Érdemes imádkozni? (Jelenések 8:1-6)

Érdemes imádkozni? (Jelenések 8:1-6)



Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig. És láttam a hét angyalt, akik az Isten előtt álltak, és adatott azoknak hét trombita. Egy másik angyal is odajött és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölő, és adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra, amely a trónus előtt van. És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elé. Ekkor vette az angyal a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzéből, és ledobta a földre: mennydörgés és zúgás, villámlás és földrengés támadt. A hét angyal pedig, akinél a hét trombita volt, felkészült, hogy trombitáljon. (Jelenések 8:1-6)

Az imádságainknak hatása van arra, hogy mi történik a mennyben. Itt látjuk, hogy a mennybe szálló imák Isten elé jutnak, majd az oltár tüzét az angyal „visszadobja” a földre. Amikor Isten népe látja a földön zajló dolgokat, és ezek megoldásáért Istenhez kiált, Ő válaszol. Lehet, hogy úgy tűnik egy-egy nehéz helyzetben, hogy nem elég „csak imádkozni” – pedig ezzel tehetjük a legtöbbet!

Az imádság nehéz dolog, és sok kérdést felvet. Egyáltalán, mi értelme van az imádságnak? Ha Isten mindentudó, és mindenható, akkor miért fontos számára, hogy imádkozzunk? Ha tudja, hogy mi a legjobb egy adott helyzetben, miért kell kérnünk, miért nem teszi meg egyszerűen „magától”? Ha Istennek úgyis megvan az akarata, akkor érdemes egyáltalán imádkozni?

Watchman Nee egy képpel illusztrálta az imádságot: a mozdony és a sínek példájával. A mozdonyban iszonyatos erő van, és nagyon sok vagont el tud vonatatni ezer kilométerekre. Nagyon erős, de csak olyan helyekre juthat el, ahová sínek vezetnek. Amikor imádkozunk, síneket fektetünk Isten akarata számára. Miért van erre szükség? Nem azért, mert Isten erőtlen. Isten úgy döntött, hogy együttműködik velünk akaratának beteljesítésében. Nem az a feladatunk, hogy ostromoljuk az eget, hogy legyen meg a mi akaratunk, hanem, hogy megértsük Isten akaratát, és utána kérjük tőle, hogy teljesítse is be azt. Ez a személyes kapcsolat egyre inkább összehangolja a gondolatainkat Isten gondolataival, és az egész élet egy csodálatos „együttgondolkozássá”, együttműködéssé válik. Közösségben a Mindenhatóval.

Egyszer egy afrikai hívővel beszélgettem, és faggattam, hogy mi a titkuk. Miért van az, hogy míg Európában alig-alig látunk gyümölcsöt, az afrikai egyetemeken mindennaposak a megtérések? Nem akart megbántani, ezért nem válaszolt, de végül csak kihúztam belőle. Ennyit mondott: „Ti nem imádkoztok.” Az ottani diákokat figyelmeztetni kellet, hogy ne minden hajnalban tartsanak imaalkalmakat, mert nem fognak tudni levizsgázni a tárgyaikból. Tudták, hogy Isten el akarja érni az egyetemistákat az evangéliummal, ezért szakadatlanul könyörögtek érte, hogy tegye is ezt meg rajtuk keresztül.

Ezeket nem azért írtam, hogy bárkinek lelkiismeret-furdalása legyen az imaélete miatt. Egyszerűen csak bátorítani szeretnélek titeket és magamat is: imádkozni érdemes!

prayer-end-of-the-age-intercession

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.