„Kicsoda állhat meg?” (Jelenések 6:12-17)

„Kicsoda állhat meg?” (Jelenések 6:12-17)



És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: “Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?”  (Jelenések 6:12-17)

A nagy nyomorúság alatt eljön majd az a pont, amikor a földi élet teljesen megváltozik. Sok mindent látott már ez a föld – diktátorokat, háborúkat, éhínségeket és tömegpusztítást is – de azért a Nap mindig felkelt reggel, és a Föld domborzati térképét sem kellett eddig újrarajzolni.

Isten azonban látja, hogy sokaknak valami nagyon nagy dolgot kell látniuk ahhoz, hogy végre hozzá forduljanak. A hatodik pecsét feltörésekor soha nem hallott dolgok történnek, amelyeket a tudomány mai állása szerint csak egy meteoritzápor válthatna ki – valószínűleg erre is utal János korabeli nyelvezettel: „az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét”.

meteor-shower

Ezek az események a föld lakóiból egy érzést váltanak ki: félelmet Istentől. Ez a félelem pedig arra vezeti őket, hogy feltegyék a legfontosabb kérdést: „Kicsoda állhat meg?” Amint eljutnak idáig, és felteszik ezt a kérdést, Isten azzal válaszol, hogy szünetet tart az ítéletek sorában, és újra misszionáriusokat küld ki, hogy hirdessék az evangéliumot. (Ezt fogjuk látni a 7. fejezetben.) Ugyanis erre a kérdésre, hogy kicsoda állhat meg Isten előtt, az evangélium adja meg a választ. De mi is az evangélium?

Az evangélium azt mutatja meg, hogyan teszi Isten a maga számára elfogadhatóvá az embert – írja Pál apostol, – ez pedig kezdettől mindvégig az Istenben való hit által történik. Sokan azt gondolják, hogy az evangélium arról szól, hogy mi hogy válhatunk jobb emberekké, hogyan érdemelhetjük ki Isten jóindulatát. Az evangélium azonban nem arról szól, hogy mi hogyan tehetjük magunkat elfogadhatóvá Isten számára, hanem arról, hogy Isten hogyan tesz minket elfogadhatóvá a saját szemében.

Kicsoda állhat meg Isten előtt? Mi tesz minket elfogadhatóvá a szemében? Semmi más, csak a hit. A hit azt jelenti, hogy bizalmat szavazok Istennek. Miután elismerem, hogy Istennek igaza van, amikor azt állítja rólam, hogy bűnös vagyok, és belátom, hogy megmentőre van szükségem, belekapaszkodok Isten ígéretébe, hogy ő mindazokat igaznak fogadja el, akik Jézus Krisztusban hisznek. Ehhez semmi köze nincs a cselekedeteimnek – azok ugyanis csak a gyümölcsei Isten elfogadásának, nem az előfeltételei. Isten a hitem miatt fogad el, kegyelemből, és innentől ugyanolyan igazként állhatok előtte, mint maga Jézus Krisztus. Nem azért, mert annyira igaz vagyok, hanem mert Isten ennyire igaznak fogad el a hitem miatt. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” – írja Pál apostol.

Kicsoda állhat meg? Mindenki, aki Krisztusban hisz.

Kapcsolódó ének: A mennyben fenn a trónusnál

Ha van hozzáfűzni valótok, vagy kérdésetek a témához, szóljatok hozzá bátran!

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.