Lement hát a szérűre, és mindent úgy tett, ahogy anyósa tanácsolta. Boáz evett, ivott, és vidám kedve támadt. Majd elment, hogy lefeküdjék az asztag mellett. Ruth erre titkon odament, felhajtotta lábánál a takarót, és oda lefeküdt. Éjféltájban történt, hogy fölriadt a férfi, és megfordult. S íme: egy asszony fekszik a lábánál! Megkérdezte: Ki vagy te? Ő azt mondta: Ruth vagyok, a te szolgálód. Terítsd hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon. (Ruth 3:6-9)
Az aratás vége az ünneplés ideje volt Izrael életében. Miután learatták az egész évben nagy gonddal nevelgetett termést, eljött az árpaszórás ideje. Ilyenkor a családok jóformán kiköltöztek a földekre, és módszeresen feldobálták a learatott árpát, hogy a szél kifújja közüle azt, ami felesleges volt. Amikor pedig esténként alábbhagyott a szél, kezdetét vette a mulatság. Ettek és ittak, nevettek és hálát adtak Istennek az évi termésért. Mikor ez is véget ért, a férfiak a mezőn töltötték az éjszakát, hogy megóvják a termést a tolvajoktól. A kupacba gyűjtött árpa körül feküdtek le, mint a biciklikerék küllői.
Ruth lépése
Az előző bejegyzésben láttuk, hogy Naomi azt tanácsolta Ruthnak, hogy egy ilyen estén menjen ki a szérűre, várja meg, míg mindenki elalszik, majd takarja ki Boáz lábát. Naomi tudta, hogy Boáz közeli rokon, ezért megválthatná Ruthot, és a lány elbeszéléséből az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy Boáznak ez is a szándéka. Most viszont Ruthon volt a sor, hogy kérje Boáztól a megváltását.
Ruth valószínűleg egész nap izgatott volt, és kérdések, érzések cikáztak benne. Az elmúlt évek annyi nehézséget és tragédiát hoztak. Most viszont Istenhez jött oltalmat keresni, és ő elé vezette ezt az istenfélő, erős férfit. Közeli rokon, tehát akár a városkapunál lévő bíróság előtt is követelhetné, hogy váltsa meg. De ő annyira jó volt hozzá, jobbat érdemel. Így hát megfogadta Naomi tanácsát. Megfürdött, a legjobb parfümét tette magára és felvette a legcsinosabb ruháját. Közben pedig az járhatott a fejében, hogy mi lesz, ha félreértette Boázt? Mi van, ha mégsem az van a kedvessége mögött, amit Naomi sejt? Mi lesz, ha elutasítja a kérését? Ruth mégis feltett mindent egy lapra, és miután lement a nap, elindult a szérűre.
Figyelte, ahogy Boáz a többiekkel ünnepel és hálát ad Istennek, majd nyugovóra tér. Még várt egy kicsit, majd odament a lábához, kitakarta és várt. Nem tudjuk, mennyit kellett várnia, de valószínűleg életének leghosszabb percei, órái voltak. Újra és újra átismételte magában a lehetőségeket. Aztán éjféltájban végre felébredt a férfi. És eljött Ruth pillanata, hogy elmondja azt az egy mondatot, amiért ide jött. A mondatot, ami örökre megváltoztathatja az életét: „Ruth vagyok, a te szolgálód. Terítsd hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon.”
Csak ennyi?
Számomra az a lenyűgöző ebben a történetben, hogy mennyire kevés volt Ruth feladata. Boáz készen állt arra, hogy megváltsa, és a következő versekben látni fogjuk, hogy már az előkészületeket is megtette. A kérés után sem volt több teendője Ruthnak, a férfi dolga volt az intézkedés. Ruth egyetlen feladata az volt, hogy kérje Boázt, legyen a megváltója. Ez egy csodaszép képe a mi kapcsolatunknak a mi megváltónkkal, Jézus Krisztussal. Ebben a kapcsolatban is annyi a mi dolgunk, hogy kérjük őt, legyen a megváltónk.
Beszélgetésekből úgy tűnik, az emberek több okból is halogatják ezt a lépést. Az egyik, hogy valami jelre, csodára várnak, arra, hogy Isten személyesen hívja őket. Ilyenkor jól jön, ha mellettük áll egy bölcs „Naomi”, aki rányitja a szemüket, hogy Isten már mindent megtett, amit tehetett, és ő mindenkit hív. Pál apostol leszögezte, hogy Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére.”
Mások amiatt halogatják ezt a lépést, mert kételkednek abban, hogy Isten valóban elfogadja őket úgy, ahogy vannak. Sajnos hallottam már saját fülemmel is olyan véleményt, hogy nem az a nagy kérdés, hogy mi elfogadjuk-e Jézust, hanem az, hogy ő elfogad-e minket. Erre elég, ha az ő saját szavait idézzük válaszként: „aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el.”
Bármilyen hihetetlen is, Jézus valóban olyan, mint Boáz, aki alig várta, hogy Ruth végre kérje, hogy legyen a megváltója. Talán túl egyszerűnek tűnik. Pedig olyan igazság ez, amivel tele van a Biblia. „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” – írja Pál apostol.
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.