A forrás (egy pohár, egy szívószál) (Jelenések 22:1-5)

A forrás (egy pohár, egy szívószál) (Jelenések 22:1-5)



Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké. (Jelenések 22:1-5)

Amikor nemrég a házunkról írtam, azt nem mondtam, hogy egy kissé vadregényes helyen áll, ugyanis egy szántóföld közepére épült. Amikor tervezgettük az építkezést, az egyik legnagyobb probléma a közmű-kérdés volt. Áramot ugyan tudtunk szerezni, de vezetékes vizet nem. Így aztán nagyon izgultunk, hogy – miután megvettük a telket – tudunk-e kutat fúratni. Hála Istennek sikerült, és a mai napig is így működik a ház vízellátása. Azóta minden nap hálásak vagyunk ezért a látszólag természetes dologért – mert néha belegondolunk, mi is történne, ha egy nap elapadna a kút. Kénytelenek lennénk hatalmas tartályokba hozatni máshonnan a vizet, és az egész életmódunkat sivatagi módra víztakarékossá kellene alakítanunk.

A Biblia sokszor használja a víz képét arra, hogy leírja az ember Istennel való kapcsolatát, vagy annak hiányát. „Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek!” – mondja Isten Ézsaiáson keresztül. És ugyanígy, egy vízzel kapcsolatos képpel mutatja be, hogy mit tesz az, akinek nem Isten a forrása: „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.” Ez hát a két út: vagy Istenből merítünk, vagy magunk csinálta víztározókból.

Mi, emberek, nem vagyunk független lények. Ugyanúgy, ahogy a testünknek szüksége van táplálékra és folyadékra, a lelkünknek, az identitásunknak, az én-tudatunknak, a biztonságérzetünknek is táplálkoznia kell valamiből. Kell valami, ami feltölt, ami célt és értelmet ad az életünknek.

sokpoharba

Én úgy látom, hogy a legtöbb ember több forrásból igyekszik megszerezni az élethez szükséges „folyadékot”. Úgy tesznek, mint a képen látható srác: igyekeznek minél több pohárba lógatni egy-egy szívószálat. Ezeket a poharakat, forrásokat sok minden jelentheti: akár párkapcsolat, család, karrier, hatalmi ambíciók, bizonyos célok hajhászása, sőt, akár még a vallás is, vagy bármi egyéb, ami értelmet ad az életnek, amiért megéri reggel felkelni. Ezek a források azonban nem élő források, hanem legfeljebb repedezett falú víztározók, amik hosszú távon nem tartják a vizet. Van ugyan bennük valami az Istentől származó jó dolgokból, de előbb utóbb kiürülnek, és szomjasan hagynak minket.

A Biblia tanúsága szerint az egyetlen forrás, ami soha nem apad ki, és ami valóban életet ad, az maga Isten. Egy jól ismert történetben Jézus egy samariai asszonnyal beszélgetett, aki éppen eleget tapasztalt az életben, hogy belássa, semmi nem tudja megelégíteni. Jézus ezt mondta neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” De Jézusnak ez egy központi üzenete is volt. Annyira, hogy egyszer egy nagy ünnepi ceremónia közben, amikor az egész nép csöndben volt, felkiáltott, és ezt mondta: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” Az egész témához nagyon ajánlom ezt a videót, mert nagyon jól illusztrálja a lényeget.

Talán nem volt teljesen egyértelmű, hogy hogy jönnek ezek a gondolatok a Jelenések könyvéhez, pedig végig az idézett versekről beszéltem. Miután az előző részben láttuk az új Jeruzsálemet kívülről, most betekintést nyerünk a belső terébe is. És az egyetlen valóban hangsúlyos dolog ezekben a versekben, hogy ott már valóban mindennek a középpontjában Isten áll, és minden, ami történik, annak ő a forrása. Az ő trónjától ered az élet folyója, ez a víz táplálja az élet fáját, ami a nemzetek egészségét biztosítja, és ő a város fényforrása is. Mindennek, ami az élethez szükséges, ő a forrása.

Ezért bátorítalak titeket, és magamat is, hogy már itt, ebben a korban is egyetlen pohárba lógassuk a szívószálunkat, egyetlen forrásból táplálkozzunk. Legyen Isten az – az ő jelleme, az ő személye, az ő jelenléte, az ő ígéreteinek tárháza – ami értelmet ad az életünknek, és ami táplál. Ha ez így van, soha nem fogunk megszomjazni!

3472

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • Dudi

    Kedves Attila. Nagyon szuper ez az oldal, mar hosszu honapok ota olvasom. A videod nagyon megfogott, igazan hatasos. Csak a gondon, hogy angolul van. Nincs meg ennek a szinkronizalt verzioja? Persze szavak nelkul is ertem, de olyan jo lenne pontosan hallani is.
    Kozze teszed a golgi listsn vagy nekem? szaboerzsebeteszter@gmail.com
    Szep napot 🙂

    • Nyári Attila

      Szia! Köszönöm a visszajelzést. A videón elvileg van magyar felirat, a lejátszó alján jobbról a harmadik gombbal lehet kiválasztani a magyar nyelvet. Remélem még nem késtem el a válasszal…