Boáz pedig odament a városkapuhoz, és ott leült. És íme, arra ment az a legközelebbi rokon, akiről Boáz beszélt, és ezt mondta neki: Gyere csak, ülj ide, atyámfia. És az odament és leült. Ekkor ő maga mellé vett tíz férfit a város vénei közül, és ezt mondta: Üljetek ide! Erre azok leültek. Ekkor Boáz így szólt a legközelebbi rokonhoz: Azt a darab szántóföldet, amely a mi atyánk fiáé, Elimeleké volt, eladja Naomi, aki hazajött Móáb mezejéről. Én pedig gondoltam, hogy tudomásodra hozom, és megmondom: Vedd meg az itt ülők előtt és népem vénei előtt. Ha megváltod, váltsd meg. De ha nem váltod meg, jelentsd ki előttem, hogy tudjam. Mert rajtad kívül nincs, aki megválthatná, és utánad én következem. Ő így felelt: Megváltom. (Ruth 4:1-4)
Van egy kis bibi
Az előző fejezet egy drámai fordulattal ért véget. Boáz és Ruth ugyan szerették egymást, de a kapcsolatukat jogilag is nyélbe kellett ütni, és ezzel kapcsolatban kiderült egy kellemetlen „apróság”. Nem Boáz volt a legközelebbi rokon. Volt egy másik férfi, akinek elsőbbségi joga volt megváltani Naomi földjét, és feleségül venni Ruthot.
Boáz azon az éjszakán valószínűleg nem aludt, hanem próbálta fejben végigfuttatni a lehetőségeket, és kialakítani a legmegfelelőbb tárgyalási stratégiát. Úgy tűnik, megtalálta, és reggel magabiztosan ment a városkapuhoz, ami akkoriban afféle helyi bíróságként működött. Odahívta azt a bizonyos másik férfit, majd tíz férfit a város vénei közül, és elővezette az ügyet. És egy pillanatra úgy tűnt, hogy vesztett: a másik férfi is hajlandó volt megváltani Naomi földjét.
Nem tudjuk, hogy Ruth és Naomi jelen voltak-e a tárgyaláson, vagy figyelték-e távolról az eseményeket. Ha igen, akkor ezen a ponton valószínűleg megállt bennük az ütő.
A fordulat
Boáz azonban tapasztalt üzletember lehetett, és tudta, mit csinál.
Boáz erre azt mondta: Amely napon megveszed a szántóföldet Naomi kezéből, akkor a móábi Ruthot, a meghaltnak feleségét is el kell venned, hogy fenntartsd a megholtnak nevét az örökségében. Erre a legközelebbi rokon ezt felelte: Nem válthatom meg magamnak, mert akkor a magam örökségét elveszítem. Váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom ezt meg. (Ruth 4:5-6)
Ha megfigyeltétek, Boáz először nem beszélt Ruthról, csak a földről. Ő ugyan már hetek óta beleszeretett Ruthba, és utána is járt a dolgoknak, arra kínosan ügyelt, hogy senki ne tudja meg, mire készül. Még reggel is úgy bocsátotta el Ruthot, hogy senki ne láthassa, és a munkásainak is parancsba adta, hogy hallgassanak.
A másik férfinak az egész ügy – földestül, asszonyostul – úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. Egy kis ingatlanbefektetést nem bánt volna, de amikor szóba került, hogy a földhöz egy móábi özvegy is tartozik, visszakozott. Valószínűleg volt már felesége, és talán már az örökségét is felosztotta a gyermekei között. Elképzelhetjük, hogy micsoda kavarodást okozott volna, ha beállít egy új feleséggel, akitől ráadásul újabb gyermekei is születnek. Ezt nem vállalta be. És ez volt Boáz célja.
Csak egy megváltó van
Sokszor írtam már arról, hogy Ruth története a mi megváltásunk képe. Tudtátok, hogy ahogy itt le van írva Naomi földjének és Ruth megváltásának jogi procedúrája, úgy a Föld és a mi megváltásunk megváltási tárgyalása is le van jegyezve? Akik olvastátok az előző sorozatomat, emlékezhettek rá.
A Jelenések ötödik fejezetében látunk egy jelenetet, ami Isten trónjánál játszódik. A trónon ülő egy hét pecséttel lepecsételt dokumentumot tart a kezében, és felteszik a kérdést: „Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?” A Sátán kezére került Föld birtoklevele volt ez, és az törhette fel a pecséteket, aki képes volt megváltani azt. Ott azonban nem jelentkezett „a másik férfi”. Egyetlen személy volt, aki megválthatta a Földet, és vele együtt a hozzá tartozó embereket, és ez Jézus, a Júda törzséből származó oroszlán volt. A mi esetünkben nem csak, hogy senki más nem szándékozik megváltani minket, hanem nincs is senki más, aki megválthatna. Jézuson kívül nincs senki más, aki jogot formálhatna ránk!
És ahogy Boáz sem a föld miatt végezte el a megváltást, hanem Ruth miatt, úgy Jézus is miattunk váltotta meg a Földet. Talán ez hihetetlenül hangzik, de igaz. Ő maga mondott egy példázatot egy emberről, aki talált egy szántóföldben elrejtett kincset, és miután megtalálta, örömében elment, eladta mindenét, és megvette a földet. Én úgy hiszem, hogy ezzel Jézus magát példázta. Ő az, aki eladta mindenét, otthagyta a dicsőségét, csak azért, hogy megvásárolja a földet, amiben a kincset találta. Mi ez a kincs, ami ennyit ért neki? Te, aki hiszel benne, és kérted tőle a megváltásodat.
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.