Fejétől bűzlik a hal? (Jelenések 2:18-29)

Fejétől bűzlik a hal? (Jelenések 2:18-29)



“A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez: Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról, és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél. De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek; pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből; gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint. Nektek pedig, a többi thiatirainak, akik nem fogadjátok el azt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit – amint azt nevezik -, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet, de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányok felett, hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket; ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” (Jelenések 2:18-29)

A jó magyar mondás szerint a fejétől bűzlik a hal. Vajon igaz ez a gyülekezetekre is? Amikor problémák vannak egy gyülekezetben, hajlamosak vagyunk a vezetőséget vádolni a kialakult helyzetért, pedig a gyülekezetnek is van felelőssége. Erre mutat rá a thiatirai gyülekezetnek írt levél.

Hat dologgal kapcsolatban Jézus megdicséri ezt a gyülekezetet, egy valamit azonban a szemükre vet: eltűrik Jezábelt. Keveset tudni arról, hogy ki volt ez az asszony, de valószínűleg a gyülekezet egyik vezetőjéről van szó. A neve jelképes, az ószövetségi Jezábelre utal.

Jezábel a szidóniak királyának, Baal főpapjának, Etbaalnak a lánya volt. Politikai házasságra lépett Ahábbal, Izrael leggonoszabb királyával, és az egész népet bevonta Baal és Asérá kultuszába. Emellett prófétának, vagyis Isten szócsövének nevezte magát, és nagyon hataloméhes volt.

Én úgy hiszem, hogy a thiatirai gyülekezet leírása profétikusan a középkori katolikus egyházra mutatott előre, nagyjából a 600 és 1500 közötti időszakra. Ezzel nem szeretnék senkit megsérteni, és nagyon fontos kiemelni, hogy Jézus mond hat pozitív dolgot ennek az egyháznak! Viszont tény, hogy ebben az időszakban a pápaság vezetése alatt az egyház olyan dolgokat gyakorolt, amire ma már sok katolikus maga sem büszke, Isten pedig paráznaságnak nevezett. Ekkoriban rengeteg pogány vallási elem került be az egyház tanításába a babiloni misztériumvallásból. Ekkoriban vetette meg a lábát a Mária-kultusz, akit Asérá megfelelőjeként, az „ég királynőjeként” hoztak be az egyházba. Azért, hogy kontrollálni tudják az emberek életét, elvetették Krisztus egyszeri és örökre érvényes áldozatának tanítását, a helyét a folyamatos miselátogatás, a gyónás és az ismétlődő áldozás tanítása vette át. Az egyház ebben az időszakban hihetetlen vagyont halmozott fel, és óriási politikai befolyásra tett szert, és az inkvizíción keresztül milliókat kínzott és végzett ki.

Tévedés lenne azonban a római egyházra mutogatni, és elfelejteni, hogy ezek a pogány vallási elemek más gyülekezetekben is képesek megjelenni és ártani. A gyülekezet felelőssége, hogy ha látja ezeket a folyamatokat, felhívja arra a vezetői figyelmét, különben könnyen hasonló kritika érheti, mint a thiatirai gyülekezetet: eltűri Jezábelt.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.