Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy az életünk akkor lesz igazán kielégítő és teljes, ha a saját álmaink és céljaink hajkurászása helyett arra tesszük fel az életünket, hogy Isten országát építsük. De vajon mit jelent ez a gyakorlatban, a mindennapi életünkben? 10 dolgot szeretnék megosztani, amit ezzel kapcsolatban a Lukács evangéliuma 9. fejezetében látok. Gyors lesz, és felsorolásszerű, de részletesebben is meghallgathatjátok az elmúlt két tanításban. Tehát: mit jelent Isten országát építeni a gyakorlatban?
- Első lépésként Jézus felruház minket erővel és hatalommal. Erre valók az istentiszteletek is, hogy az Ige tanításán keresztül megerősödjünk az kegyelemben (erő) és abban az identitásunkban, akivé Isten tett minket Krisztusban (hatalom). Ezután viszont elküld minket, hogy helyreállítsuk az embereket és hirdessük Isten országát. Isten országa sosem az egyhelyben ücsörgésről szólt: elég, ha megnézzük az apostolok további életét.
. - Isten országát építve egyszerre van jelen az életünkben az önállóság és a függés. Jézus elküldte a tanítványokat, és rájuk bízta, hogy végezzék a dolgukat. Egy idő után azonban visszatértek hozzá, és örömmel számoltak be a történtekről. Úgy látom, az ima valójában erre ad lehetőséget. Sokkal jobban hasonlít egy projektmegbeszélésére, mint egy, a télapónak írt kívánságlistára.
. - Ha Isten országát akarjuk építeni, folyamatosan szembesülni fogunk a saját korlátainkkal. Az ötezer éhes ember előtt Jézus szándékosan állította lehetetlen helyzet elé a tanítványokat. Megteszi ezt velünk is. A cél, hogy megtanuljuk: ne kapituláljunk, hanem adjuk az ő kezébe azt a keveset, amink van. A lehetetlen helyzetekben egyre jobban megtanulunk bízni benne, hogy ő majd megoldja.
. - Isten országa alapvetően nem egy hitrendszer, nem elvek, szabályok, célok köré épül, hanem egy személy köré. Ebben a projektben minden Jézus Krisztus körül forog. Jézus a tanítványoktól személyes állásfoglalást várt arra a kérdésre, hogy kinek mondják őt. De megmutatkozik ez a tanítás abban is, amikor Péter jónak tűnő ötletére, hogy építsenek három sátrat a megdicsőülés hegyén, maga az Atya válaszol a mennyből Jézusra mutatva: „Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!”
. - Isten országa hasonlít ahhoz, mint amikor egy új vállalkozás kedvéért valaki mindent felad: az idejét, a pénzét, más céljait. Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy aki utána szeretne menni, az tagadja meg magát, és vegye fel a keresztjét naponta. A kereszt a halál eszköze, ahol meghalnak a saját terveink, céljaink, vágyaink, az egónk. Sok keresztény azt gondolja, hogy ez ellentmond a kegyelem „gyere, ahogy vagy” üzenetének. Pedig nem. Az üdvösséget egyedül Krisztus áldozata miatt nyertük el, és ehhez a cselekedeteinkkel nem tudunk semmit hozzátenni, és úgy lesz a mienk, ha hiszünk. Jézus itt azonban nem az üdvösségről beszél, hanem arról, ha valaki felteszi az életét Isten országa építésére. Ez a mondat, amit Záborszky Dávidtól hallottam, jól megfogja a lényeget: „A kegyelem ingyenes, a tanítványság viszont fizetős.” Isten országát nem lehet félszívvel építeni.
. - Ha Isten országát építjük, időnként bizony kudarcot fogunk vallani, mint a tanítványok, amikor nem tudtak kiűzni egy démont egy apuka egyetlen fiából. Lesznek ilyen kellemetlen helyzetek. A jó hír azonban az, hogy Jézus itt is megjelent idővel és megoldotta a helyzetet, és noha kiszaladt a száján, hogy „meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket”, nem sokkal később ő maga ígérte meg, hogy az idők végezetéig velünk lesz.
. - Isten országában van vezetés, de a logikája fordított, mint a világban. „Aki a legkisebb mindnyájatok között, az az igazán nagy” – tanította Jézus a nagyravágyó tanítványoknak. Ma a keresztények között két végletet is látok. Vannak, akik pásztorkultuszt építenek, és leuralják, lelki kiskorúságban tartják a hívőket. Ebből kiábrándulva mások azt gondolják, hogy a gyülekezetben nincs szükség vezetésre, hiszen mindenkiben ott van a Szentlélek. Érdemes ezzel kapcsolatban tanulmányozni a Bibliát (1 Péter 5:1-3, Efézus 4:11-12, Titusz 1:5, 1 Timóteus 3:1). A Biblia szerint a vezetőket Isten ajándékba adja a népének, akik segítenek a hívőknek felkészülni arra, hogy jól végezhessék a szolgálatukat az ország építésében. Magyarul szolgáló vezetésről van szó.
. - Isten országa inkluzív. A tanítványok képesek lettek volna leállítani valakit, akinek működött az (ördögűzés), amiben ők korábban kudarcot vallottak. Az indok? Nem egy csoportban volt velük. Jézus itt tanítja az a tanítványoknak, amit hála Istennek egyre több gyülekezetben látok, akik elsősorban nem a saját felekezetüket, hanem Isten országát építik: „Aki nincs ellenetek, az mellettetek van.”
. - Isten országa alázatos. A tanítványokat a végsőkig felbosszantotta az, hogy Jézust egy samáriai faluban nem fogadták be. Annyira, hogy megkérdezték Jézust: „Akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket!?” Nem tudom, hogy gondolták, hogy ha egy démonnal nem tudtak megbirkózni, akkor majd tüzet tudnak hívni az égből. Azt sem tudom, miből feltételezték, hogy Jézus esetleg ezt akarná. Mindenesetre jól tették, hogy megkérdezték. A szándékuk nyilván a sérelem megbosszulása, a Jézusnak jogosan járó tisztelet kikényszerítése lett volna. Jézus mégis azt mondta, hogy nem tudják, milyen lélek van bennük. Képesek lettek volna sülthússá változtatni azokat, akiket ő éppen megmenteni jött. Fontos lecke ez ma is. Miközben mi nagynak látjuk Istent, tiszteljük és bizalmat szavazunk a Bibliának, vannak körülöttünk bőven, akik elutasítják őt. A feladatunk nem a „márka”, az Isten igazságának védelme, hanem az emberek megmentése.
. - A fejezet végén Lukács három különböző embert ír le, akik szerették volna követni Jézust, de akadályokba ütköztek: az egyikük a kényelmet hiányolta, a másik idős szülei felé érzett elkötelezettséget, a harmadik csak szerette volna rendben lezárni a családi kapcsolatait. Jézus itt azt tanította, hogy akinek bármi más fontosabb, mint Isten országa, az nem tud részt venni.
Kétszáz éve nagy ébredés volt Angliában, és sok misszionárius ment ki szerte a világra, többek között észak-Indiába. Az egyik törzsből meg is tért egy család, ez viszont kivívta a rokonság haragját. Ideges tömeg gyűlt össze, a törzsfőnök pedig azt mondta a családfőnek, hogy ha megtagadják a hitüket Krisztusban, akkor nem esik bántódásuk, ellenkező esetben végeznek velük. A családfő nem tudta, mit is mondhatna erre. Elkezdte énekelni azt az éneket, amit a megtérésekor írt:
Döntött a szívem, követem Jézust.
Döntött a szívem, követem Jézust.
Döntött a szívem, követem Jézust.
Nincs visszaút, nincs visszaút.
A törzsfőnök ekkor a szülők szeme láttára kivégeztette a gyermekeiket. Majd újra a férfihez szólt: ha megtagadja a hitét, ők ketten megmaradhatnak. A férj azonban csak folytatta az ének második versével:
Döntött a szívem, én Őt választom,
Magányosan, ha kell is itt járnom.
Követem Jézust, Ő a megváltóm.
Nincs visszaút, nincs visszaút.
Ekkor kivégezték a feleségét is. Végül neki volt még egy esélye. A férfi azonban csak folytatta az éneklést a harmadik versszakkal:
Magam előtt kereszted látva
nincs e világon már semmi drága.
Követlek téged, míg majd meglátlak.
Nincs visszaút, nincs visszaút.
Ezen a napon ez a család meghalt. A következő években azonba a törzsfőnök hiába próbálta, nem tudta kiverni a fejéből a történteket és ezt az éneket. Egészen addig míg végül ő is Jézus követője lett, és végül az egész törzs megtért.
Amit Jézus tanított arról, hogy hogyan hozhatjuk ki a maximumot az életünkből, igaz: „aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.”
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.