Korai az öröm? (Jelenések 11:15-19)

Korai az öröm? (Jelenések 11:15-19)



[Szolgálati közlemény: Februárban írtam egy amerikai pásztorról, aki egy iráni börtönben szenved a hite miatt. Ma éppen 223. napja tartják fogva. A felesége eközben elindított egy nemzetközi aláírásgyűjtési akciót, amihez ti is csatlakozhattok a savesaeed.org weboldalon. Ha Isten indít, csatlakozzatok az akcióhoz, és imádkozzatok, hogy Isten dicsőüljön meg ebben a helyzetben is!]

És akkor a mai rész:

A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: “A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké”. Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak és imádták Istent, és így szóltak: “Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz. Haragra lobbantak a népek, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek; és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet.” És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt. (Jelenések 11:15-19)

A hetedik pecsét feltörésénél csend lett a mennyben, a hetedik trombitaszó felhangzásánál azonban egy óriási dicsőítés tör ki. Az öröm oka Jézus királyságának bejelentése.

Számomra azért érdekes ez a néhány vers, mert ezek a mondatok a 11. fejezetben hangoznak el, Krisztus ezer éves királyi uralmára pedig egészen a 20. fejezetig várnunk kell. Olyan, mintha korai lenne az öröm – még sok ítéletnek végbe kell mennie, mielőtt Jézus Dávid trónjára ülne. Miről is van szó?

Én sajnos nem tudok görögül, de kommentárok megjegyzik, hogy az eredeti szövegben egy nyelvtani furcsaság van. „A világ felett az uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett” – írja az ige, és egy olyan kijelentő módot használ, ami tényként jelent ki valamit, ami még nem is biztos, hogy bekövetkezett. Tehát arra utal ez a mondat, hogy a mennyben már előre örvendeznek Krisztus uralmának.

Leginkább az országgyűlési választások éjszakája jut eszembe erről a képről. Ezen a vasárnapon, főként az esti órákban a média folyamatosan tájékoztat a szavazatszámlálás feldolgozottsági szintjéről, és eközben bepillantást nyerhetünk az egyes pártok választási központjaiban zajló eseményekbe. Ahogy megy az idő, egyre nő a feszültség: vajon ki lesz a nyertes? És amikor végül kiderül, hogy ki kapta a legtöbb szavazatot, a győztes pártnál kitör az ünneplés. Pedig ha megfigyeljük, a gyakorlatban semmi nem változott még, az újonnan megválasztott miniszterelnök beiktatására csak hetek múlva kerül sor. De ez nem zavarja meg az ünneplést, a győztes tábora előre örül az uralkodásnak.

A keresztény életben éppen az a szép, hogy már ma is teljes bizonyossággal ünnepelhetjük Jézus közelgő uralkodását, és ezzel együtt az üdvösségünk beteljesedését. Ahogy nem korai az öröm a Jelenések 11. fejezetében, úgy nem korai 2013-ban sem. Sőt, a keresztényeket már két évezreddel ezelőtt is jellemezte ez az öröm, ahogy Péter apostol le is írja: „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” Ez jellemezte a korai keresztényeket, és remélem, ez jellemez minket is.

Hagy fordítsam személyesre: Mersz örülni az üdvösségednek? Nem olyan óvatos, magyaros, „hiszem, ha látom” örömmel, hanem „kimondhatatlan, dicsőült örömmel”? Merj! Ha hiszel Jézusban, minden okod megvan rá!

Szóljatok hozzá bátran! (És ezzel el is értünk a Jelenések feléig.)

joy

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.