Egy hosszú jegyesség vége (Jelenések 19:1-8)

Egy hosszú jegyesség vége (Jelenések 19:1-8)



Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: “Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet, mert számon kérte kezéből szolgái vérét”. Még egyszer mondták: “Halleluja, felszáll a füstje is örökkön-örökké!” Ekkor leborult a huszonnégy vén és a négy élőlény, imádták Istent, aki a trónuson ül, és így szóltak: “Ámen! Halleluja!” És megszólalt egy hang a trónus felől: “Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok”. És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: “Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti”. (Jelenések 19:1-8)

A nyár az esküvők évszaka. Ilyenkor nehéz úgy végigmenni Budapesten, hogy ne lássunk néhány esküvői menetet, vagy fotózkodó párt. Vannak egészen kisméretű, négyszemélyes esküvők, és vannak „világraszóló” ünneplések is. Vilmos cambridge-i herceg, és Katalin hercegnő esküvője az utóbbi kategóriába esik, amit a BBC számadatai is alátámasztanak. A ceremóniát két TV adón összesen 24,5 millió ember nézte, az eseményt 5 ezer rendőr biztosította. Hogy a menyasszony ruhája titok maradjon, a biztonság kedvéért 3 verzió is készült belőle. A hivatalos fogadáson csak 650 személy vett részt, ők fogyasztották el azt a 10 ezer szendvicset, amit 21 kiváló chef készített. Az esküvővel kapcsolatban a Google ma 11,6 millió találatot ad. De lesz egy menyegző, ami még ezen is messze túltesz majd. A történelem leghosszabb, legalább kétezer éves jegyessége ér majd véget a Bárány menyegzőjével, amikor Krisztus végleg magához veszi menyasszonyát, a gyülekezetet.

royal_wedding_wallpaper

Beszélgetésekben érzékelem, hogy a keresztények nem mindig tudnak felhőtlenül örülni a Bárány menyegzőjének. Szerintem ennek a hátterében félreértések vannak, amik ellopják a reményünket és az örömünket. Ezek közül kettőről szeretnék írni. Mivel azonban így túl hosszú lenne a bejegyzés, kettébontottam, és ma csak az elsőt nézzük meg.

Az egyik félreértés éppen ezekből a versekből táplálkozik, ugyanis azt olvassuk, hogy az a tiszta gyolcs, amibe a Bárány menyasszonya, vagyis a gyülekezet öltözik, a „szentek igaz cselekedeteit jelenti”. Elsőre úgy tűnik, mintha ez az igevers azt támasztaná alá, hogy mégiscsak a cselekedeteink alapján válhatunk Isten számára elfogadhatóvá, ezek alapján igazulhatunk meg.  És hogy sikerült-e, az csak ott, ama napon derül majd ki. Addig marad az aggódás és az igyekezet. Mivel úgy látom (és már írtam is erről), hogy a fehér ruhánk Krisztus igazságát, és nem a cselekedeteinket jelentik, utánanéztem az eredeti szövegben, hogy tisztázzam magam számára is a kérdést.

A görög szó, amit itt János használ, a dikaiōma. Ezt a szót arra használták, ha valakit, vagy valamit (akár cselekedetet) jogerősen igaznak nyilvánítottak a bíróságon. Ez egybecseng azzal, amit az Ige tanít rólunk, hogy Isten szemében hit által igazulunk meg, és Isten abban a pillanatban igaznak nyilvánít minket, amikor a hitünket Krisztusba vetjük. A cselekedeteink alapján nem lehetne ilyen ítéletet hozni rólunk, de Isten a hitünk miatt mégis igaz emberként tekint ránk. Már többször idéztem ugyan, de most újra ezt a páli verset hozom ide: „Mert [Isten] azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” Látjátok, hogy az igazságunk nem a mi teljesítményünk eredménye, hanem gyakorlatilag azért lehetünk Isten szemében igazak, mert Krisztus az ő igazságát elcserélte velünk a mi bűnös állapotunkra? Ebben a cserében semmi nem múlik rajtunk, a mi részünk csak az elfogadás.

Megdöbbentő, hogy milyen szépen ír erről Ézsaiás több száz évvel Jézus előtt: „Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.”  Ha megfigyelitek, a menyasszony mind ebben a versben, mind az eredeti, Jelenésekben található versben passzív. Az igazság „adatik” neki, nem ő szerzi meg, vagy éri el, hanem ajándékba kapja. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.”

Kapcsolódó dal: Pintér Béla – Jöhet a vőlegény

Kedden, a következő bejegyzésben egy másik félreértésről lesz szó. Arról a példázatról fogok írni, ahol valakit azért „dobtak ki” egy menyegzőről, mert nem volt menyegzői ruhája. Érdekel valakit?

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • “Érdekel valakit?”

    Persze, hogy érdekel. 🙂 Erről a szakaszról még MEKDSZ-es koromból van egy értelmezésem nekem is. Kíváncsi vagyok, hogy egybe cseng-e a tiéddel.

    Más. Vészesen közeledik a Jelenések könyvének a vége. Remélem a sorozat befejezése után se hagyod abba az írást majd!

    • Nyári Attila

      Meglátjuk 🙂 Ami a folytatást illeti, köszi a bátorítást. Még nem tudom, folytatom-e a blogot, és ha igen, milyen irányba… Ha van ötleted, szólj.

      • Nem akarok neked ötleteket adni, de abban biztos vagyok, hogy bármilyen keresztény témáról lennének jó gondolataid. Nekem hiányozna, ha befejeznéd.

  • Pingback: Krisztus második eljövetele | Mit hoz a jövő?()