A Sztárom a párom c. film egy londoni könyvárusról szól, akivel megtörténik az, amire csak a legmerészebb álmaiban gondolt, hiszen belé szeret az a világhírű színésznő, akiért maga is rajongott.
Bár a film meseszerű, mégis van valóságalapja. Utánaolvasva két tucat olyan hollywoodi színészt találtam, akik végül tényleg valamelyik rajongójukkal lettek egy pár. Sztárokért persze szokás rajongani, de nagyon kevés olyan fan van, aki nem éri be a plátói szerelemmel, hanem addig próbálkozik, amíg elnyeri választottja figyelmét és szerelmét.
Talán nem túlzás azt állítani Mózesről, hogy a Biblia egyik főszereplője. A neve 848 alkalommal kerül említésre, és gyakorlatilag a könyv hetede róla szól. A jogi szakokon a mai napig tanulmányozzák a nevéhez kötődő törvényrendszert, és számos menedzsment könyv elemzi vezetői módszereit.
Pedig ha közelről szemügyre vesszük a karakterét, egyszerűen egy olyan ember tárul elénk, aki jó értelemben folyamatosan elégedetlen volt az Istennel való kapcsolatával. Mindig többre vágyott, annak ellenére, hogy aligha élt ember a Föld színén, aki mélyebben ismerte volna az Örökkévalót.
Számomra lenyűgöző a gondolat, hogy a mindenható, teremtő Isten, aki szellem, kapcsolatot szeretne velünk, emberekkel. Pedig ő már az ószövetségben is erről beszélt: „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.” Jézus egyenesen azt állította a főpapi imájában, hogy az örök élet nem más, mint megismerni Istent. Mégis hajlamosak vagyunk arra, hogy elfelejtkezzünk erről, és az élő Istennel való kapcsolat helyett beérjük egy életstílussal és tanrendszerrel.
Vajon Mózes hogy került ilyen mély kapcsolatba Istennel? Ahogy most tanulmányoztam az életét, arra jöttem rá, hogy nem egyik napról a másikra. A kapcsolatuk folyamatosan mélyült. Eleinte, bár tényleg jó ember volt, nem volt kapcsolata Isennel. Egyiptom hercegeként felnőve tudta, hogy zsidó származású, és bántotta az igazságtalanság, de ezért az önmaga erejéből küzdött. Így történt, hogy meggyilkolt egy egyiptomit, és menekülnie kellett. (Az összefoglaló alapját képező tanítást megnézheted vagy letöltheted a képre kattintva.)
Mózes ezután negyven évet töltött a pusztában juhpásztorként. Úgy tűnik, ebben az időszakban próbálta maga mögött hagyni Isten gondolatát is. Sőt, talán az identitását is, hiszen az ekkor született fiait nem is metéltette körül. Negyven év kellett hozzá, mire úgy döntött, hogy egy nap a birkákat messzebb tereli, a pusztán túlra, hogy eljusson Isten hegyére. Isten pedig alig várta ezt a pillanatot, megjelent neki egy égő csipkebokorban, és elhívta a szolgálatra.
Mózes ezután már folyamatosan kapcsolatban volt Istennel. Igaz, eleinte ez a kapcsolatot inkább az utasítás-végrehajtás jellemezte, de később barátságba fordult, amikor már Mózes beszélt Isten szívére, amikor végezni akart a néppel. Isten úgy beszélt Mózessel, mint egyik ember a másikkal. De Mózesnek még ez sem volt elég. Egy ponton Mózes már úgy beszél Istenhez, mint aki szerelmes. Könyörög, hogy ne csak hallja, hanem láthassa is Istent.
Mózes élete azért bátorító számomra, mert rámutat, hogy az Istennel való kapcsolatunk folyamatosan mélyülhet, és arra is, hogy Isten nem áll ellen ennek, sőt, vágyik erre. Nem tudom, te hol tartasz ebben. Lehet, hogy az egész gondolat, hogy egy embernek személyes kapcsolata lehet Istennel, újként hatott. Lehet, hogy megtapasztaltad már, hogy Isten szólt hozzád, de azóta beérted egy bizonyos szinttel. De remélem, hogy Mózes élete bátorít téged is, hogy ne érd be azzal, amit eddig megtapasztaltál Istenből.
“De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívedből és teljes lelkedből kutatsz majd utána.” (5 Mózes 4:29)
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.