiút, akik életre-halálra küzdenek egymás ellen, és akik közül csak egy nyertes maradhat életben. A harcról tévéműsor készül, ezen keresztül követi a lakosság az eseményeket.
A film egyik jelenetében Snow elnök a játékvezetőnek tesz fel egy kérdést: „Seneca, mit gondolsz, miért fontos, hogy legyen egy győztes? Ha az a célunk, hogy megfélemlítsük a körzeteket, miért nem mészároljuk le egyszerűen mind a 24 fiatalt egyszerre? Ez sokkal gyorsabb megoldás lenne.” Seneca a kérdés hallatán ledermed, és csak néz zavartan az elnökre. „A válasz a remény” – mondja Snow. „A remény az egyetlen dolog, ami erősebb a félelemnél.
Ahogy a filmet néztem, nem tudtam nem észrevenni a párhuzamot a bibliai narratívával, amely szerint szintén volt az emberiségnek egy nagy lázadása, amelynek a következménye a halál. Azonban a két történet között van egy óriási különbség is: itt nem egyvalaki kerülhet ki győztesként a végén, hanem mindenki, aki belátja a lázadását, és újra bizalmat szavaz Istennek. János apostol szavaival: „a győzelem, ami legyőzi a világot, az a mi hitünk.” A különbség oka pedig nem más, mint Isten jelleme, aki csöppet sem olyan, mint Snow. Isten nem egy diktátor, aki egy csöpp reménnyel akarja manipulálni, és kordában az emberiséget.
Talán éppen azért, mert az egyház sokszor félreképviselte, sokan mégis diktátorként tekintenek rá, aki meg akarja torolni a lázadást, és csak annak kegyelmez meg, aki behódol neki. Egy ilyen Istennek sokan az utolsó leheletükig ellenállnak, mondván, hogy egy jó Isten hogy küldhetne bárkit is a pokolba, és kerül, amibe kerül, nem hódolnak be. Az elmúlt évek bibliatanulmányozásai során egy egészen más képet láttam meg. Isten a vele való személyes kapcsolatra teremtett minket, úgy, hogy függünk tőle, mert ő az élet forrása. Az emberiség elszakadt ettől a forrástól, de Isten mindent megtett annak érdekében, hogy visszatérhessünk ehhez a kapcsolathoz. Hajlandó volt inkább minden ember helyett maga megfizetni a lázadás árát, remélve, hogy ezt látva elhisszük majd, hogy szeret minket, és végre nem zárkózunk el tőle, az élet forrásától.
A pokol nem emberek számára készült, és a közhittel ellentétben nem is azért lesz szörnyű, mert válogatott módszerekkel kínozzák majd az ellenszegülőket. Hanem azért, mert ez az egyetlen hely, ahol Isten jelenléte egyáltalán nem tapasztalható. Isten senkit nem fog ide küldeni. De tiszteletben tartja, ha valaki úgy dönt, hogy nem kér belőle, az ő jelenlétéből, és végül megengedi, hogy megtapasztalja ezt a létformát, vagyis a halált (az élet hiányát). Nem büntetésként, hanem következményként.
Ha Isten diktátorként élt a fejedben, remélem sikerült bogarat ültetnem a füledbe, hogy érdemes őt jobban megismerned. Ő nem csöpögteti, hanem bőven adja a reménységet. És olyan reménységet, ami nem csak 1:24 arányban jön be, hanem amivel nem lehet szégyent vallani.
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.