Egyszer volt, hol nem volt (Ruth 1:1)

Egyszer volt, hol nem volt (Ruth 1:1)



Abban az időben történt, amikor a bírák ítélkeztek az országban, hogy éhség támadt a földön. (Ruth 1:1)

Fele se mese

A kislányom már majdnem másfél éves, és alig várom, hogy olyan korba érjen, amikor már igényli az esti mesét. Gyerekkoromban én is nagyon szerettem, ha este felolvastak nekünk, a kedvencem egy elnyűtt Grimm-kötet volt. Minden mese a szokásos módon zárult: „Csak még egyet!” Öcsémmel együtt izgalommal figyeltük, a hős hogy győzi le sorban az akadályokat, és végül hogy győz a jó.

Meglepődtem azonban, amikor a közelmúltban egyik ismerősöm felhívta a figyelmemet arra, hogy a meséket eredetileg nem gyerekeknek írták. (Mondjuk ez érthető, a Jancsi és Juliskától például mindig is kifejezetten libabőrt kaptam gyerekkoromban.) Sőt, egy terápiás irány is épült arra, hogy a mesék hőseivel azonosulva ma is tanulhatunk problémamegoldást. Ezt a módszert meseterápiának nevezik.

Ruth története majdnem olyan, mint egy mese. Adott egy nehéz körülmény, egy hátrányos helyzetből induló főhős, és a végén természetesen itt is a jó győz. Ruth története mégsem mese. Egy igaz történetet mesél el egy családi tragédiáról, és egy fiatal moábi lányról, aki végül Dávid király dédanyja lesz, és így Jézus Krisztus ősanyja is. De talán éppen azért szeretem ezt a rövid, mindössze 85 versből álló könyvet, mert sokkal többet mesél el, mint azt, hogy egy özvegyen maradt moábi lány megtalálja a boldogságát. A történet önmagában is egy erőteljes profetikus kép a megváltásról és egy nagyobb szerelmi történetről: Isten megváltó szerelméről. Ruth könyve az evangéliumot mondja el az ószövetség nyelvén.

2009-edensor-derbyshire

A történet háttere

A történet a bírák korában játszódik. Ez a közel 450 éves időszak Izrael történetében Józsué halála és Saul királlyá választása közé esik. A nemzet életének legsötétebb időszaka volt ez, amit Bírák könyvének egyik visszatérő mondata így foglal össze: „Abban az időben nem volt király Izráelben, és mindenki azt cselekedte, ami jónak tűnt a maga szemében.” Valódi káosz, sötétség és bűn jellemezte ezeket a századokat. Folyamatosan ugyanaz ismétlődött: a nép eltávolodott Istentől, ezért Isten nehézséget hozott az életükbe, éhínséget vagy háborút. Amikor Istenhez kiáltottak segítségért, akkor ő felnevelt egy bírát, aki megszabadította a népet (közülük talán Sámson és Gedeon a legismertebbek), majd visszatért az ismeretlenségbe. A nép azonban rövid idő után újra eltávolodott Istentől, és Istennek újra ítéletet kellett rájuk hoznia, hogy észrevegyék a helyzetüket. Amikor a történetünk kezdetét veszi, akkor a nép éppen abban a fázisban van, hogy elfordultak Istentől, és ezért Isten éhséget bocsátott a földre.

Hol van Isten, ha nehéz?

A bírák kora sok szempontból hasonlít a mai korra: ma is jellemző, hogy mindenki azt teszi, ami a saját szemében jónak tűnik. És ahogy akkor az éhező Izrael népe feltehette a kérdést, hogy vajon hol van ilyenkor Isten, ma is ez a kérdés merül fel, ha nehézzé válik az emberek helyzete. Ilyen nehéz helyzetek – éhségek, szárazságok – jelentkezhetnek közösségeink életében, vagy akár a személyes életünkben is. Ruth könyvének első bátorítása az ilyen helyzetekre ez: Isten ezekben a helyzetekben is jelen van és munkálkodik. Sőt, célja van ezekkel. És a vége az lesz, hogy „boldogan éltek” – és nem haltak meg.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • Tamás Gyöngyvér

    …Bizony létezik olyan, hogy meseterápia! Én például az államvizsgáim előtt folyamodtam a módszerhez, mert anélkül, hogy erről különösebben tudtam volna, igényem volt újra meg újra átélni, hogy minden jó és jó a vége.
    Ami pedig a munkálkodást illeti, így van. Nem rég olyan helyzetbe kerültem, hogy sürgősen kellett munkahelyet váltanom, ám a sok hosszadalmas keresés ellenére sehonnan nem jött visszajelzés. Istenhez teljesen illő módon akkor tudtam meg, hogy az egyik helyre épp én kellek, mikor szabadságon voltam, és már olyan fáradt voltam és olyan reménytelenül reményteljes, hogy nem foglalkoztam ezzel a témával.