#egykérdés – Tényleg olyan nagy bűn volt az, hogy Ádám és Éva megettek egy gyümölcsöt?

#egykérdés – Tényleg olyan nagy bűn volt az, hogy Ádám és Éva megettek egy gyümölcsöt?



Az egyik örök kérdésünk, hogy mi történt valójában az Édenben. Az ember bűnbe esése a Biblia szerint történelmünk egyik legmeghatározóbb eseménye. Mégis, amikor a beszámolót olvassuk, furcsának, szinte gyermetegnek, mesekönyvbe illőnek tűnik a történet. Tényleg olyan óriási hiba volt, hogy az ember megevett egy gyümölcsöt, amit nem lett volna szabad? Miért adott egyáltalán Isten ilyen parancsot? És tényleg egy ilyen dolog miatt éri az embereket a mai napig a betegség és a halál?

A Biblia szerint Isten nem független lénynek teremtett minket. Az ember függő lény. Önmagán kívüli forrásból kell megszereznie az identitását, az önértékelését, a biztonság- és igazságérzetét. Az határozza meg az életünket, milyen választ fogadunk el azokra a kérdésekre, hogy kinek gondoljuk magunkat, mennyire érezzük értékesnek, elfogadhatónak magunkat, és hogy mitől érezzük magunkat biztonságban. Az ember úgy lett megteremtve, hogy akkor működik optimálisan, ha ezekre a kérdésekre Istentől kapja meg a választ. Mégpedig úgy, hogy folyamatosan kapcsolatban van Istennel, akit szeret, és akiben megbízik. Olyanok vagyunk, mint egy benzines autó, ami függ a benzintől. Üzemanyag nélkül, vagy gázolajjal nem jut messzire.

Amikor az Édenben az ember úgy döntött, hogy Isten parancsa ellenére megeszi azt a gyümölcsöt, tulajdonképpen a bizalmát vonta meg Istentől. A kígyó elhintett egy hazugságot, amelynek a lényege az volt, hogy Isten nem annyira szerető, mint amilyennek mondja magát, és ezért nem érdemli meg az ember bizalmát. Nem érdemli meg, hogy ő válaszolja meg a fenti négy kérdést, nem bízhatunk benne annyira, hogy ő legyen az életünk forrása, hogy nála „tankoljunk”. Az ember pedig bekapta a csalit, elhitte a kígyó hazugságát.

Hétköznapi kapcsolatainknak is a bizalom az alapja. Ha valakiben elveszítjük a bizalmunkat, akkor bezárkózunk irányába. Ez történt az Édenben, és ez bizony óriási jelentőségű dolog. Az ember bezárkózott Isten felé, és ezzel elvágta magát az egyetlen forrástól, akiből életet meríthetne. Ezért az ember merül, és haldoklik, mint egy laptop, ami már csak akkumulátorról működik. Egy ideig bírja, aztán meghal.

Elképesztő, hogy Isten ezután sem mondott le az emberről. Elhatározta, hogy bebizonyítja az embernek, hogy ő igenis méltó a bizalmára, és hogy valóban szereti. Jézus azért jött el, hogy leleplezze a Sátán hazugságát, amit az ember az Édenben elhitt. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” – mondta Jézus. Isten szereti az embert, és ezt a kereszten bizonyította be. Hinni pedig azt jelenti, hogy újra bizalmat szavazok Istennek. Ez az egyetlen módja, hogy örök életünk legyen, vagyis újra rákapcsolódjunk az élet forrására, és soha ne haljunk meg. Ez a titka annak a teljes életnek, amire vágyunk, amit keresünk, és amire teremtve lettünk.

[2010-ben elindítottunk egy honlapot, ahol ezt kérdeztük a látogatóktól: „Ha feltehetnél egy kérdést Istennek, mi lenne az?” Két hónap alatt közel 2.700 kérdés érkezett. A kérdések csoportosítva nagyjából hatvan témát fednek le. Ezek közül szeretnék időről-időre sorra venni egy-egy témát, és összefoglalni azt, amit Isten ezzel kapcsolatban már elmondott. Ezeket a bejegyzéseket az #egykérdés címkével fogom jelölni a címben.]

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.