Istent imádni, az embereket szeretni, a dolgokat használni kell (Jelenések 18:20-24)

Istent imádni, az embereket szeretni, a dolgokat használni kell (Jelenések 18:20-24)



„Örülj neki, te menny, és örüljetek ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta értetek az ítéletet”. Egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a tengerbe, és így szólt: “Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és többé sehol sem lesz található. Nem hallatszik benned többé hárfások és zenészek, fuvolások és trombitások hangja, nem található benned többé egyetlen mesterség egyetlen mestere sem, és malom zúgása nem hallatszik többé benned. És nem világít benned többé lámpás fénye, nem hallatszik benned többé vőlegény és menyasszony szava, mert kereskedőid a föld hatalmasai voltak, mert a te varázslásodtól tévelyedett el valamennyi nép: de benne találtatott a próféták és a szentek vére, és mindazoké, akik megölettek a földön”. (Jelenések 18)

Az előző bejegyzésben láttuk, hogy reagáltak a politikusok, a kereskedelmi rendszer szervezői és az alvállalkozóik a globális gazdasági rendszer, Babilon összeomlására. Viselkedésükben a gyász nyilvánult meg, mert érzelmileg kötődtek ehhez a rendszerhez, lelkük vágyott a haszonra, amit abból nyertek. Itt látjuk a „másik oldal” reakcióját: a mennyben öröm van Babilon bukásán.

Babilon elítélésére a vízbe dobott kő képét használja a Jelenések, ami ugyancsak megtalálható máshol is a Bibliában. Két példa közül az egyik Jeremiás próféta könyvében van, ahol konkrétan Babilon bukásáról beszél a próféta (a hírvivőnek egy prófécia szövegét kellett egy kőre kötözve az Eufráteszbe dobnia, ezzel jelképezve Babilon elvetését). A másik említés talán ismerősebb, Jézus használja ezt a képet: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.” Hogy jön ide a botránkoztatás? És mi köze Babilonhoz? Erről is rengeteg értelmezés kering, én itt egyet osztok meg veletek ezek közül.

Babilon egyik bűne, hogy egy hamis, kifordított világképet ad az embereknek. Míg Isten azt mondja, hogy ő van a világ középpontjában, az ember pedig az ő képére teremtett lény, addig Babilon (a világ rendszere) az embert helyezi a középpontba, és elhiteti velünk, hogy mindennek körülöttünk kell forognia. (Ahogy a L’Oréal szlogen mondja: „Mert megérdemlem.”)  Valaki nagyon találóan fogalmazta meg a két világkép közötti különbséget. Ha Isten szava szerint gondolkozol, akkor Istent imádod, az embereket szereted, a dolgokat pedig használod. Ha bedőlsz Babilon világképének, akkor viszont magadat fogod imádni, a dolgaidat fogod szeretni és félteni, a körülötted élőket pedig a saját céljaidra kihasználni. Nem erről szól a mai fogyasztói társadalom?

BQcDAAAAAwoDanBnAAAABC5vdXQKFnJxaWpta3pKM3hHMU9ncUxvMmVKWXcAAAACaWQKAXgAAAAEc2l6ZQ

Visszatérve a malomkőhöz és a botránkoztatáshoz. Megbotránkoztatni valakit annyit tesz, mint bűnbe vinni. A bűn pedig az eredeti értelme szerint céltévesztést jelent, amikor valaki nem Isten eredeti terve szerint éli az életét. Az egész babiloni rendszer arra épül fel, hogy az életünk célt tévesszen: ne lássuk helyesen sem Istent, sem magunkat, sem másokat, sem a minket körülvevő világot.

Érdekes még számomra, hogy a Biblia a gazdasági Babilont is okolja a szentek és próféták haláláért, és az ítéletet is miattuk hozza el. Azt hiszem, ez azért van, mert ezek az emberek mind az Isten szerinti világképet hirdették. Keresztényként, Jézus tanítványaiként mi is ezt az üzenetet hordozzuk, ezért mi sem számíthatunk barátságos fogadtatásra a világ részéről. Ettől függetlenül minden szenvedést megér az, hogy lássunk embereket megszabadulni attól a világképtől, ami valójában egy aranykalitkában tartja, és lealacsonyítja őket.

És még egy gondolat: Isten nagyon sokat várt Babilon ítéletével. Az ítélet, és egyes próféták vérének kiontása között akár ezer évek is eltelhettek. Mindig lenyűgöz, hogy egy igaz, és szent Isten, aki ráadásul mindenható, hogy tud megálljt parancsolni az ítéletének, hogy tud ilyen türelmesen várni. A választ Péter levelében találjuk: „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.”

Kérdés hozzászólásokhoz: Szerintetek milyen hatással van az emberekre az, hogy a világban láthatóan megtörténhet sok gonoszság anélkül, hogy Isten közbelépne az ítéletével?

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • Jakus Ágnes

    Szerintem sokan éppen azt mondják a szenvedés láttán: Isten nem jóságos vagy nem is létezik. A keresztyének hitét is megpróbálhatja Isten türelme, ez viszont jó gyümölcsöt teremhet: megedzi a hitünket. Adhat számunkra példát is: növelheti a mi türelmünket és irgalmunkat. De hogy a hitetleneket hozzásegíti-e a hithez közvetlenül, azt nem tapasztalom. Persze, tudtukon kívül időt nyernek a megtérésre, ez igaz. És ami még fontos: ha elkezd bennük ébredezni a hit, és megismerik, Isten miért vár, hiteles és egyre élesebb képet kapnak Róla. Az elhamarkodottság ugyanis torzítaná Isten-ismeretünket. Isten igazságos, de nem kegyetlen, és bár lassan, finoman jut ez tudomásunkra, attól még igaz és idővel kifejti az erejét. De azt hiszem, ehhez kellünk mi, keresztyének is. A Láthatatlant mi képviseljük ebben a világban. Talán akkor képviseljük jól és hitelesen, ha mi is szilárdan kitartunk a nem láthatók felől való meggyőződésben, és a remélt dolgokban való bizalomban (vö. Zsidókhoz írt levél, 11. rész, 1. vers).