Gyerekként azt a részt vártam a legjobban a karácsonyi ünneplésben, amikor a megemlékezés után végre kibonthattuk az ajándékokat. Idén is ezt a részt vártam a legjobban, de most már nem magam miatt, hanem a gyerekeim miatt. Jó látni, ahogy izgatottan és örömmel rávetik magukat az ajándékokra.
Nem csalódtam. Adél és Albert nagy örömmel fogadták a játék orvosi táskát és szerszámosládát, úgyhogy azóta több orvosi vizsgálaton is átestem – még ügyeletre sem kellett mennem – és a házban minden meg van szerelve.
Karácsony kapcsán azon gondolkodtam, hogy ha lett volna egy olyan csomag is az ajándékok között, ami egyenesen Istentől érkezett volna, mi lett volna abban?
Nem kellett sokáig találgatnom, ugyanis eszembe jutott a római levél jól ismert verse, ami éppen erről szól: „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
Isten tehát egy ajándékozó Isten, az ajándéka pedig nem más, mint az örök élet. És azt hiszem, ahogy mi szülőként azt vártuk leginkább, hogy a gyermekeink kibontsák az ajándékaikat, az Atya is azt a pillanatot várja legjobban, amikor az emberek kibontják a nekik szánt örök élet ajándékát.
Most vasárnap arról tanítottam Kistarcsán, hogy Isten miért nevezi ajándéknak az örök életet. Remélem, hogy így karácsony után ez a néhány gondolat segít, hogy jobban megértsétek a legnagyobb ajándékot, amit ember kaphat.
Ha nincs időd megnézni, a videó alatt írásban is összefoglaltam a lényeget.
1. Isten ajándéknak nevezi az örök életet, mert nem jutalomként adja, hanem a szeretetét szeretné kifejezni vele.
Egyetlen szülő sem tartozik azzal, hogy ajándékot adjon a gyerekeinek. Nem azért ajándékozunk, mert kell, hanem azért, mert szeretnénk kifejezni a szeretetünket.
2. Isten azért nevezi ajándéknak az örök életet, mert örömet szeretne okozni vele. Azt szeretné, ha azonnal kibontanánk és elkezdenénk élvezni, nem azt, hogy évtizedekig bontatlanul tartogassuk.
Nagyon rosszul esett volna, ha a gyerekeim nem lelkesedtek volna az ajándékuk láttán, és csak bontatlanul eltették volna a szekrénybe, mondván, hogy jó lesz még később valamire. Az a gyanúm, hogy sok keresztény azt gondolja az örök életről is, hogy ezt majd e földi szenvedés után kezdhetjük csak el élvezni. Valójában azonban az örök élet már itt is örömmel töltheti meg az életünket. Persze vannak nehéz időszakok, és a szenvedést nem kell happy látszattal eltakarni. De az igazi keresztény egyik igazi jele mégis az, hogy valódi öröm van az életében. És félreértés ne essék, aki örül, azon ez kívülről is látszik. Pál apostol még a börtönben is (!) tele volt örömmel, és írta ezt a keresztényeknek: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”
3. Isten ajándéknak nevezi az örök életet, mert az egészet ő fizette ki. Nem kell kifizetnünk, és nem szállhatunk be a költségekbe.
Adélnak nem kell kifizetnie az orvosi táskája árát. Szükségtelen, és ráadásul képtelen is lenne rá. Amikor legutóbb ellenőriztem a perselye tartalmát, hetven forint volt benne. Amikor mi megpróbáljuk a jó cselekedeteinkkel törleszteni, kiegészíteni Isten kegyelmét, az még ennél is nevetségesebb. Ráadásul egy szülő nem csak kiegészíteni szeretné azt az összeget, ami a gyerek pénzéből hiányzik egy ajándék megvásárlásához, hanem az egészet ő szeretné állni. Isten is állta az örök életünk árát. Sokba került neki, de ez nem számított.
4. Isten ajándéknak nevezi az örök életet, mert miután nekünk adta, soha nem veszi vissza.
Képzeljétek el, hogy miután Adél megkapta az ajándékát, ezt kérdezte volna: „Apu, ez most már tényleg az enyém?” Én pedig azt válaszoltam volna, hogy igen, de csak addig, amíg jó leszel. Ugye mennyire bizarr? Mégis sok keresztény így látja Isten ajándékát. Ezért emlékeztet a római levél arra, hogy „Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok.”
5. Isten ajándéknak nevezi az örök életet, mert egyetlen dolgot tehetünk annak érdekében, hogy a mienk legyen: el kell fogadnunk.
Hiába nézek ki egy szuper ajándékot a gyerekeimnek, veszem meg drága pénzért és nyújtom feléjük. Ha ők válaszként nem nyújtják ki a kezüket, és nem fogadják el, akkor bizony nem lesz az övék. Így van ez az örök élettel is. A mi dolgunk, és az egyetlen, amit tehetünk érte, hogy elfogadjuk, ez az elfogadás pedig a hit. „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében” – írja János apostol.
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.