Menni vagy maradni? (Ruth 1:1-5)

Menni vagy maradni? (Ruth 1:1-5)



Ezért elment a júdai Betlehemből egy férfi a feleségével és két fiával, hogy Móáb mezején lakjék. A férfi neve Elimelek volt, a feleségéé Naomi, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére, és ott éltek. Azután meghalt Elimelek, Naomi férje, és ő ott maradt két fiával. Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá, a másiknak Ruth volt a neve. Mintegy tíz esztendeig laktak ott. Meghaltak ők is mind a ketten: Mahlón és Kiljón is. Így az asszony két fia és a férje nélkül maradt. (Ruth 1:1-5)

Miért engedi meg Isten?

Különösen szeretem Philip Yancey könyveit, egy fél polcot az ő művei foglalnak el a könyvespolcunkon. És talán az egyik legőszintébb műve a Csalódás Istenben c. könyv. Számtalan olyan történetet ír le, amelyben Isten emberei megpróbáltak megküzdeni az őket ért fájdalommal, nehézséggel, vagy éppen azokkal az időszakokkal, amikor Isten hallgatott, úgy tűnt, mintha elrejtőzne, vagy igazságtalan lenne.

Leír például egy történetet egy fiatal misszionáriusról, aki vigasztalhatatlan volt, miután kisfia – annak ellenére, hogy Isten hívásának engedve költöztek Peruba – egy vírus következtében meghalt. „Úgy vélem, az igazi ateisták nem csalódnak Istenben.” – írja. „Semmit sem várnak és semmit sem kapnak. Azok azonban, akik az életüket odaszánják az Úrnak, történjen bármi, ösztönösen várnak valamit viszonzásul. Vajon helytelen elvárások?”

Miért történnek rossz dolgok jó emberekkel? Miért van az, hogy időnként akkor is beköszönt a szárazság, amikor biztosak vagyunk abban, hogy a helyünkön vagyunk?

Menni vagy maradni?

Bármennyire is szép Ruth története, az első fejezet tele van fájdalommal és szomorúsággal. A könyv részben válaszol az előbb feltett kérdésekre, de csak részben.

Elimelek családja a júdai Betlehemben élt. Júda neve dicsőítést jelent, Betlehem jelentése pedig „kenyér háza”. De a történet idején a dicsőítés helyén, a kenyér házában is éhség volt, és ez Elimelek családját is érintette. Az ószövetségben az éhség általában azért következett be, mert a nép elfordult Istentől, és Isten ezzel a nehézséggel próbálta újra magára vonni a figyelmüket. De tény, ami tény: a nép kollektív bűne miatt azok a családok és azok az egyének is szenvedtek, akik a helyükön voltak. Amikor pedig a népet utolérte az ítélet, sok családban felmerülhetett a kérdés: menni vagy maradni? Sokan döntöttek a maradás mellett, mint például a történet egyik későbbi főszereplője is.

Rossz döntés, rossz irányba

Elimelek családja azonban úgy döntött, hogy megy. Hiába voltak a helyükön, a kenyér házában és a dicsőítés helyén, amikor a nehézség beköszöntött, útnak indultak Móáb mezejére. Az út éppen azon az útvonalon vezetett, amin Isten bevezette a népet az ígéret földjére. Újra át kellett kelniük a Jordánon is. És végül le is telepedtek Móáb mezején, egy olyan nép között, amelyik Lót és nagyobbik lánya vérfertőző kapcsolatából származott, és amelyről Isten így nyilatkozott: „Móáb a mosdótálam, amelyben lábamat mosom.” Elimelek családja rossz döntést hozott, és rossz irányba indult el, aminek tíz szomorú év és családi tragédiák sora lett a következménye. Négyből hárman soha nem tértek vissza az ígéret földjére.

Isten hűségéből élni

Bár sokan tanítják azt, hogy aki igazán hisz, azt nem érheti semmi baj, a Biblia nem ért velük egyet. Akármi is áll a háttérben – az okokat sokszor nem értjük – nehézségek mindenkinek az életében bekövetkeznek. Még olyankor is, amikor a helyünkön vagyunk. Jézus nagyon őszinte volt ezzel kapcsolatban, amikor azt mondta a tanítványainak, hogy „ezen a világon nyomorúságotok van”.

Az agyunkkal persze felfogjuk ezt, mégis, amikor bekövetkezik a szárazság, számunkra is felmerül a kérdés: maradunk-e az ígéret földjén, kapaszkodunk-e továbbra is Isten ígéreteibe, vagy inkább hátat fordítunk ezeknek, és menekülünk. A 37. zsoltár ezt javasolja: „Lakozzál e földön, és élj hit által (vagy pontosabban: élj az Ő hűségéből). Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked a te szívednek kérésit.”

Azt hiszem, ez a vers nagyon jól összefoglalja, hogy mit tehetünk, amikor bekövetkezik a szárazság. Bármilyen nehézségen is mész át, vagy fogsz átmenni, ebben biztos lehetsz: Isten hű marad az ígéreteihez, „mert ő magát meg nem tagadhatja”. János apostol így ír erről az ígéretről: „Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet”. Milyen bátorító, hogy ha Jézusban hiszünk, akkor az örök élet nem csak lehetőség, hanem ígéret! Ez a biztonság az egyetlen, ami valóban segít átvészelni a szárazságot is.

[Hivatkozott versek: Zsolt 108:9 | Jn 16:33 | Zsolt 37:3-4 | 1 Jn 2:25]

szarazsag_noveny_rf_1_oszlopos_biglead

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • Tamás Gyöngyvér

    Nagyon köszönöm! Pont olyan helyzetben vagyok, hogy elindulhatnék Moáb mezejére, és rengeteg “megkeresés” is jött onnan… De tudom, hogy ki kell tartanom és hálás vagyok, amiért ma átvehettem Rajtad keresztül ezt az üzenetet. Áldott napot! 🙂