Szokásomhoz híven és nevemhez méltón most néhány hétig nyári szünetet tartok majd a blogon. Ez idő alatt a kistarcsai Golgota vasárnapi istentiszteleit a honlapunkon követhetitek nyomon. Most pedig fogadjátok szeretettel a múlt vasárnapi tanítása alapján készült bejegyzést.
***
Nem tudom, ti kerültetek-e már olyan kínos szituációba vendégségben, hogy legszívesebben elbújtatok volna szégyenetekben. Amikor Jézus egy farizeus ebédmeghívásának tett eleget, a tanítványok minden bizonnyal így érezhették magukat, és meglepő módon éppen Jézus viselkedése miatt. A mester ugyanis eszteleneknek nevezte a farizeusokat, aztán háromszor is azt mondta, hogy jaj nekik. Jézusról sokszor azt gondolom, hogy mindenkivel kedves volt. Hát ez a történet nem igazán stimmel ebbe a képbe.
Az történt, hogy mielőtt elkezdték volna az ebédet, a vendégfogadó farizeus rosszallással látta, hogy Jézus nem végezte el a rituális tisztálkodást. Pedig ez a farizeusok egyik alappillére volt, speciálist kőedényeik voltak ehhez, amelybe éppen az előírt másfél tojáshéjnyi víz fért. Amikor valaki csatlakozott a farizeusok rendjéhez, három tanú jelenlétében kellett ígéretet tennie a rituális tisztaságra, a tized pontos fizetésére és még jónéhány kitételre. Aki ezeket megszegte, azt kizárták a testvéri közösségből. Fennmaradt egy feljegyzés egy idős farizeusról, akit a rómaiak bebörtönöztek, és kis híján szomjan halt, mivel a napi vízadagját nem ivásra, hanem a rituális tisztálkodás elvégzésére használta.
Engem őszintén szólva meglepett, hogy Jézus, noha tudta, hogy ez ennyire fontos egy farizeus számára, mégsem erőltette magára a rituálé elvézését még a békesség kedvéért sem. Sőt, a rosszalló tekinteteket érzékelve nem elnézést kért, hanem alaposan kiosztotta először a farizeusokat, aztán a törvénytudókat. Fontos ezt megtanulnunk tőle: nem hagyta magát még a látszat szintjén, tiszteletből sem belesodorni a farizeusok törvényeskedésébe.
Szeretném, ha felfigyelnétek velem együtt erre az egy dologra: hogy ezek az emberek, a farizeusok és a törvénytudók, mennyire komolyan próbálták megélni a hitüket. És mégis, Jézust nem lenyűgözte a komolyságuk, hanem problémát látott a vallásosságukban, egészen pontosan hét problémáról beszél ez a szakasz. Mivel feltételezem, hogy mi is szeretnénk komolyan venni a hitünket, érdemes ezt a listát tükörként olvasni. Vajon mennyi van bennünk a farizeusból? Íme a hét probléma, lerövidítve és egyszerűen megfogalmazva. Ezekről részletesebben is beszéltem a vasárnapi tanításban, amelyet megnézhettek ide kattintva.
- A külsőségeket nagyon fontosnak tartották, mind magukra, mind másokra nézve, a belsővel viszont alig foglalkoztak.
- Precízen betartották a vallási előírásokat és a hagyományokat, és emiatt jobban érezték magukat a többieknél. Elfelejtették, hogy Isten szemében mindenki egyformán bűnös, és ő mégis mindenkit szeret.
- Az emberek elismerésére hajtottak, szerették kikövetelni maguknak a tiszteletet, és a vallásosságukat népszerűségszerzésre használták.
- Kívülről annyira ártalmatlannak, vagy akár nemesnek tűnt a törvényeskedésük, hogy észrevétlenül másokat is megfertőztek.
- A tekintélyükkel olyan törvényeket, szabályokat tanítottak az embereknek, amit azok egyszerűen nem tudtak betartani, és teher volt számukra.
- Igyekeztek ellhallgattatni Isten hírnökeit, akik prófétai üzenetet hoztak, miközben úgy tetszelegtek, mint akik tisztelik a prófétákat.
- Igyekeztek az embereket tudatlanságban tartani, és magukat úgy beállítani, mint akikre szükség van a helyes igeértelmezéshez, és ezzel megakadályozták az embereket abban, hogy valójában megismerjék Istent.
Ami még foglalkoztatott. Vajon miért volt Jézus ebben a beszédében ennyire kemény velük, még annak ellenére is, hogy éppen egy vendégségben volt? Miért ezt a hangnemet használta? Két dologra jutottam ezzel kapcsolatban. Egyrészt, Jézus nem először konfrontálódott a farizeusokkal, és most, hogy fogytán volt az ideje, talán szeretett volna úgy beszélni, hogy az átüsse az ingerküszöbüket és tényleg elgondolkozzanak. Másrészt viszont azt gondolom, azért engedhette meg magának Jézus ezt a stílust, mert tudta, hogy hamarosan meg fog halni ezekért az emberekért.
Bevallom – nem vagyok rá büszke – én is sokszor lefarizeusoztam másokat, és engem is neveztek már farizeusnak. Tanulom Jézustól, hogy ne oktassak ki másokat, ha nem vagyok kész áldozatot hozni értük, ha nem akarom megmenteni őket. A beolvasás persze segít leereszteni a gőzt, de szellemi haszna nincs. Tanulom, hogy miután megértettem, hogy Jézus miért gyűlölte annyira a farizeusok vallásos képmutatását, ne másokra kezdjek mutogatni, hanem inkább arra törekedjek, hogy bennem legyen egyre kevesebb farizeus.
A valóság ugyanis az, hogy akik hiszünk Jézusban, kegyelemből megváltott bűnösök vagyunk. Nincs okunk jobbnak beállítani magunkat másoknál. Főleg most, miután tudjuk, mennyire zavarja ez a mesterünket!
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.