Mostanában munkába menet sokszor szól a Petőfi, és elég gyakran játsszák Rúzsa Magdi Ég és Föld c. számát. „Ember mindig remélj” – kezdődik a refrén, és talán mind a szövege, mind a dallama miatt ez is egy olyan dal, amely egész egyszerűen beleég az ember agyába. A reményről szól, amely az életünk alapeleme. Egy mondás szerint az ember legfeljebb negyven napot tud élelem nélkül élni, víz nélkül hármat, levegő nélkül mindössze nyolc percet, de remény nélkül egy másodpercet sem. De miért írok ennyit a reményről? Azért, mert ezzel a bejegyzéssel belekezdek Péter leveleibe, amelyeknek az egyik fő témája a remény. Valaki úgy fogalmazta meg, hogy ha Pál a hit apostola volt, akkor Péter a reményé.
Péter apostol Rómából írt, abban az időszakban, amikor Néró császár kezdett egyre inkább kegyetlenkedni Jézus tanítványaival. Az egykori halászra maradt a feladat, hogy írjon a szétszóródott gyülekezeteknek, és lelket öntsön beléjük az erősödő üldöztetés közepette. Péter egyszerű módszert választ: emlékezteti a hívőket arra, hogy Isten hogy tekint rájuk, Krisztus mit tett értük, és ezért milyen reménységük van. Pétert magát is ez hajtotta, és szüksége is volt rá, ugyanis 3-4 évvel a levél megírása után őt is kivégeztette Néró, fejjel lefelé feszítették keresztre.
„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre” – írja. Belegondoltam, mit jelenthettek ezek a szavak Péternek. Ő sem a remény apostolaként kezdte. Bizonyára jól emlékezett még az éjszakára, amikor háromszor letagadta – utoljára átkozódva és szitkozódva – hogy ismeri Jézust, majd mikor megszólalt a kakas, keservesen sírt. Az evangéliumokat olvasva úgy tűnik, hogy még a feltámadás hírén sem könnyebbült meg, sőt. Úgy döntött, inkább elmegy halászni. Azt gondolhatta, hogy Jézus ugyan feltámadt, de ő bizonyára az összes esélyét eljátszotta. Reménytelen volt.
Majd amikor a parton találkozott Jézussal, aki biztosította róla, hogy nem, hogy befejezte vele a munkáját, hanem igazán csak most fogja majd használni, Péter megértette, hogy Jézus feltámadása az újjászületést jelenti, és azt, hogy Isten soha nem mond le rólunk. Évtizedekkel később is ezzel bátorítja a hívőket. Hiteles, mert személyes élményből beszél.
De mitől élő ez a reménység? Az emberek mindenféle dologban reménykednek, de ezek közül sokról kiderül, hogy kár volt rájuk támaszkodni. Péter leveléből nagyon egyértelmű, hogy a keresztények reménysége azért élő, mert nem egy jövőbeli dolgon, nem egy filozófián, vallási igazságokon vagy hasonlókon alapul. A mi reménységünk lényege egy személy, a hitünk lényege, hogy megbízunk Jézusban. „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét” – írja Péter.
Észrevettétek, hogy a mondat utolsó részét Péter múlt időben fogalmazza meg? Bárcsak sok keresztény megértené, hogy az üdvösségünkről nem a halálunk után születik majd döntés, hanem már most tudhatjuk, hogy elértük, mert hiszünk Jézusban! Micsoda energia szabadulna fel, ha azok a hívők, akik remegve várják az ítélet napját, inkább bátran bizonyságot tennének erről az óriási reménységről, amiről Péter azt írja, hogy még az angyalokat is zavarba ejti! Bárcsak megértenék a súlyát annak, ami itt áll ebben a fejezetben, hogy minket „Isten ereje őriz hit által az üdvösségre, amely készen van”!
Vajon mi a helyes válasz, ha ez tényleg így van? „Ezért felövezve elmétek derekát, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus hoz nektek megjelenésekor” – írja Péter. Hagy tegyem fel a kérdést: te tökéletesen reménykedsz a kegyelemben? Biztos vagy benne, hogy ha ma este véget ér az életed, a mennybe mész Istenhez? Én igennel válaszolok. Ez nem magabiztosság, hanem Isten-biztosság. Péter szerint ez nem elbizakodottság, hanem józanság.
Ha még nem reménykedsz tökéletesen a kegyelemben, nem baj. De tudd, hogy ez azért van, mert még nem ismerted meg eléggé Jézust! És tudd, hogy Isten erre a kimondhatatlan örömmel örvendező bizalomra szeretné eljuttatni minden gyermekét. Nem tudsz megbízni valakiben, akit nem ismersz eléggé. Minél inkább megismered Jézust, annál inkább bízni fogsz benne, és annál kevésbé lesz számodra kérdéses az örök sorsod. Ezért tanácsolja Péter a másik levelében a hívőknek: „Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.” Ez segít majd átmenni mindazon, ami előtted áll.
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.