Kétkomponensű ragasztó (Zsidók 4)

Gyerekkoromban gyakran megesett, hogy egy-egy játékunk eltört. Ilyenkor természetesen próbáltuk megjavítani, különböző ragasztókkal próbálkoztunk. Előkerült a cellux, a Suli-fix, aztán a Technokol. Ha ezek nem működtek (általában nem működtek), akkor jött Anyukám és a Pálmatex. Ha az sem vált be, volt egy utolsó, biztos megoldás: Apukám kétkomponensű ragasztója. Soha nem értettem, hogy működik, hogy a két tubusból kinyomott, önmagában semmilyen ragasztó erővel nem rendelkező massza összekeverve néhány perc múlva bitang erős ragasztóvá vált. Amit azzal megragasztottunk, az garantáltan egyben is maradt.

A zsidókhoz írt levél 4. fejezete egy ugyanilyen kétkomponensű ragasztót mutat be. Gyakorlatilag az előző részt folytatja, ahol egy ószövetségi példán mutatta be, hogy Isten népe, noha megszabadult az egyiptomi rabszolgaságból, miért nem tudott belépni az Ígéret földjére. Az 1. versben kijelenti, hogy Isten ígérete még ma is érvényes, hogy bemehetünk az ő nyugalmába. Majd folytatja: „Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták.” Tehát akkor tudunk bemenni Isten nyugalmába, ha Isten üzenetét hittel párosítjuk. Az egyik komponens tehát Isten ígérete, a másik komponens a mi hitünk.

Ahogy a zsidókhoz írt levelet olvassuk, folyamatosan emlékeznünk kell arra, hogy kiknek íródott ez a levél. Olyan keresztényeknek, akiken nagy volt a nyomás, hogy visszatérjenek a törvény cselekedeteihez. Hittek Krisztusban, de kezdtek kételkedni abban, hogy ez elég önmagában. Úgy gondolták, nem árt „bebiztosítani” az Isten előtti kedvességüket néhány törvény betartásával is. Számukra a veszély nem az volt, hogy elveszítik az üdvösségüket, hiszen a bűnt jelképező Egyiptomból már kiszabadultak azzal, hogy hitüket Krisztusba vetették. Sokkal inkább az fenyegette őket, hogy nem tudnak belépni Isten nyugalmába, abba a biztos reménységbe, hogy örök életük van. Fennállt a lehetősége, hogy az egész életük egy görcsös pusztai vándorlás marad, amelyben folyamatosan próbálnak egyre erősebbek és jobbak lenni, miközben a pusztai lét miatt egyre gyengébbek lesznek.

Mennyire lenyűgözött, amikor megértettem, hogy nem kell így élnem! A keresztény életemet addig a pusztai vándorlás görcsös megfelelési kényszere jellemezze. Aztán megértettem, hogy már itt beléphetünk a nyugalomba. Ennek egy feltétele van, a hit. „Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba.” (v3) Az előző fejezetben láttuk, hogy ez a hit azt jelenti, hogy a saját alkalmatlanságunk ellenére megbízunk abban, hogy amit Isten ígért, azt meg is adja. A megoldás nem abban van, hogy jobban összeszedjük magunkat, és még jobban próbálkozunk. „Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.” (v10)

Kedves testvérem! Te beléptél már Isten nyugalmába? Vagy még mindig a pusztában vándorolsz? Bíztatlak, hogy merj megbízni Isten ígéretében, amellyel örök életet ígért azoknak, akik Krisztusban hisznek. Nyugodj meg a cselekedeteidtől. A teljesítménykényszer fárasztó, és ráadásul értelmetlen. Jézus ezt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11:28) „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (v16)

Olvasd el a zsidókhoz írt levél 4. fejezetét, és gondolkodj ezen a kérdéseken:

• Hol élsz? Beléptél már Isten nyugalmába, vagy még a pusztában vándorolsz?
• Ha még a pusztában vagy, melyik komponens hiányzik: nem ismered Isten ígéretét, vagy nem mersz még megbízni benne? Mi segítene?
• Megtapasztalod ezt a nyugalmat, de látsz olyan embereket magad körül, akik még nem? Oszd meg velük Isten ígéretét, hogy hihessenek benne!

***

Zsidók 4

Isten népének nyugalma

4 Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. 2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. 3 Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: “Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére”. Munkái készen voltak a világ teremtése óta, 4 és valahol így szól az Írás a hetedik napról: “És megnyugodott az Isten a hetedik napon minden alkotó munkája után.” 5 Itt viszont ezt mondja: “Nem mennek be az én nyugalmam helyére.” 6 Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, 7 egy napot ismét “mának” jelöl ki. Ekkor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogyan előbb mondtuk: “Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” 8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. 9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. 10 Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. 11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.

Isten igéje élesebb a kétélű kardnál

12 Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. 13 Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.

Járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez

14 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. 15 Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. 16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.