Bemutatom Bárukot és Taliát

Ebben a sorozatban a Zsidókhoz írt levelet fogjuk végigvenni. A könyvben sok nagyszerű tanítás van, de ahhoz, hogy ezeket jobban megértsük, bevezetésként érdemes beleképzelni magunkat az eredeti címzettek helyébe. Ebben segít az alábbi fiktív történet, amelynek első verzióját Mark Zeemantól hallottam évekkel ezelőtt. 

***

Képzeld el, hogy egy körülbelül 45 éves zsidó férfi vagy, a neved Báruk. Van egy kedves, szép feleséged, Talia, és van néhány gyermeketek is. Mivel zsidóként nőttél fel, gyermekkorodban rendszeresen hallottál az írásokról, arról, hogy Isten mit tett a népeddel az évszázadok során. A családoddal együtt rendszeresen elmentetek a Templomba, hogy áldozatokat mutassatok be, és részt vegyetek különböző szertartásokban. Az egész nagyon szép és mély volt. Halványan emlékszel, hogy tíz éves korod körül a szüleid sokat beszéltek a konyhaasztalnál egy Jézus nevű emberről, akit aztán kivégeztek. De az élet ment tovább. Felnőttél, feleségül vetted Taliát. Azóta is rendszeresen jártok a Templomba, hogy osztozzatok a zsidó történelemben és bemutassátok az áldozatokat.

Aztán egyszer csak elkezdesz egyre többet hallani egy csoportról, akik keresztényeknek nevezik magukat. Egy nap az egyik ismerősöd elhív az egyik összejövetelükre, amit egy háznál tartanak. Éppen erről a Jézus nevű emberről beszélnek, aki 35 évvel ezelőtt halt meg, és akinek a kivégzésére halványan emlékszel gyermekkorodból. Istennek tartják őt, ami számodra nagyon furcsa. Viszont minden furcsaság ellenére lenyűgöz az az őszinte szeretet és az egyszerűség, amit a keresztények között tapasztalsz. Ezért azt veszed észre, hogy már rendszeresen jársz a házi összejövetelekre. Először csak egyedül, majd idővel Talia is csatlakozik hozzád egy-egy alkalommal.

Végül egy alkalommal úgy döntesz, elfogadod a keresztények üzenetét, és te is Jézus követőjévé válsz. Amikor hazaérsz és elmeséled, mi történt, Talia először azt gondolja, hogy elment a józan eszed. Ezt mondja: „Báruk, hát ezt meg hogy gondoltad?” Te pedig így válaszolsz: „Tudod, nagyon tetszik az a szeretet, erő és egyszerűség, amit láttam a keresztények között, és ez meggyőzött, hogy igazat mondanak.” Ezután Talia továbbra is eljár a zsinagógába és a Templomba, te pedig most már csak a házi gyülekezetbe jársz, mert most már ez a lelki otthonod. Idővel azonban Talia is Jézus mellett dönt. Most már mindketten oda jártok a kis házi gyülekezetbe.

A szomszédaid nem értik, mi történt veletek. Csóválják a fejüket, akárhányszor meglátnak, és érvelnek a kerítésnél, hogy térjetek már észhez, vegyétek észre, milyen gazdagságot adtatok fel azzal, hogy hátat fordítottatok a Templomnak, az áldozatoknak, és ezzel az egész zsidó hagyománynak. Nem értik, miért adtatok fel több ezerévnyi történelmet egy emberért, aki alig 35 éve halt meg? Aztán idővel célzásokat tesznek arra, hogy már nem szívesen mutatkoznak a társaságotokban. Eldöntitek, hogy kiköltöztök egy kis városba Jeruzsálem mellé, és továbbra is jártok a kis házi gyülekezetbe. De hiába a költözés, idővel elkezded érezni, hogy bárhova mész, megfagy körülötted a levegő. Amikor elmész a piacra, mindenki udvarias veled, de érezhető a neheztelés, a távolságtartás.

Aztán egy nap meghívót kaptok egy rokonod menyegzőjére. Taliával elhatározzátok, hogy elmentek, úgyis rég láttátok a rokonokat. Egy ilyen esemény legalább 3-4 napig tart. Végig ott vagytok, jól érzitek magatokat. Aztán a menyegző utáni nap éppen egy ünnep, minden rokonotok megy a Templomba, és persze hívnak titeket is. Ti pedig vonakodtok, hiszen tudjátok, hogy Jézus már betöltötte mindazt, amit a Templom jelképezett, és a bűnért való áldozatokra sincs már szükség, mert az ő áldozata tökéletes volt. De a rokonok csak unszolnak, hogy legalább a régi idők emlékére menjetek velük. Végül úgy döntötök, hogy elmentek. Amikor belépsz a Templomba, megérzed a füstölőszerek illatát, meghallod a papi ruhák susogását, meghallod az áldozószerszámok csengését és hirtelen elöntenek az emlékek. Valaha ez volt az életed! Te pedig feladtad mindezt – noha eredetileg ezt is Isten rendelte, és társaid ezrei még mindig ebben élnek –, hogy kövess egy embert, aki 35 éve halt meg.

Néhány nap múlva hazaérkeztek. Aztán egyik este szóba kerül a templomi látogatás. Bevalljátok magatoknak, hogy jó volt visszamenni. Jó emlékeket idézett fel. Végül abban maradtok, hogy igaz, hogy keresztények vagytok, és hisztek Jézusban, de azért ellátogattok szombaton a helyi zsinagógába. El is mentek. Aztán néhány hónap után azon kapjátok magatokat, hogy oda is rendszeresen jártok, sőt, időnként már áldozatokat is visztek újra a Templomba. Továbbra is hisztek Jézusban, de elbizonytalanodtok. Egyre inkább úgy érzitek, hogy ez önmagában nem elég. Talán mégiscsak be kell tartanotok a törvényt is ahhoz, hogy Isten szemében kedvesek legyetek.

Rövid időn belül elkezditek érezni, hogy olvad körülöttetek a jég. Az ismerőseitek, szomszédaitok újra melegebben köszönnek, újra elfogadóbbak. Úgy érzik, végre újra közéjük tartoztok. Ez a levél nektek szól.