Az eldobott parázna (Jelenések 17:8-18)

Az eldobott parázna (Jelenések 17:8-18)



A fenevad, amelyet láttál, volt és nincsen, fel fog jönni az alvilágból, de elmegy a kárhozatba. És csodálkoznak a föld lakói, akiknek nincs beírva nevük az élet könyvébe a világ kezdete óta, amikor látják, hogy a vadállat volt és nincsen, de megjelenik. Itt a helye az értelemnek, amelyben bölcsesség van! A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül, és ez hét királyt jelent: öt elesett, az egyik már uralkodik, a másik még nem jött el, és miután eljön, kevés ideig maradhat. A fenevad pedig, amely volt és nincs: ő a nyolcadik, a hét király családjából származik, és elmegy a kárhozatba. A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak. Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek”. És így folytatta: “A vizek, amelyeket láttál, amelyeken a parázna asszony ül: a népek és seregek, a nemzetek és nyelvek. A tíz szarv, amelyet láttál, és a fenevad meg fogják gyűlölni a paráznát, magára hagyottá és mezítelenné teszik, húsát lerágják, őt pedig tűzben elégetik. Mert az Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten igéi. Az asszony pedig, akit láttál: a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyai fölött.”   (Jelenések 17:8-18)

Ezek a versek még mindig a nagy Babilon leírásához tartoznak, és betekintést engednek a rendszer vallási és gazdasági-politikai vetületének kapcsolatába. Anélkül, hogy részletesen belemennék egyes szimbólumok értelmezésébe, megpróbálom röviden összefoglalni.

Az Antikrisztus (fenevad) egy roppant karizmatikus vezető lesz, aki nem csak politikai-gazdasági szempontból vonja egy kormányzás alá a világot, hanem egy egyesített világvallást is megalkot, ami minden népre kiterjed (vizek). Ehhez segítségére lesz egy hamis csoda, egy halálos seb, amibe úgy tűnik, hogy belehal, de csodálatos módon mégis meggyógyul (volt és nincsen, de megjelenik). Az emberek csodálják és istenítik majd ezért az Antikrisztust.

Úgy tűnik, hogy az egész vallási rendszer, és az Antikrisztus identitása egy városhoz, Rómához kötődik. Ez az a város ugyanis, amit egy tucat ókori írás említ a „hét hegyre épült város” néven. Úgy tűnik, az Antikrisztus egy utolsó római császárként jön majd el, és az újjáéledt római birodalmat terjeszti majd ki a világra.  Ezt alátámasztja a Dániel könyve is. A 2. fejezetben Nebukadneccar király egy szobrot lát álmában, aminek a feje aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és dereka bronzból, lábszárai vasból, lábfejei pedig részben vasból, részben cserépből készültek. Ez a látás a világ négy nagy birodalmát mutatta be. Az arany a babiloni, az ezüst a méd-perzsa, a bronz a görög, míg a vas a római birodalmat jelképezi. És amiért ez érdekes: a szobor talpa részben vas, részben cserép. Tehát a képből úgy tűnik, hogy a római birodalom valamilyen módon tovább él egészen addig, amíg el nem jön Isten királysága – tehát a végidőkben egy olyan birodalom uralkodik majd, ami részben törékeny (cserép), részben hordozza a római eredetet. Sokan ennek előképét látják a római birodalom romjain felépült, erős, de törékeny Európai Unióban.

Valószínűleg szintén római császárokra gondol a Jelenések, amikor a hét királyról ír. Az általánosan elterjedt nézet szerint az öt király a Jelenések írásának idejére már elesett 5 római császárra, az éppen uralkodó pedig Domitianusra utal. A hetedik római császár lesz az Antikrisztus, aki csak rövid ideig uralkodik az újjáéledt római birodalom élén, mert hamarosan az egész világot uraló tíz királyság élére áll, mint nyolcadik uralkodó.

Sokan tartják azt a véleményt is – főleg a Rómára vonatkozó utalás, és a katolikus egyházban megtalálható babiloni elemek miatt – hogy a pápaság aktív szerepet fog betölteni az Antikrisztus által fedél alá hozott világvallásban. Ez lehetséges opció, de szerintem nagyon óvatosan kell vele bánnunk. Az ember teljesítményére alapozott vallásosság, Babilon határai nem felekezeti határoknál húzódnak meg. Könnyű a katolikusokra mutogatni, durván általánosítva, és nem észrevenni, hogy Babilon bármelyik másik felekezetben is felbukkanhat (és szerintem fel is bukkant).

A fejezet végén azt látjuk, hogy a fenevad, és a földet uraló tíz király meggyűlöli majd a paráznát és megsemmisíti. Magyarul az Antikrisztusnak csak addig van szüksége erre az egész földet átfogó világvallásra, amíg mindenkit maga mögé állít, és teljhatalomra tesz szert. Ez összecseng azzal, hogy a vallások valójában csak az emberek kontrollálására, manipulálására jók. Még akkor is, ha látszólag jó célt szolgálnak a vallások, látnunk kell, hogy a totális kontroll felé tartanak. Ezért legjobb, ha kicsit sem veszünk részt Babilonban. Minket Isten nem vallásosságra hívott, hanem arra, hogy megismerjük őt, és személyes kapcsolatban éljünk vele.

Trash_Religion_b-on-w_no-site

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.