Hazatérés (Jelenések 14:1-5)

Hazatérés (Jelenések 14:1-5)



Mielőtt éppen nekiálltam volna megírni ezt a bejegyzést, a konyhában olvasgattam a soron következő részt. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a Bibliám alatt kilátszott egy okmány, amit a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól kaptunk, a jobb felső sarkában egy vonalkód alatt ez áll: „Eljáró ügyintéző: U900002348”. Hát igen, határozottan készül a terep az Antikrisztus rendszeréhez, amibe mindenki integrálva lesz, aki felveszi a pecsétjét. A soron következő versek azonban eszünkbe juttatják Isten pecsétjét, amivel ő pecsételi el a szolgáit.

És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását, és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről: ezek nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek. Ezek követik a Bárányt, ahova megy, ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak, és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek. (Jelenések 14:1-5)

Amit itt látunk, az hitem szerint az, amikor Isten elérkezettnek látja az időt, hogy befejeződjön az utolsó „evangelizációs kampány” a földön, amihez embereket vesz eszközül. Ezzel a 144 ezer zsidó férfival a 7. fejezetben találkoztunk utoljára, és azt írtam róluk, hogy ők misszionáriusként fognak szolgálni a nagy nyomorúság idején, és mivel Isten pecsétje van rajtuk, védelmet élveznek az Antikrisztussal szemben.

Számomra nagyon bátorító ez a szakasz, mert újra eszembe juttatja, hogy Krisztusban való hitem miatt Isten engem is elpecsételt, így én is az ő védelme alatt állok. Nem azért, mert jó ember vagyok, vagy, mert megérdemlem. Hanem azért, mert az életemre rá van írva a Bárány, Jézus Krisztus neve. Engem is drága áron vásárolt meg: „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” – írja Péter apostol. És bátorító az is, hogy nem csak az én életemre van felírva Jézus neve, hanem az én nevem is fel van írva: „Íme, tenyerembe véstelek be” – mondja Isten Ézsaiáson keresztül.

72598548_1e15f51da7_m

Ebben a részben Isten szolgái hazatérnek, győzelmesen, mert elvégezték a küldetésüket. Isten nem adja fel az evangélium hirdetését, de ezentúl emberek helyett egy angyalt fog erre a feladatra használni. A hazatérők pedig új éneket énekelnek a trónus előtt. A nagy nyomorúság misszionáriusai olyan dolgokat élnek meg a földön, amiket a korábbi korokban senki nem tapasztalt, és éppen ezért egy olyan ének tör elő belőlük, amit senki nem tud megtanulni. De azt hiszem, gyönyörű lesz. Kíváncsi vagyok rá!

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • Érdekes az elpecsételés kérdése. Én úgy vélem, hogy az Isten pecsétjével való megjelölés (a homlokon) képletes, és a Szentlélekre utal (vö. Ef 1:13). Ugyanígy az Antikrisztus bélyege alatt inkább egy lelkületet értek, egy korszellemet, ami az ember bőrénél sokkal mélyebben kerül bevésésre: az elméjébe és a szívébe. És sokkal látványosabb is, mint egy bőrön lévő jel, mert az ember egész lényét meghatározza: a beszédét, életmódját, gondolatait, motivációit stb.

    Az Ézs 49:15-16 nagyon bátorító!

  • dirani

    Infaustus írásához:

    Ef.1:13
    Kiben ti is reménylettetek minekutána az igazságnak beszédét hallottátok volna, tudniillik a ti idvességteknek Evangyéliomát, kiben minekutána hittetek, megpecsételtettetek az igéretnek Szent Lelkével.

    Ézs. 49:15-16.
    Valyon elfelejtkezhetik-é az anya az ő kis gyermekéről, úgy hogy ne könyörüljön az ő méhének fiján? Ha azok elfelejtkeznének is, de én nem felejtkezem el te rólad;
    Ímé az én kezeimre felírtalak téged; a te kőfalaid szüntelen előttem forognak.