Egy kutatás szerint a kommunikációnk hatvan százaléka hallgatásból áll, és a hallottaknak mindössze a huszonöt százalékára emlékszünk átlagosan. Persze, mint minden átlag esetében, itt is van szórás: vannak, akik másoknál sokkal jobban tudnak figyelni – biztosan ti is emlékeztek olyan idegesítő osztálytársra, aki otthon nem tanult, csak az órán figyelt, és mégis ötösre írta a dolgozatokat. Én az órákon többnyire elkalandoztam, így aztán otthon kellett magolnom. Amiben az a szomorú, hogy ugyanúgy ott ültem az órán és hallgattam a tanárt, ugyanúgy elment az időm, csak éppen kevésbé volt hatékony a hallgatásom.
A magvető példázatából Jézus éppen azt emeli ki tanulságként, hogy nem mindegy, hogyan hallgatjuk Isten igéjét. A gyakorlatban hozzánk általában vagy személyes bibliaolvasáson, gyülekezeti tanításokon jut el Isten üzenete, vagy közvetlen kijelentésen keresztül. Ezekben az esetekben is érvényesek hát azok a veszélyek, amelyekre Jézus felhívja itt a figyelmet, amelyek miatt kevésbé lehetünk hatékonyak a hallgatásban, és így az ige nem, vagy kevésbé tud csak gyümölcsöt teremni az életünkben. (A teljes tanítást megtalálod itt.)
Merthogy a kiinduló pont ez. Isten nem azért adja az igéjét, hogy legyen még egy kipipálandó teendőnk. A mag Isten igéje – magyarázza Jézust – amivel arra utal, hogy ahogy egy apró magból óriási gyümölcstermő fa tud nőni, ugyanilyen potenciálja van az igének a mi életünkben szellemileg. Erről a Biblia sok ígéretet ad. Megtudjuk például, hogy az Úr szava bölcsé teszi még az együgyűt is, hogy aki az Úr törvényében gyönyörködik és arról elmélkedik folyamatosan, az hasonló lesz egy folyó mellé ültetett fához, és minden sikerülni fog, amit tesz. Ha az igében ilyen potenciál van, jó lenne ezt minél teljesebben megtapasztalni, ugye? Jézus szerint ezt három dolog veszélyeztetheti.
Egyrészt, ha az ellenség még azelőtt elrabolja a magot, mielőtt még a földbe kerülhetne. Tipikusan ez történik, amikor úgy ülünk be egy tanításra, vagy úgy nyitjuk ki a Bibliát, hogy nem tudatosítjuk magunkban, hogy tanulni szeretnénk, és nem figyelünk oda. Az ellenség jól tudja, hogy a hit hallásból van, tehát az első számú stratégiája, hogy elterelje a figyelmünket. Lehet az egy unalmas tanító, vagy a fizikai állapotunk, fáradtság, ahogy megérkezünk, az odaúton lezajló vita az autóban, vagy éppen a holnapi teendőink tervezgetése. A lényeg, hogy igazán ne adjuk teljes figyelmünket az igének. Én például ezért tettem szokásommá, hogy ha mások tanítását hallgatom, mindig jegyzetelek. Ez segít figyelnem. Bátorítalak titeket is, hogy gondoljátok át, jellemzően mi akadályoz meg abban, hogy odafigyeljetek az igére, és tegyetek konkrét lépéseket ezek ellen.
Másrészt, veszélyeztetheti a hallgatásunkat, ha – az egyébként tökéletesnek tűnő – talajréteg alatt néhány centivel már sziklaréteg van, ami miatt a mag kikel ugyan, de nem tud gyökereket ereszteni. Ilyenek vagyunk, amikor kívülről nagyon lelkieknek tűnünk ugyan, és látványosan reagálunk az igére, de valójában vannak olyan pontok, amelynél nem engedjük mélyebbre menni az igét. Amikor odaadjuk Istennek a vasárnap délelőttjeinket, de nem akarjuk, hogy igazán hatással legyen az üzenet az életünk bizonyos területeire, például kapcsolatainkra, ahol meg kellene bocsátanunk, vagy az időbeosztásunkra, vagy éppen a pénzügyeinkre. Bátorítalak titeket, hogy tegyétek fel magatoknak a kérdést: van olyan területe az életeteknek, ahol még Istennek sem engeditek, hogy átírja a gondolkozásotokat és a tetteiteket?
Végül harmadrészt, veszélyezteti a hallgatásunkat, ha az igének nincs tere az életünkben, mert annyira elfoglaltak vagyunk. Ahogy erre a részre készültem, ez hökkentett meg legjobban, hiszen itt nem rossz talajról, hanem nagyon is jó talajról beszél Jézus, amivel az egyetlen baj, hogy tele van tövissel, túl sok dolog nő rajta. Szerintem ma ez a legnagyobb veszély. Annyira elfoglaljuk magunkat, olyan sok mindent igyekszünk besűríteni az időnkbe, hogy az igének nem marad tere, hogy gyümölcsöt teremjen. Ezt én is tanulom, és titeket is bátorítalak: gondold át, mennyi minden tart igényt az idődre, és iktass ki néhány dolgot az életedből. Nincs fontosabb dolog, mint, hogy növekedj lelkileg.
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.