Mi tartja össze az atomokat? (Jelenések 21:1-2)

Mi tartja össze az atomokat? (Jelenések 21:1-2)



És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. (Jelenések 21:1-2)

A Jelenések utolsó előtti fejezete egy teljesen új korszakot nyit meg. Egyszer egy szörfös azt mondta, hogy ez a Biblia legszomorúbb verse, mert János azt írja, hogy „tenger sincs többé”. De a viccet félre téve: Isten egy olyan állapotot hoz el, ami a legmerészebb álmainkat is meghaladja majd.

Ez a föld – bármilyen szép is – nem fog örökké tartani. Péter levelében olvassuk, hogy mielőtt Isten új eget, és új földet teremtene:„az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.” Számumra bámulatos, hogy amit itt ismerős szövegként olvasunk, az nem más, mint egy kétezer éves atomfizikai kijelentés egy galileai halász tollából.

Ma már tudjuk, hogy minden, ami a fizikai világban körülvesz bennünket, atomokból épül fel, atomok pedig atommagból és elektronfelhőből állnak. Amikor az atommag meghasad (amihez speciális körülmények kellenek), óriási energia szabadul fel – ezt a jelenséget használják ki az atomreaktorok. A tudomány egyik nagy kérdése, hogy valójában mi tartja össze az atommagot, ami pozitív töltésű protonokból és semleges neutronokból áll. A tudomány „magerőnek” nevezi ezt a jelenséget – magyarul látnak valamit, amit nem tudnak megmagyarázni, de adtak neki egy nevet. A Bibliának azonban megvan a válasza arra, hogy mi tartja össze az atommagot: „a Fiú [Jézus] minden teremtménynél előbb létezett, s az egész világmindenséget ő tartja egyben.” – írja Pál apostol (Kolossé 1:17, EFO).  Amint Isten úgy dönt, hogy nem tartja tovább össze ezt a világot, a teremtett világ minden egyes atomja meghasad, és „az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak”.

Isten ezután új eget, és új földet teremt. Nem csak renoválja a jelenlegit, hanem teljesen újjá tesz mindent. És mint látjuk, nem mi szállunk a mennybe, hanem valójában a menny száll le a földre, és eggyé válik azzal. Az új Jeruzsálem úgy ereszkedik le, mint egy menyasszony – a menny és a föld úgy válik eggyé, mint a menyasszony a vőlegénnyel.

Sokszor úgy tűnik, hogy a menny a végállomás, az állandóság állapota, ahol folyton csak ugyanaz fog történni. Egyesek igyekeznek is unalmas helynek beállítani. Pedig Istennek további tervei, kalandjai vannak számunkra, és a Biblia a föld korszakának lezárulása után is beszél „eljövendő korszakokról”. Nem tudjuk pontosan, hogy mi fog történni velünk, de Pál apostol valamennyit belelátott abba, hogy mi Isten terve: „De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is […] a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban.”

Nem azért nem lesz sírás a mennyben, mert nem lesznek érzelmeink, és mert minden rosszat elfelejtünk. Sokkal inkább azért, mert Isten kegyelme végleg kigyógyít bennünket minden sérelemből, ami valaha ért minket. Amikor már itt megtapasztaljuk Isten kegyelmét, akkor egy nagyon halvány előízét tapasztaljuk a mennynek – ott is ez fog folytatódni.

atom

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.