Hány életed van? (Jelenések 2)

Hány életed van? (Jelenések 2)



Bár az előző bejegyzés végén azt írtam, hogy arról fogok írni, hogy miért engedi meg Isten, hogy az övéi szenvedjenek, ezúttal engedjetek meg nekem egy módosítást. Ha már így alakult, hogy pont mindenszentek ünnepe és halottak napja van ezen a hétvégén, most inkább átugrok a következő témára, de a korábbi ígéretemet sem felejtem el.

Bevallom, sosem vonzott a gondolat, hogy – sok embertársam példáját követve – halottak napján a temető felé vegyem az irányt. Sőt, ha lehet, minél messzebb elkerülöm a tumultust, ami ilyenkor a temetők környékén van. Módosított közlekedési menetrendek, dugók és megerősített rendőri jelenlét. Ez utóbbira gondolom, azért van szükség, hogy az ideges autósok nehogy egymásnak essenek, ezzel növelve az „ünnepeltek” számát.

A szmirnai gyülekezetnek írt levélben többször is megjelenik a halál témája. Jézus úgy mutatkozik be a gyülekezetnek, mint „aki halott volt, és életre kelt”. Majd miután beszél a gyülekezetre váró nyomorúságról, így bíztatja őket: „légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját”. Végül a levelet ezzel az ígérettel zárja: „Aki győz, annak nem árt a második halál.”

Amikor valaki az ismeretségi körünkből távozik az élők sorából, óhatatlanul megcsap minket a halál szele, és megrendít minket mélyen, belül. S annál nagyobb a fájdalom, minél közelebb sújt le a halál keze. Valahol minden emberben ott van a félsz, hogy egy nap ő következik. Minél idősebb valaki, annál többet foglalkoztatja ez a nyugtalanító gondolat.

Sok ember számára a halál a végállomást, a létezés végét jelenti. Bibliai értelemben azonban egészen mást jelent a halál: nem a lét végét, hanem elválasztottságot. A Biblia azt tanítja, hogy amikor valaki fizikailag meghal, a lelke elválasztódik a testétől, és a többiektől. De van lelki halál is, ez az Istentől való elválasztottság, amit Ádám és Éva óta minden ember megtapasztal.

„Aki győz, annak nem árt a második halál” – mondja Jézus. Valaki találóan fogalmazta meg: „Aki csak egyszer születik meg, az kétszer hal meg. Szüless meg kétszer, és csak egyszer kell meghalnod.” Az első állítás arra vonatkozik, aki csak fizikailag születik meg, és Istentől elválasztva éli le az életét. Az újjászületett ember sorsa azonban egészen más. Bár testileg őt is utoléri a halál, az Istentől való elválasztottságot soha többé nem kell megtapasztalnia.

„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” – írja János apostol. És valóban, a hitünk miatt győztesek vagyunk, és le tudjuk győzni a halálfélelmet is. Az embereket legjobban a félelmeiken keresztül lehet manipulálni (gondoljunk csak arra, miből élnek a biztosító cégek!). De ha úgy élsz, hogy hiszel Jézusban, és tudod, hogy legfeljebb egyszer, testileg halsz meg, akkor manipulálhatatlan leszel, felszabadultan élhetsz, mint egy győztes! Mert az is vagy.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • balazs05

    “Módosított közlekedési menetrendek, dugók és megerősített rendőri jelenlét. Ez utóbbira gondolom, azért van szükség, hogy az ideges autósok nehogy egymásnak essenek, ezzel növelve az „ünnepeltek” számát.” – nagy szöveg 😀