A gyülekezet, ahova Jézus sem tud bejutni (Jelenések 3:14-22)

A gyülekezet, ahova Jézus sem tud bejutni (Jelenések 3:14-22)



“A laodíceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” (Jelenések 3:14-22)

Laodícea városnak nem volt saját vízforrása. Két vezetéken érkezett a víz, az egyik hideg vizet szállított a hegyekből, a másik egy termálforrásból származott. Mire a városba ért, mindkettő langyos lett, és semmire nem volt jó: le kellett hűteni, vagy fel kellett melegíteni ahhoz, hogy használható legyen. Mivel nem volt saját forrása, ez az ellenségei számára is kiszolgáltatottá tette: mindenkivel kénytelen volt alkut kötni, hogy ne zárják el a vízvezetékeit. Gazdag város volt híres ruhaiparral, egyedülálló bankközponttal, és egy szembetegségekre specializálódott, és különleges szemkrémet előállító orvosi iskolával. Itt a keresztények nem szenvedtek, hanem nagyon is jólétben éltek. És éppen ez ment a lelki életük rovására.

Laodícea az elragadtatást közvetlenül megelőző gyülekezeti időszakot jelképezi. Ebben a korszakban a hívők büszkék a gyülekezetükre, és úgy gondolják, hogy lelkileg mindenük megvan, amire csak szükségük lehet. Jézus mégis nyomorultnak, szánalmasnak, szegénynek, vaknak és mezíteleneknek nevezi őket. Semmi jót nem tud mondani nekik. Hogy lehet, hogy ez a gyülekezet ennyire nem érzékelte a valóságot?

Én úgy gondolom, hogy a válasz a nevükben van. A Laodícea összetett szó „népigazság”-ot jelent. Ez egy olyan gyülekezet volt, ahol mindig a többség akarata érvényesült, még a Biblia igazságával, vagy a Szentlélek vezetésével szemben is. Az igazi úr számukra már nem Jézus volt, hanem maga a gyülekezet.

Itt Jézus már nincs is bent a gyülekezetben, hanem az ajtó előtt áll és kopogtat. A megoldást nagyon személyessé teszi: ha ő maga a gyülekezetből ki is szorult, aki csak felismeri, hogy szüksége van rá, és megnyitja a szívét előtte, ahhoz bemegy és vele vacsorál.

Úgy gondolom, ma már sok szempontból Laodícea korszakát éljük. De ez nem kell, hogy elbátortalanítson minket. Az egyéni életünkben mindig ott a lehetőség, hogy személyes kapcsolatban éljünk Jézussal. A kulcs az, hogy újra és újra tudatosítjuk magunkban, hogy szükségünk van rá, megnyitjuk a szívünket, és őt tekintjük az Úrnak. Mert ő valóban az is.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.