Adél nagyjából egy éves lehetett, amikor el kellett vinnünk egy kötelező szűrésre. A doktornő állításokat olvasott fel, nekünk pedig válaszolnunk kellett, hogy az igaz-e a kislányunkra, vagy sem. „Akaratát önállóan kifejezi” – olvasta a doktornő a sokadik állítást, és emlékszem, hogy hangos nevetésben törtünk ki. Ha valami egyértelművé vált addigra számunkra a gyereknevelésből, akkor az az volt, hogy bizony, a gyereknek önálló akarata van, és ezer ötlete van arra, hogy ezt a tudtunkra is adja. És mi van, ha mégsem az történik, amit szeretne? Nos, állítólag az ember visszakapja a gyerekétől, amit a szüleivel művelt, én pedig igencsak tudtam hisztizni kicsiként. Az alma pedig ezúttal sem esett messze a fájától.
De mihez kezdünk felnőttként, amikor az élet nem úgy alakul, ahogy elterveztük? Péter olvasóinak ezzel napi szinten szembe kellett nézniük, hiszen egyre erősödő nyomás alatt éltek Néró császár idejében. Az előző fejezetekben Péter gyakorlatilag állást foglalt amellett, hogy a szenvedés az élet természetes része, akár keresztény valaki, akár nem. A 4. fejezetben azonban azt tanítja, hogy ettől függetlenül megvan a módja, hogy a külső szenvedésből előnyt kovácsoljunk. Azt tanácsolja, hogy fegyverkezzünk fel azzal a gondolattal, hogy a külső szenvedés segít minket abban, hogy Isten akarata szerint éljünk.
A Biblia sok helyen tanítja, hogy Istennek nem az a célja, hogy a mi akaratunkat valósítsuk meg, hanem, hogy az ő akarata szerint éljünk. Ha nem engedjük el a saját akaratunkat, akkor nagy az esélye, hogy hisztis keresztények leszünk, mert a dolgok valószínűleg nem úgy alakulnak majd, ahogy mi szeretnénk. Ha azonban készen állunk arra, hogy Isten akarata szerint éljünk, akkor felmerül a következő kérdés: mi Isten akarata. Mit mond Péter?
- Isten azt akarja, hogy minden ember megtérjen (3-6. vers). Az ember arra lett teremtve, hogy Istennel járjon, kapcsolatban legyen vele. Isten arra vágyik, hogy minden ember megtapasztalja ezt, vagyis, „hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” Az igazi evangélium nem bonyolult, hinni pedig nem nehéz. Isten olyan egyszerűvé tette, amennyire csak lehetett.
- Isten azt akarja, hogy imádkozzunk (7. vers). Watchman Nee hasonlata szerint Isten olyan, mint egy mozdony, aminek óriási ereje van, de csak síneken tud haladni, az imánk pedig olyanok, mintha síneket fektetnénk elé. Isten szeretné, ha időt töltenénk vele, megértenénk, hogy mire vágyik a szíve, és imádkoznánk azért, hogy valósítsa is meg az akaratát. „Legyen meg a te akaratod” – tanított Jézus imádkozni.
- Isten azt akarja, hogy szeressük egymást, és elfedezzük egymás vétkét (8-9. vers). Isten azt akarja, hogy miután megtapasztaljuk a szeretetét, másokra is kiáradjon ez, és hogy tudatosan megakadályozzuk, hogy a testvérünk bűnét más is megtudja. Miért? Mert ő is így viszonyul a mi bűnünkhöz. Nem akar emlékezni rá. Ő is így szeret.
- Isten azt akarja, hogy megtaláld a szolgálatodat, és végezd (10-11. vers). Péter arról ír itt, hogy úgy szolgáljunk, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. A sáfár az ókori háztartásokban az a szolga volt, aki kiosztotta a szolgatársainak a szükséges élelmet. Mi is sáfárok vagyunk, de nem élelmet, hanem Isten kegyelmét osztjuk ki egymásnak és az embertársainknak – ez legalább olyan alapvető szükséglet, mint a kenyér. Vegyük észre, hogy itt azt írja, hogy ez a kegyelem sokféle! Istennek minden egyes ember számára van kegyelme, annyi féle, ahány ember él. Ha szeretnéd megtalálni, hogy mi a te konkrét feladatod, elhívásod, akkor gondolkozz el ezen: milyen területen látod a legnagyobb szükséget a világban? Imádkozz ezért, és aztán menj, és oszd ki Isten kegyelmét, mert erre vagy elhívva! Isten már a születésed előtt formált egy feladatra. A szükségletet, amit látsz, nem véletlenül látod!
Keresztényekkel beszélgetve úgy tűnik, hogy amikor először elkezdjük keresni, hogy mi Isten akarata az életünkre nézve, hajlamosak vagyunk egyből a negyedikkel kezdeni. Az út azonban az első három ponton át vezet. A megtérés, az imádkozó élet és a mások iránti szeretet nem alacsonyabb rendű, mint az, hogy megtaláljuk a feladatunkat, amire teremtve lettünk.
Gondolj bele, hogy mi az a küzdelem jelenleg az életedben, ami belerondít a tervedbe? Isten valószínűleg éppen azt használhatná, hogy segítsen előrébb lépned az ő akarata szerinti életben. Ezt azonban csak akkor teszi meg, ha – ahogy Péter tanácsolja – felfegyverkezel ezzel a gondolattal. Péter tapasztalatból ír, hiszen tudjuk, hogy volt egy esete, amikor szintén felfegyverkezett, de nem ezzel a gondolattal, hanem egy karddal. Nem lett jó vége. Amikor hisztizünk, hogy az élet nem úgy megy, ahogy szeretnénk, azzal mi is sok fület levághatunk. Válassz bölcsen fegyverzetet! Bárhol is tartasz Isten akaratának a megismerésében, hozhatsz ma egy döntést, hogy tovább szeretnél lépni ebben!
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.