Halálból az életre (Jelenések 20:11-15)

Halálból az életre (Jelenések 20:11-15)



És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették. (Jelenések 20:11-15)

Egy evangelizáció alkalmával mutattam a hallgatóságnak egy 10-es skálát. A 0 jelezte az elképzelhető legbűnösebb életet, a 10-es pedig a tökéletes bűntelenséget. Kértem őket, hogy értékeljék gondolatban ezen a skálán az életüket. Majd azt mondtam nekik, hogy biztos vagyok benne, hogy a legtöbben jó emberek. De Isten nem úgy gondolkozik, hogy a 7-es környékén húz egy vonalat, hogy akinek azt a szintet sikerül megütnie, az a mennybe jut. Az ő szemében csak két kategória van: valaki vagy tökéletesen igaz (10-es), vagy nem az. Márpedig azt mindenki elismeri, hogy nem tökéletes, hiszen mindenki tett legalább egy bűnt az életében. Tehát valójában senki nem elég jó ahhoz, hogy a mennybe jusson. Amikor ezt kimondtam, és tapintható volt a csönd a teremben, egy asszony az elsős sorban egy kínos kacaj kíséretében azt mondta: „na persze!” Utána persze beszéltem arról, hogy Isten elkészített egy másik lehetőséget is az emberek számára, hogy igazzá váljanak a szemében. Isten úgy döntött, hogy ha valaki hisz Krisztusban, azt igaznak fogadja el, függetlenül attól, hogy milyen szintet üt meg a cselekedeteivel.

Az ítélet nem könnyű téma, a szívük mélyén félnek tőle az emberek. Sőt – egy félreértés miatt – sok hívő is fél tőle. Azonban ahhoz, hogy tisztán lássuk, hogy is viszonyuljunk az ítélethez, fontos megértenünk, hogy a hívők és a nem hívők nem egyszerre fognak megítéltetni. A két esemény világosan elkülönül egymástól. Ez az ítélet, amit itt látunk a Jelenésekben, ami a nagy fehér trón előtt történik, ez a nem a hívők ítélete. Azoké, akik úgy éltek, és úgy haltak meg, hogy elutasították Isten felajánlott kegyelmét, elutasították Jézus Krisztust.

Ha az ítéletre terelődik a téma, sokszor hallom azt a tanítást, hogy az emberek az utolsó napon a cselekedeteik alapján lesznek megítélve. Ez igaz, de csak részben. Ha megfigyelitek, az első vizsgálati szempont a nagy fehér trón előtt nem az illető cselekedete, hanem az, hogy megtalálták-e a nevét az élet könyvében. Az élet könyvében azok szerepelnek, akik, miután hallották az evangéliumot, hittek Jézusban. A Biblia újra és újra beszél arról, hogy aki ezt megtette, azt Isten nem a cselekedete, hanem a hite alapján ítéli meg.  Ha azonban valaki nem fogadta el Jézus Krisztust, mint Urát és Megváltóját, akkor annak a személynek valóban nem marad más lehetősége, mint a saját cselekedetei alapján állni a mérlegre. A saját cselekedetei alapján azonban senki nem fog igaznak bizonyulni a szent Isten előtt. Ezért hullanak itt az emberek a tűz tavába.

A galata levélben Pál apostol így foglalja ezt össze: „Tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.” A római levélben pedig ez áll: „Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak. Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot.”

Tehát, amint látjuk, Isten szemében a Krisztusban hívők igaznak számítanak, így nincs mitől tartanunk. Azonban beszélgetésekben azt tapasztalom, hogy sok hívő mégis fél az ítélettől. Ezzel kapcsolatban szeretnék még három gondolatot megosztani veletek.

  1. A Biblia nagyon világosan beszél arról, hogy mi, hívők nem leszünk jelen azon az ítéleten, ami a nagy fehér trón előtt történik. Jézus maga így beszélt erről: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”
    _
  2. Mi is meg leszünk ugyan ítélve, de az nem az itt látható nagy fehér trón előtt fog történni, hanem Krisztus ítélőszéke előtt. (A görög eredeti szöveg teljesen más szót használ ennek a leírására. Az itt szereplő “ítélőszék” szó azt a pódiumot jelöli, amin az ókori sportversenyeken átadták a győzteseknek járó díjakat.) Krisztus ítélőszéke előtt azonban nem arról születik majd döntés, hogy üdvözülünk-e, hanem Jézus „értékelését” fogjuk meghallgatni az életünkről. Az üdvösségünk azonban nem ott dől majd el, hiszen az örök élet a Jézusban hívők számára nem lehetőség, hanem ígéret. János apostol szavaival: „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.
    _
  3. Bár alázatos magatartásnak tűnik, az ítélettől való félelem Isten szemében nem jelent jót. János apostol ezt írja: „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé […] A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” Tehát nem csak, hogy nem kell félnünk az ítélettől, hanem az apostol szavai szerint a félelmünk azt jelzi, hogy még nem ismertük meg teljesen Isten szeretetét irántunk. Tehát, ha hívő vagy, és mégis félsz az ítélettől, akkor törekedj arra, hogy még mélyebben megismerd Isten szeretetét irántad, egészen addig, amíg ez a szeretet teljesen kiszorítja a félelmet a szívedből!

Kapcsolódó videó: Jóságmérő

 Self-Doubt-300x200

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.