Üzenet – csak bűnösöknek! (Jelenések 20:7-10)

Üzenet – csak bűnösöknek! (Jelenések 20:7-10)



Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké. (Jelenések 20:7-10)

A címben szereplő kérdés filozófiainak tűnik ugyan, de a válasz, amit adunk rá, gyökeresen befolyásolja az önmagunkról alkotott képünket. Ezekről a versekről azok az idők jutottak eszembe, amikor irodalom órán Jean-Jacques Rousseau felvilágosodás kori filozófusról tanultunk, aki megfogalmazta tételét az ember eredendő jóságáról. Azt vallotta, hogy „a gyermek, mint természeti lény eredendően jó, csak a társadalmi együttélés rontja meg”. Ha tovább visszük ezt a gondolatot, hamar eljutunk oda, hogy valójában senki sem vonható felelősségre a tetteiért. Hiszen csak a neveltetése, a környezete, a körülményei vagy egyéb tényezők miatt lett olyan, amilyen. Eredendően jó volt, csak hát…

Azt hiszem, az idézett szakasz egyike a Biblia legkijózanítóbb verseinek. Szinte hihetetlen, hogy miután maga Jézus Krisztus ezer éven át uralkodik a földön, a Sátán – börtönéből szabadulva – még egyszer lázadásra bírja a népeket, és össze is gyűlnek a szentek tábora és a szeretett városa ellen. Hogy lehet ez? Sőt, miért engedi meg egyáltalán Isten, hogy megtörténjen ez a lázadás? Talán azért, hogy még egyszer utoljára rámutasson az emberi természet igazi jellegére. Ami nem eredendően jó.

Úgy látom, hogy a gonoszságnak három forrása van: a sátán, a világ és az emberi természet. Mi szívesen elismerjük az első kettőt, a harmadikat viszont szeretjük tagadni. Számtalan beszélgetés jut eszembe különböző emberekkel, akik őszintén állították, hogy ők alapvetően jó emberek. Ha mégis tettek ezt-azt, az a környezet miatt volt, vagy, mert túl erős a kísértés. Az ezeréves királyság alatt azonban Isten kiiktatja az első két forrást. A sátán meg lesz kötözve, a világ rendszere (Babilon) pedig eddigre megbukik. A gonoszság egyetlen forrása ebben az időben a bukott emberi természet lesz – és meg is fogja hozni a gyümölcsét. Igaz, ez valójában már csak „demonstráció”. A lázadás során kitervelt csatára már nem kerül sor, véget ér, mielőtt elkezdődhetne. A Sátán pedig végre valahára, egyszer és mindenkorra megítéltetik.

A Biblia azt állítja rólunk, hogy természetünknél fogva nem jók, hanem bűnösök vagyunk. Úgy fogalmaz, hogy „az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz”. És azt hiszem, ezzel nem csak a nem hívőknek, hanem a hívőknek is szembe kell nézniük.  Pál apostol így nyilatkozott magáról: „tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik semmi jó”. Vagy egy másik helyen: „Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én VAGYOK.” Figyeljük meg a jelen időt! Jakab beismeri a levelében, hogy „sokat vétkezünk mindnyájan”. János apostol pedig ezt írja: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.” A Biblia őszinte, legyünk mi is azok.

Azt hiszem, csak akkor tudunk a „helyünkre kerülni”, ha ezt tudatosítjuk magunkban, és nem ringatjuk magunkat mesékbe. Ha tudom, hogy a testemben minden hajlam megvan a bűnre, az alázatra kényszerít, és Istenhez visz, hogy kegyelemet és erőt kérjek tőle. És számomra felszabadító a gondolat, hogy ezt beismerhetem – mert így a kereszthez mehetek. „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”

A kegyelem azok kiváltsága, akik beismerik, hogy bűnösök.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • Peti

    13 Amikor kísértések érnek valakit, ne mondja, hogy Isten akarja őt rávenni valami gonoszságra! Mert Istent a gonoszság nem kísértheti meg, ő maga pedig senkit sem akar gonoszságra biztatni. 14 Ha valakiben feltámad a gonosz dolgok iránti kívánság, akkor valójában a saját szívének kívánsága csalogatja rossz irányba. 15 Ha ezek a gonosz vágyak meggyökereznek benne, akkor abból bűnös tettek származnak. Amikor pedig a bűn eluralkodik valakiben, az halálba vezet. /Jakab1: 13-15/

    Ezekre az igékre (is) alapozva egyetértek Attilával. A sátán maximum “segít” nekünk elindulni a rossz úton a tanácsaival, de a rossz utat mi választjuk, hiszen szabad akaratunk van. Nem a sátán tehet arról, sem pedig Isten (noha sok ember azt használja pajzsul a teremtője ellen, hogy mivel mindent Ő teremtett így a sátánt is, s mivel beleteremtette a felfuvalkodás lehetőségét végső soron Ő felelős mindenért), hanem a saját szívünk kívánsága csalogat minket, nem pedig más. Mások szava ezt maximum felerősíteni tudja, s aztán a miénk a döntés, akkor is ha azt hisszük nem…mindig van lehetőség dönteni. Ki tudja, hogyha nincsen sátán Ádám és Éva nem jutnak-e maguktól is ugyanoda. Hiszen megjegyzi a Biblia, hogy Éva látta, hogy a fa gyümölcse kívánatos, s a saját kívánsága győzött végső soron, a sátán “csupán” tudta mit kell mikor mondani, és a többit elvégzi az emberi gyengeség.

    S hogy Isten miért teremtette akkor a lehetőséget a kívánságra, az már a szabad akarat kérdésének területe, nem ez a topik :).

  • Gerendai Pálma

    Kedves Attila,
    Olvasom a sorozatodat és alapvetően egyet értek. Én is így értettem meg az eljövendő eseményeket. A mai rész magyarázatánál viszont megakadtam: kiket fog megpróbálni Isten az 1000 éves krisztusi országlás után.
    Ha az elragadtatottak lesznek ott, ők már új testben jönnek vissza a földre, nem gondolom, hogy vétkeznek és újabb megkísértést kell kiállniuk. Kik lesznek azok az emberek, akik abban az időben élnek és megpróbáltatnak a sátán eloldoztatásakor.
    Ezt bővebben elmagyaráznád?

    Köszönöm!

    • Nyári Attila

      Szia Pálma! Köszi a kérdést. Én is úgy látom, hogy az ezeréves királyság alatt, amikor Krisztus fog uralkodni, a hívők megdicsőült testben lesznek jelen, tehát nem az ő megkísértésükről van szó. Viszont továbbra is lesznek itt “nemzetek”. Amikor Krisztus visszatér, akkor ugyan valóban megöli azokat, akik ellene gyűltek össze háborúzni. Itt azonban nem arról van szó, hogy minden akkor élő ember felsorakozik a háborúra, hanem egy hadseregről beszél János (“a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen” Jel 19:19). Krisztus ezt a sereget megöli, de az ő hozzátartozóik, honfitársaik, a “háttérország” továbbra is életben marad, és ők, illetve a leszármazottaik Krisztus kormányzása alatt fognak élni a földön az ezer éves királyság alatt. Ezek az emberek különleges helyzetben lesznek, mert a Sátán nem tudja megtéveszteni őket (vö. Jel 20:3), és Babilon, a világ rendszere sem él már. Viszont ők is emberek lesznek, akik politikailag Jézus kormányzása alatt élnek ugyan, de hit dolgában továbbra is önként kell Krisztus mellett dönteniük. És mint látjuk, ezt nem mindenki teszi meg, a Sátán eloldoztatásakor még egyszer sokakat be fog tudni vonni a lázadásába. Én így látom, válaszoltam a kérdésedre? 🙂