Lelki paráznaság (Jelenések 14:8-13)

Lelki paráznaság (Jelenések 14:8-13)



Egy második angyal követte őt, aki így szólt: “Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet”. (Jelenések 14:8)

A nagy nyomorúság alatt Isten három angyalt küld, akik az ég közepén repülnek át egy-egy üzenettel. Olyan fontos üzenetek ezek, amelyeket mindenkinek hallania kell, aki akkor a földön él. Az első angyal az örökkévaló evangéliumot hirdette. Itt látjuk a második angyalt, aki a nagy Babilon bukásáról hoz hírt. A harmadik üzenetét a bejegyzés végén fogjuk látni, ő a fenevad bélyegére figyelmeztet.

Babilon egy nagyon különös fogalom a Bibliában. Amikor a Jelenések 17 és 18-at fogjuk tanulmányozni, részletesebben is írok majd róla. Ha egy mondatban kellene összefoglalni a lényegét, azt mondhatnánk, hogy Babilon az emberiség szervezett lázadása Isten ellen, ami vallási alapú, de kivetül a politikára és a gazdaságra is. Most csak egyetlen jellemzőjéről szeretnék írni, amit ebben a versben kiemel az angyal: Babilon Isten szemében egy féktelen parázna. Mit akar ezzel mondani a Biblia?

A paráznaság köznapi értelemben az, amikor valaki nem a házastársától, hanem egy másik személytől igyekszik megkapni azt a beteljesedést, amire vágyik. A paráznaságot azonban a Biblia nem csak testileg, hanem lelkileg is értelmezi. Az ószövetségben főként olyankor mondta ezt Isten a népére, amikor idegen istenekhez fordultak.

A Biblia azt várja tőlünk, hogy tisztán éljünk, és tisztán gondolkozzunk. Ez azt jelenti, hogy az életünket egyetlen forrásból merítsük, az ő szeretetéből. Az ő szeretete legyen az identitásunk, ebből merítsük a biztonságunkat, az önértékelésünket és az életünk értelmét. Amikor az ember máshonnan, más istentől szerzi be ezeket, akkor Isten szemében paráználkodik. (Ilyen isten, vagyis bálvány szinte bármi lehet az életünkben.) Ez a lényege Babilonnak, az emberiség nagy projektjének, aminek célja: boldogulni Isten nélkül. Babilon a nagy nyomorúság idején fog kicsúcsosodni.

Azonban eljön az a pont, amikor Babilon rendszere összeomlik – erről hoz hírt a második angyal. Nekem a következő versekből úgy tűnik, hogy ezt látva ismét sokan megtérnek, rájuk azonban már azt mondja a Jelenések, hogy boldogok, ha meghalnak.

Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: “Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában; és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt. Gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és az ő képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét”. És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: “Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket”. (Jelenések 14:9-13)

mxSnff8

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • szia

    Szerintem az fontos hogy annál a felekezetnél maradj meg lelkileg, ahol a keresztséget vetted – így maradhatsz hűséges Istenhez. (testileg is csak egy választott férfinak/nőnek ígérsz hűséget).

    • Nyári Attila

      A felekezeti hűség és a házassági hűség párhuzamba állítása érdekes gondolat ugyan, de nem bibliai. A gyülekezetváltást természetesen én sem tartom jó dolognak. Csak a pontosság kedvéért emelem ki, hogy a házasság analógiáját a Biblia más összefüggésben használja – nem a felekezetünkkel házasodunk össze, hanem Krisztusnak vagyunk eljegyezve. (vö. 2 Korinthus 11:2)

  • Jézus nem hagyott hátra felekezeteket, csak egy életutat. Az már az emberi ténykedés eredménye, hogy különféle felekezetek keletkeztek 2000 év alatt. És a legszomorúbb az, amikor az egyes felekezetek nem fogadják el a többiek hitvalló keresztségét.

    Az, aki hűséget egy felekezetnek ígért, nem pedig Istennek, az véleményem szerint emberekhez tért meg, nem pedig Istenhez. Istennél a cél sosem egy gyülekezet, egy felekezet, hanem Ő maga. Itt kezdődik a hűség és valódi érettség.

  • Pingback: Babilon, a nagy parázna | Mit hoz a jövő?()