Az elmúlt hetekben kissé irigykedve néztem iskolás öcséimre és húgomra, amikor beköszöntött a nyári szünet. De jó nekik – gondoltam magamban, és visszaemlékeztem, milyen izgatottan írtuk fel anno reggelente a táblára a „VAKÁCIÓ!” szó soron következő betűjét, és milyen üdvrivalgás tört ki, amikor megszólalt az utolsó kicsöngetés.
Visszagondolva arra jutottam, hogy két ok miatt szerettem a nyári szünetet. Egyrészt, mert lehullt rólam a teljesítménykényszer, hiszen nálam volt a bizonyítvány. Másrészt pedig a sok jó dolog miatt, ami rám várt: nyaralás, pihenés, játék és rengeteg olvasás.
Sokáig úgy éltem a keresztény életemet, mint egy folyamatos iskolát, ahol tanulok, vizsgázok, és jegyeket kapok. Folyamatos teljesítménykényszer, folyamatos bizonyítás. Ha úgy éreztem, rossz jegyet kaptam, aggódtam, mit szól ehhez Isten, a szigorú mennyei apuka. Aztán néhány éve megértettem, hogy rosszul álltam a dologhoz. A keresztény élet sokkal jobban hasonlít egy folyamatos nyári szünethez!
A Biblia azt tanítja, hogy aki hisz Jézusban, az Isten szemében igazzá válik. Megvan a bizonyítványa, amelyben a „következő évfolyamba léphet” felirat helyett pedig ez szerepel: „Isten országába léphet.” Igaz, ezt a bizonyítványt nem a saját teljesítményünkkel szereztük meg, hanem ajándékba kaptuk. Az efezusi levél így ír erről: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” És így, kitűnő bizonyítvánnyal a zsebünkben, és a teljesítménykényszert a hátunk mögött hagyva jöhet a vakáció: a csupa jó időtöltés. Így is folytatja az előbb idézett bibliai rész: „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Szeretném, ha minél több keresztény megértené: kicsöngettek, beköszöntött a nyári szünet! Persze jó, ha hasznosan töltjük az időt, de fontos, hogy szorongás helyett örömünket leljük a hitünkben! Azokat pedig, akik érzik, hogy nem elég a teljesítményük, és ezért minden erejükkel a pótvizsgára készülnek, bátorítsuk arra, hogy ismerjék be, hogy képtelenek jó jegyeket szerezni Istennél, és vegyék át azt a bizonyítványt, ami Jézus osztályzatát tartalmazza, de a saját nevükre van kiállítva.
Ezekkel a gondolatokkal most egy rövid időre elbúcsúzom tőletek, néhány hétig a blogon is nyári szünet lesz. Hamarosan folytatom!
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.