Jézus szavai a szenvedőkhöz (Jelenések 2:10-11)

Jézus szavai a szenvedőkhöz (Jelenések 2:10-11)



„Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.” (Jelenések 2:10-11)

Miért engedi meg Isten, hogy az övéi szenvedjenek? Ha valóban mindenható, és hatalmában állna megállítani a szenvedést, miért nem teszi meg?

Nem hiszem, hogy bárki is tudná a teljes választ. Persze tudjuk, hogy a szenvedés sokszor jó hatással van az emberre: jobban Isten felé fordul, megtöri az énjét és alázatosságban tartja. De ettől még nem mindig látjuk, hogy mi a célja a szenvedésnek, és sokszor nem értjük Istent, hogy miért engedi ránk.

Ellentétben a gyakori marketinggel a keresztények élete nem felhőtlen, sőt, Jézus maga ígérte meg, hogy ezen a világon nyomorúságunk lesz. Viszont egy dolog felől nem hagy minket kétségek között Jézus: hogy ő hogy viszonyul a szenvedőkhöz. Érdemes megfigyelni, hogy mit mondd ennek a szenvedő gyülekezetnek. Tanulhatunk belőle, hiszen mi is fogunk szenvedni, és fogunk szenvedőkkel találkozni.

  1. Isten nem fordít hátat nekünk, amikor szenvedünk. Pontosan tudja, hogy min megyünk keresztül, és noha valószínűleg jó oka van rá, hogy átengedjen ilyen időszakon, végig velünk van.
  2. Jézus maga is átélte a szenvedést, ezért tudhatjuk, hogy valóban együtt érez velünk.
  3. Amikor mi már úgy érezzük, hogy összecsapnak felettünk a hullámok, Isten még mindig kezében tartja az eseményeket. Ő pontosan tudja, hogy mit és meddig enged ránk. Mi úgy érezzük, hogy sosem lesz vége – ő pedig pontosan tudja, hogy vége lesz, és az is, hogy mikor. (A szmirnai gyülekezetre 10 nap üldöztetés várt, ez a prófétai értelmezés szerint a 2-3. században bekövetkezett 10 nagy üldöztetésre utal.)
  4. Amikor szenvedünk, Isten az örökkévalóságra irányítja a figyelmünket – egy olyan világra, ahol már nem lesz szenvedés, és Isten minden könnyet letöröl a szemünkről.

Timothy Keller Hit és kételkedés c. könyvében felidézi Tolkien mondatait: „A Gyűrűk Ura trilógájának közvetlenül a tetőpontját követően Sam Gamgee felfedezi, hogy barátja, Gandalf nem halt meg (mi ahogy azt hitte), hanem él. Így kiált fel: „Gandalf! Azt hittem, meghaltál! De hát azt hittem magamról is! Hát minden szomorúságot vissza lehet csinálni?” Erre a kérdésre a kereszténységnek az a válasza, hogy – igen. Minden szomorúságot vissza lehet csinálni, és valahogy még rendkívülibb lesz attól, hogy korábban tönkrement és elveszett volt.” Ezért is várom annyira a mennyet.

És még egy gondolat: a szmirnai gyülekezetnek szóló levél a legrövidebb a hét közül, és ebben Jézus semmilyen kritikát nem fogalmaz meg. Aki szenved, annak nincs szüksége hosszú prédikációra, és kioktatásra. Emlékezz erre, amikor legközelebb egy szenvedővel találkozol.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • matter

    Csak azok kedvéért,akik velem együtt zseniálisnak tartják Göncz Árpád fordítását,megjegyzem,hogy az említett Sam Gamgee magyar neve Csavadri Samu.Így az angolul nem tudók is értik majd pontosan,kiről van szó.

    • matter

      kiigazítás:Csavardi…

    • Attila

      Igen-igen, csak szerettem volna hűen idézni Keller könyvéből. Egyébként én is nagyon szeretem a Göncz-fordítást. 🙂

  • Peti

    Olyan a szenvedés mint a biciklizés az útpatkán. Ha a kerék elé nézek, 100%, hogy leesek a patkáról, ha az irányt és a célt nézem, akkor tudok menni a vékony patkán leesés nélkül. A kötéltáncosok is ezt teszik, sosem nézik a kötelet meg, hogy mi van alattuk, hanem a célt nézik, úgy mennek át nagy mélységek felett. Úgy tűnik ez a pszichológia törvénye…Péter is a hullámokra nézve süllyedt.

    Egyetértek Attila az utolsó gondolattal..Jób története is arra tanít, hogy a szenvedő mellé oda kell ülni, szeretni, és Istenre és rá hagyni a szenvedés miértjét, különben könnyen nagyon rossz tanácsokat adunk. Maga Jézus is azt mondja, hogy nem az a kérdés, hogy ki vétkezett, amikor valaki szenved, hanem a jelen a kérdés, az, hogy Isten hogyan dicsőül meg ebben. A “miért” a múltat elemzi, az Istenben vetett bizalom pedig a jelent és hittel a jövőt. A kötéltáncos sem nézhet vissza.