A hitelesség titka (Jelenések 10:8-11)

A hitelesség titka (Jelenések 10:8-11)



Ekkor az a hang, amelyet a mennyből hallottam, ismét beszélt velem, és így szólt: “Menj el, vedd át a nyitott könyvet, amely az angyal kezében van, aki a tengeren és a földön áll”. Odamentem az angyalhoz, és kértem tőle, hogy adja át nekem a könyvecskét. Ő pedig így szólt hozzám: “Vedd át, és edd meg: keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz, mint a méz”. Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem: a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, keserűvé lett a gyomrom. És ez a szó hangzott felém: “Ismét prófétálnod kell sok népről és nemzetről, nyelvről és királyról”. (Jelenések 10:8-11)

Megoszlanak a vélemények arról, hogy ki ez a hatalmas angyal, akinek a kezéből János átveszi a könyvet. Többen azt gondolják, hogy maga Jézus, hiszen a leírása részben egyezik azzal, ahogy az első fejezetben bemutatja János a megdicsőült Megváltót. Másoknak nem tetszik ez a gondolat, mert bár Jézust a Biblia sokszor nevezi „az Úr angyalának”, kizárólag az Ószövetségben teszi ezt. Én azt gondolom, hogy ezt nem fogjuk tudni eldönteni, de a lényeg, hogy itt mi az angyal funkciója: hírvivő, egy könyvet ad át Jánosnak. A könyv olyan üzenetet tartalmaz, amit Jánosnak kell továbbadnia másoknak. Az üzenet keserédes.

Szeretnék néhány gondolatot írni a hiteles üzenetről.

A keresztény hit középpontjában a Jézusról szóló örömüzenet, az evangélium áll. Ezért a hitünk szorosan összekapcsolódik az üzenet átadásának, egymással való megosztásának gondolatával. Hiszünk abban, hogy van üzenetünk, és érdemes azt másoknak és egymásnak is továbbadnunk. Ha megfigyelitek, a keresztény közösség fontos része ez: a tanítások, a bátorítások, a dicsőítő énekek egy jelentős része, az evangelizáció, a házi bibliaórák, beszélgetések mind erre épülnek. Üzenetünk van, amit tovább szeretnénk adni. Pál apostol is így bátorította a korinthusiakat: „Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja!”

János azonban nemcsak arra kap utasítást, hogy prófétáljon, hanem arra is, hogy előtte egye meg a könyvet, ami az angyal kezében van. Ez a kép nem újszerű, Isten ugyanezt kérte Ezékieltől is, mielőtt prófétált. A kép lényege: a próféta feladata nem az volt, hogy gépiesen elismételjen egy üzenetet, amit hallott, hanem magáévá kellett tennie, életté kellett benne válnia Isten üzenetének.

A keresztényeknek sok mondanivalójuk van, és azt gondolom, hogy a világnak jobban szüksége van az üzenetünkre, mint bármikor korábban. De csak akkor tudjuk azt hitelesen átadni, ha életté vált bennünk. Ha nem csak olvassuk a Bibliát, hanem a lelkünk táplálkozik Isten igéjével, szavával. Így lesz az üres szép szavakból ütős üzenet, olyan, ami a szívet is eltalálja.

Bible-Eat the Word

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • gyozi

    Ámen!

    “Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;”
    1 Pét. 2:9