János: Jézusról szólt az élete

János: Jézusról szólt az élete



A Jelenések könyvét János írta, aki Jézus tizenkét apostola közül utolsóként maradt életben. Amikor a könyvet írja, már nagyon idős, inkább János bácsinak szólíthatnánk.

Pál apostol után János írásai teszik ki az Újszövetség legnagyobb részét. Az egész élete Jézusról szólt. A hagyomány úgy tartja, hogy Jézus unokatestvérre volt. Majd a tanítványa lett, és a tanítványok csoportján belül is a legszorosabb körhöz tartozott. Látta Jézust a mindennapokban: amikor evett, vagy mosakodott. Látta tanítani, gyógyítani és ördögöket űzni is. Végül látta meghalni, találkozott a feltámadt Krisztussal, és akkor is ott állt az Olajfák hegyén Jézussal, amikor elhangzott a nagy parancsolat: „Menjetek el tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet!”[i]

János komolyan vette mesterének utolsó parancsát. Írt egy evangéliumot, és azt is leírja, hogy miért: „hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.”[ii] Írt néhány levelet, ezt is határozott céllal: „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.”[iii] És végül leírta a Jelenések könyvét, ami két évezred óta jelent bátorítást a hívőknek. Ebből tudjuk meg, hogy Istennek mi a terve az emberiséggel, és ezen belül velünk, akik hiszünk.

A könyv a 90-es években íródott. Ekkorra a zsidó vallási vezetők hivatalosan is szembefordultak a kereszténységgel és a keresztényeket feljelentették a római hatóságoknak. Róma pedig abszolút hűséget várt az alattvalóktól, az ebben az időszakban uralkodó Domitianus császár istenné nyilvánította magát, és üldözés várt mindenkire, aki nem volt hajlandó ezt elismerni. Nem sokkal korábban Néró kegyetlenkedett a keresztényekkel, tanítványok százezreit ölte meg.

Jánoson kívül az összes apostol erőszakos halált halt. Ha a császáron múlt volna, János is így végezte volna. A hagyomány szerint Domitianus elrendelte, hogy végezzék ki. Rendkívül kegyetlen halált választott számára: egy forró olajjal teli üstbe tették az apostolt. De hiába várták, Jánosnak nem ártott az forró olaj, nem sikerült megölni, sőt még az üstből is folytatta a prédikálást. Így Patmosz szigetére száműzte őt a császár, hogy ne tudjon senkivel beszélni.

Istennek még terve volt Jánossal, többek között még vele szerette volna megíratni a Jelenések könyvét.

És végül egy teljesen kopár helyen, egy börtönszigeten, ahol talán már János is úgy érezte, hogy itt nem tudja őt használni Isten – itt kapta meg a kijelentést, amit a Jelenések könyve néven kétezer év után is olvasnak az egész világon.

A következő részben bele is vágunk az 1. fejezet 1. versébe.


[i] Mt 28:19

[ii] Jn 20:31

[iii] 1 Jn 5:13

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • Peti

    Utána néztem egy kicsit János történetének, a következőt találtam: Tertullian (160-225) írja róla a következőket (angolul tudók előnyben): ‘Since, moreover, you are close upon Italy, you have Rome, from which there comes even into our own hands the very authority (of apostles themselves). How happy is its church, on which apostles poured forth all their doctrine along with their blood; where Peter endures a passion like his Lord’s; where Paul wins his crown in a death like John’s[the Baptist]; where the Apostle John was first plunged, unhurt, into boiling oil, and thence remitted to his island-exile.’

  • Peti

    Másik érdekesség, hogy Péter megkérdezi Jézust a feltámadása után, amikor találkoznak a tónál és Jézus rábízza a nyájat, hogy mi lesz Jánossal.
    “22.
    Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!
    23.
    Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá?”

    Ez olyasmi, mintha Jézus jövendölne ezekkel a mondataival: Péter meghal, hasonló módon mint Ő, Jézus erre kifejezetten figyelmezteti és felkészíti a döntésre (“Kövess engem!”), János pedig megmarad, míg megérkezik a kijelentés, míg Jézus újra eljön hozzá. Meghal, de előtte csak hozzá Jézus eljön megint.

  • Peti

    Mindenesetre Tertullius az első akitől írásos emlék maradt fent erről az eseményről, s bár azért az esemény óta eltelt talán több mint 100 év (János kr.u. 90-95 között írhatta a Jelenések könyvét, Tertullius művét a “De praescriptione haereticorum” a hozzáértők 198-206 közé datálják) és ez elég idő LEHET egy legenda születéséhez is (nem akarom megkérdőjelezni az eseményt, csak gondolkodok), a tényen nem változtat, hogy valóban János apostolt nem öli meg Domitianus, míg Pétert és Pált igen, Jánost csak megpróbálja elhallgattatni, Isten megőrzi őt, életben tartja.

  • Attila

    Jaj, de szeretem a hozzászólásaidat, Peti! Örülök, hogy olvasod a blogot. Amit a Tertulliánusz által leírtakhoz hozzáfűztél, azzal mélységesen egyetértek. A hagyomány az csak hagyomány, egyikünk sem volt ott, hogy leellenőrizze a valóságtartalmát. Mindenesetre nagyon beleillene a képbe, ha Jánost, akit a “szeretet apostolaként” ismerünk, valóban nem sikerült megölni, hiszen az Ige tanítja, hogy a “szeretet soha el nem múlik”. Ahogy te is írtad, a lényegen nem változtat, hogy volt-e olajos üst, vagy sem. Jánossal még terve volt Istennek, ezért megvédte, akármitől is kellett megvédenie.