Kész, feladom (Lukács 5:1-11)

Kész, feladom (Lukács 5:1-11)



Úgy képzelem, ezek a szavak  járhattak Simon fejében azon a reggelen, amikor egy egész éjszakányi sikertelen halászat után a part felé fordította a csónakját. Ahogy közeledett a szárazföldhöz, újabb meglepetés várta, a parton ugyanis népes tömeg hallgatta Jézus tanítását, aki éppen ma – éppen ma! – a tópartot választotta ki szolgálati helyszínéül. És most mind látni fogják a hal nélkül partot érő halászt.

Szégyen ide, vagy oda, csak nem maradhatott egész nap a vízen, kievezett hát a partra, és úgy tett, mintha mi sem történt volna, elkezdte mosni a hálóit. Úgy képzelem, közben zsörtölődött magában. A történetről szóló tanítást megnézheted, illetve letöltheted MP3 formátumban ide kattintva.

1-vlcsnap-2016-02-22-012

Valószínűleg mindannyian tudunk azonosulni Simonnal. Nincs annál frusztrálóbb, mint amikor keményen dolgozunk, ráadásul nem adjuk fel könnyen, hanem kitartóak vagyunk, és még sincs gyümölcse a munkánknak. Ami azonban ezután következik, az jól bemutatja, hogy Isten mit tesz velünk ilyen helyzetekben.

Simon ebben a történetben a frusztrált vallásos ember képe. Azé, aki őszinte meggyőződésből, teljes erejét bedobva, éjt nappallá téve dolgozik, és mégis érzi belül, hogy kudarcot vall. Lehet, hogy van szép tiszta hálója, csónakja, rendes halásznak látszik, csak az a gond, hogy halat nem fog egyet sem.

Az első lépést Jézus teszi meg. Érzékeli, hogy a tömeg egyre jobban rányomul, és érzékeli a háta mögött zsörtölődő Simont, és úgy dönt, belép a csónakjába. Majd miután már bent van, megkéri a csónak tulajdonosát, hogy vigye kissé beljebb. Nem véletlen a sorrend! Simon gyakorlatilag rákényszerül, hogy végig hallgasson egy egész tanítást. Nagy tanulság ez arra nézve, hogy nekünk is akkor van legnagyobb szükségük Isten üzenetére, a Biblia olvasására, amikor egyáltalán nem kívánjuk. Majd miután Jézus befejezi a tanítást, személyesen is megszólítja Simont, és azt kéri tőle, hogy evezzen a mélyre, és vesse ki újra a hálót.

Azt hiszem, Simon ezen a ponton ért válaszúthoz. Visszautasíthatta volna Jézust, mondván, hogy most inkább visszaviszi a partra, és hazamegy, hogy valami értelme is legyen a napnak. Vajon nem ezt tesszük olyankor, amikor frusztrált helyzetben kinyitjuk az Igét, majd, miután Isten szól hozzánk, gyorsan be is csukjuk és inkább megyünk élni az életünket?

Simont azonban nem ezt teszi. Ehelyett teljesen őszintén bevallja a kudarcát, de ad még egy esélyt a halászatnak. Újra a nyílt víz felé veszi az irányt, de a különbség, hogy ezúttal Jézus kérésére, és Jézussal a csónakban vág neki.

Ahogy szokták mondani, a többi történelem. Simon számára aznap, a halászat szempontjából legkedvezőtlenebb körülmények között, verőfényes napsütésben, kimerült és csüggedt állapotban élete legnagyobb fogása következett, ő pedig térdre borul Jézus előtt és kéri, hogy inkább hagyja magára, ő túl bűnös hozzá. Jézus pedig ezen a ponton hívja el Simont, éppen ezen a kudarcos napon ad új életcélt neki.

Ami számomra igazán megdöbbentő, az, ami ezután következik. Noha ez volt élete legnagyobb fogása, Simont egyáltalán nem érdeklik már a halak. Amikor partot érnek, azonnal otthagyja az egész csónakot halastul, mindenestül, és követi Jézust.

Ez az a csoda, amit Jézus veled is meg tud tenni, ha valahol te is Simon vagy. Ha úgy érzed, bár igyekszel komolyan venni a vallást, de gyümölcstelen vagy. Ha ebben a helyzetben nem kezded el magyarázni, hogy igazából ma már nem lehet halat fogni. Ha nem mutogatsz másokra, akik más módszerrel halásznak, hogy az úgy nem ér. Hanem, ha egyszerűen beismered, hogy kudarcot vallottál.

A vallásos emberek mennyit küzdenek azért, hogy rendes, komoly embereknek, jó hívőknek tűnjenek, megfeleljenek. Emiatt folyamatosan magukkal vannak elfoglalva és mások véleményével. Az igazi csoda, amikor rájövünk, hogy Isten már elfogadott, hogy az ő szemében már igazak vagyunk kegyelemből, hogy igazából már tele van a csónakunk. Így már nem számít, ki hogyan ítél felőlünk, ha mindenki kudarcos halászt lát is bennünk. Megyünk azután, aki megígérte, hogy emberhalásszá tesz minket. Ha ezt ígérte, hát meg is fogja tenni, ért a halászathoz, az már egyszer biztos. Aki ezt nem élte át, persze egyenlőre nem fogja érteni, miért nem érdekelnek már a halak.

Simon aznap kétszer ért partot. De mekkora különbség volt a két partot érés között. Jézus jelenléte a csónakunkban és egy őszinte beismerés mindent megváltoztat!

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.