„Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál…” (Jelenések 2:1-5)

„Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál…” (Jelenések 2:1-5)



„… hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz, az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?” – énekli a kérdést Presser Gábor a Nagy utazás c. slágerben. Talán szokatlan a párhuzam, mégis ez jutott eszembe arról a levélről, amit Jézus ír az efezusi gyülekezetnek.

1“Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár: 2Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. 3Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg. 4de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. (Jelenések 2:1-4)

Ez a gyülekezet a profetikus értelmezés szerint az első századi gyülekezetet jelképezi. Ez egy olyan időszak volt, amikor a gyülekezet nagyon tevékeny, nagyon aktív volt. Ebben az időben történetek a dolgok. De Jézus szavaiból úgy tűnik, éppen ez okozta végül a bajt. Nagyon a tettek, a cselekedetek kerültek a figyelmük központjába, és elvesztették a szemük elől a lényeget: az első szeretetet.

Emlékszem, hogy milyen volt, amikor beleszerettem a lányba, aki később a feleségem lett. Egész nap csak rá gondoltam. Alig vártam, hogy találkozzunk, és addig is azon agyaltam, hogy mivel lephetném meg. Semmi nem esett a nehezemre, amivel örömet okozhattam neki. Semmi sem volt értékesebb, mint a vele töltött idő. Idővel az agyfunkcióim helyreálltak, és munkavégzésre is alkalmassá váltam, de az a lángoló szeretet, az első szeretet ott maradt.

Milyen találó, hogy a tűzhöz hasonlítjuk a szerelmet, mert a tűz csak akkor lobog, ha táplálják. Megtörténhet, hogy a lobogó első szeretet helyét átveszi egy kihűlt, rutinos, kötelességtudó szeretet. De kinek kell olyan?

A hitéletünkben – egyénileg és gyülekezeti szinten – is megtörténhet ugyanez. Annak a kezdeti szeretetnek, amit Isten iránt éreztünk, ami lobogó, rajongó, forró volt, átveheti a helyét a rutinos szolgálat, a kötelességtudatból fakadó „hitélet”. Efezusban ez történt.

Jézus itt a sértett szerelmes hangján szól, és amit mond, az nagyon megfontolandó. Hiába vagyunk tele jó cselekedetekkel, hiába fáradozunk érte, ha ez nem az iránta érzett szeretetből fakad, hanem kötelességtudatból, akkor nem ér semmit. Nem kér belőle.

Viszont bíztató, hogy van megoldás, és ezt el is mondja Jézus:

5Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. (Jelenések 2:5)

Jézus teljesen világossá teszi, hogy egy olyan gyülekezetnek nincs létjogosultsága, amelyben érte már csak kötelességtudatból fáradoznak. Ő olyan, mint egy szerelmes: a szívünket szeretné! Érdekes, hogy az „Efezus” név jelentése: kedvesem.

Az üzenet egyszerű: ha kialudt a tűz, élesszük fel. Nálad még lobog?

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • sylvia

    Különösen tetszett, dupla like.