Mikor lesz az elragadtatás? (Jelenések 4:1-2)

Mikor lesz az elragadtatás? (Jelenések 4:1-2)



„Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: “Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell történniük.” Azonnal elragadtattam lélekben…” (Jelenések 4:1-2)

Én úgy hiszem, hogy a soron következő nagy esemény a Föld történelmében az elragadtatás lesz. A Biblia beszél arról, hogy amikor Isten befejezi a gyülekezeten keresztül végzett munkáját a Földön, magához veszi az övéit. Véleményem szerint a Jelenések könyvében ez a vers írja le ezt az eseményt.

Az egyik jel számomra a hang, amit János hall: trombitához hasonló hang. Ez az 1 Thesszalonika 4:16-17-re utal: „Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és […] elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe…”. Sok bibliatudós és kommentárszerző egyetért abban is, hogy itt János a gyülekezetet képviseli. Lát egy nyitott ajtót a mennyben, és hallja a hívást – „Jöjj fel ide…” – és azonnal elragadtatik.

A keresztények között megoszlanak a vélemények, hogy mikor kerül sor az elragadtatásra. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a nagy nyomorúság végén, mások annak közepére teszik az időpontot. Szintén népes azoknak a tábora, akik úgy hiszik, hogy az elragadtatás a nagy nyomorúság előtt fog megtörténni. Én is ebbe a táborba tartozom. Hadd osszak meg veletek néhány érvet a sok közül, hogy miért hiszem ezt.

  1. A nagy nyomorúság idején Isten kiönti a haragját a Földre és annak lakosaira. A Bibliában ezzel kapcsolatban azt látjuk, hogy Isten soha nem önti ki a haragját a bűnösökre és az övéire egyszerre. Az egyik kiemelkedő példa erre Szodoma és Gomora története. Amikor Isten elmondja barátjának, Ábrahámnak, hogy a bűnös városok elpusztítására készül, Ábrahám ezt mondja Istennek: „Vajon elpusztítod-e az igazat a bűnössel együtt? … Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy!” És valóban, mielőtt Isten elhozná az ítéletet, az angyalok kézen fogva vezetik ki a városból a tétovázó Lótot. Mert Isten nem pusztítja el az igazat a bűnössel együtt. Pál apostol így jellemzi a hívőket: „várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.” És szintén ő írja azt, hogy Isten „nem haragra rendelt minket”. Ezekből én arra következtetek, hogy amikor eljön a nagy nyomorúság ideje, és Isten kiönti a haragját a Földre, mi már nem leszünk itt.
  2. A nagy nyomorúság idején az Antikrisztus fog uralkodni a Földön, akit törvénytiprónak is nevez az Ige. Róla is ír Pál apostol: „A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnnie az útból. És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró…” Vajon ki az, aki még visszatartja az Antikrisztus megjelenését és a nagy nyomorúság kezdetét? Véleményem szerint a Szent Lélek, aki a gyülekezeten keresztül most jelen van a Földön. Amint a gyülekezet elragadtatik, „eltűnik az útból”, elkezdődhet a nagy nyomorúság. Ebből is látszik, hogy mennyire Isten kezében van az irányítás!
  3. Egy harmadik ok, ami számomra alátámasztja, hogy a nagy nyomorúság előtt kerül sor az elragadtatásra, hogy míg a Jelenések első három fejezetében 19-szer szerepel a „gyülekezet” szó, addig a nagy nyomorságot leíró fejezetekben (6-19.) egyetlen egyszer sem fordul elő. Vajon miért? Hitem szerint azért, mert a gyülekezet abban az időben már nem lesz itt.

Én abban a tudatban és hitben élek, hogy az elragadtatás bármelyik pillanatban megtörténhet. Krisztus még ma visszajöhet az övéiért, azokért, akik „várva várják az ő megjelenését” – ahogy Pál apostol fogalmaz. De ha még nem jön el, annak egy oka van: még több emberhez szeretne kegyelmes lenni.

Ha van hozzáfűzni valótok, vagy kérdésetek a témához, szóljatok hozzá bátran!

elragadtatas_trombita

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.
  • Én pedig azok táborához tartozom, akik szerint az elragadtatás csak a nagy nyomorúság végén történik meg. Már az elején tudtam, hogy pre-trib-es vagy, de ettől függetlenül élvezettel olvasom a gondolataidat a Jelenések könyvéről.

    Szóba hoztad te is az 1Thessz 4:16-17-et. Ebben a versben a ‘fogadására’ kifejezéssel visszaadott görög szó az ἀπάντησις (apantészisz). Balázs Károly jelentésként a ‘találkozást’ hozza. Ettől viszont többről is szól, pláne ha figyelembe vesszük az egyéb előfordulási helyeket. A Mt 25:6-ban a vőlegény fogadásával kapcsolatban jelenik meg, az ApCsel 28:15-ben pedig a keresztények mentek ki Pál elé, hogy fogadják őt. A harmadik hely pedig a már említett 1Thessz-ben van. Érdemes az előző két vers szövegkörnyezetét elolvasni, mert abból kiderül, hogy mit is jelent valakinek a fogadása. Véleményem szerint arról van szó, hogy kimegyünk valaki elé, hogy üdvözöljük, fogadjuk az érkezését, és vele együtt visszatérünk ugyanoda, ahova ő akart menni (vö. az érkező vőlegénnyel és Pállal). Kb. olyan ez, mint amikor valami nagytiszteletű vendég elé kimennek a repülőtérre, hogy fogadják, és együtt mennek vissza a városba.

    A szakasz nekem nem beszél arról, hogy elragadtatunk, és Jézussal visszatérünk a mennybe. Inkább arról, hogy elragadtatunk a felhőkig a fogadására, és visszatérünk vele a földre. (Jézusnak ugyanis nincs két eljövetele, egy a hívőkért, egy pedig királyként).

    Az ἀπάντησις-nak ezt a jelentését erősíti meg Varga Zsigmond szótára is: “ünnepélyesen elébe menni vkinek”.

    A téma persze árnyaltabb és összetettebb. Csak érdekességképp akartam felhívni a figyelmet e kifejezés üzenetére.

    • Nyári Attila

      Szia! Szeretem, amikor kommentelsz 🙂 Valóban, nem csináltam titkot belőle, hogy a pre-trib táborba tartozom, de azért fontosnak tartom, hogy alázattal foglalja, állást. Tanulmányoztam mindhárom iskola érvrendszerét, és a maga nemében mindegyik meggyőző, de engem a pre-trib győzött meg leginkább. Az igazán lényeges dolog, hogy valamikor elragadtassunk, és utána Krisztussal leszünk. 100%-os biztonsággal úgyis csak akkor fogjuk tudni, hogy mikor is történik, amikor túl leszünk rajta. Viszont van egy kérdésem: ha a nagy nyomorúság végén történik az elragadtatás, akkor szerinted miért kellene készen lennünk, és vigyáznunk, várva Jézus megjelenését? Ha a nagy nyomorúság végén történik, az kiszámíthatóvá teszi az elragadtatást, és elveszi az izgatott várakozás gyümölcseit, nem? PS: Sok áldást kívánok nektek, ahogy készültök a gyerkőcötök érkezésére! Hihetetlen élmény lesz!

      • Attila, köszi a válaszod, és az áldáskívánást is. :]

        Úgy gondolom, hogy Jézus bármikor visszajöhet, őt az emberi elképzelések nem korlátozzák. Jogos a felvetésed, és ez gyenge pontja lehet a poszt-trib elragadtatásnak. Én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a nagy nyomorúság már tart. És azt is, hogy minket nem ér váratlanul Jézus visszajövetele (vö. 1Thessz 5:4), de a világot igen (vö. Lk 12:39).

  • Mészárosné Molnár Szilvia

    Kedves Attila!
    Véleményed szerint mikor lesz az az időszak amiről Jel.13 ; 16-17 vereseiben olvashatunk – nem a nagy nyomorúság idején? Ha viszont lesz aki nem veszi fel a fenevad bélyegét , akkor az valószínűleg a fenevadnak ellensége, tehát a “gyülekezet” tagja… (kérdezem)
    Máté 24 . részében mikor Jézus a nagy nyomorúságról beszél és a 22. versben olvashatjuk , hogy azok a napok megrövidíttetnek a választottakért (tehát itt lesznek a választottak és szenvednek) a 29-31. versben pedig : “közvetlenül ama napok nyomorúsága után a Nap elsötétedik, a Hold nem fénylik….és akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen….és összegyűjti a választottait (a gyülekezetet) a négy égtáj felöl…”
    Szerintem a nagy nyomorúság ideje még nem Isten haragjának kitöltetése , hanem az amire Jézus azt mondta, hogy sajnos ezeknek meg kell történnie …ez a gonosz végkifejlődése , hogy az egész világmindenség (nem csak az emberi lények) szeme előtt lezajlódjon , hogy a gonosz az rossz , önpusztító , felemészti önmagát és Isten nem igazságtalanul vet véget a világnak.
    Ezeket pedig úgy írtam , hogy “szerintem ” és úgy, hogy mi a véleményed ezekről a gondolatokról . Érdeklődve olvasom minden írásodat .
    MMSZ

    • Nyári Attila

      Kedves Szilvia, köszönöm a visszajelzésed! Előre bocsátom, hogy teljes biztonsággal akkor tudunk majd ezekről beszélni, ha túl leszünk ezeken az eseményeken. Addig legfeljebb azt írhatjuk le, hogy mi a mi meggyőződésünk. Én is ezt tettem. A felvetett gondolataidra válaszolva: Én úgy gondolom, hogy a fenevad bélyegének felvételére a nagy nyomorúság idején kerül sor, amikor a gyülekezet jelenlegi formájában már nem lesz jelen a Földön. Viszont azt is hiszem, hogy a nagy nyomorúság alatt is lesznek, akik hitre jutnak Jézusban (ők a megszámlálhatatlan fehér ruhás sokaság a 7. fejezetben) – közülük sokakra mártírhalál vár. A második felvetésedre: én a Máté 24-et úgy értem, hogy a zsidóságra vonatkozik. Erre utal a fejezet szóhasználata is. A Thesszalonikai levélben, amikor Pál apostol az elragadtatásról ír, nem ír azokról a jelekről, amiről Jézus beszél a Máté 24-ben. Szerintem azért, mert két különböző eseményről van szó. Remélem, hogy továbbra is szívesen olvasod majd a sorozatot, több itteni állításomat részletesebben is szeretném majd kifejteni.

  • balazs05

    Én úgy gondolom, hogy Isten feleslegesen nem szolgáltatja ki a gyermekeit nyomorúságnak. Ha meg is engedi, annak mindig célja van. Én személy szerint nem szeretnék résztvenni a nagy nyomorúságban, és megnyugtat, hogy Jézus a Lukács 17-ben Nóé és Lót esetéhez hasonlítja az ő visszatérését. Isten minkét esetben gondoskodott róla, hogy az övéi ne szenvedjenek, mert nem olyan apuka aki követ ad a gyereknek ha kenyeret kér.

    • Nyári Attila

      Ámen!

    • Egy kérdés akkor: mivel magyarázzuk azt a sok szenvedést, amit keresztények ma átélnek? És nem csak ma, hanem a történelemben eddig megtapasztaltak… Persze, az nem a nagy nyomorúság. De mondd ezt egy olyan kereszténynek, akit épp most vetnek az oroszlánok elé, vagy szurokba mártanak, és meggyújtanak, esetleg lefejeznek. Nekik ez a nagy nyomorúság. Jób életében is megengedte Isten a szenvedést, a nyomort. És mindig célja van vele: “Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív” (Péld 7:3, vö. Róm 5:3-5).

      • Gábor

        Erre én azt gondolnám, hogy a bűn alá vetett világ üldözi a hívőket, és ez szenvedéssel jár, viszont ez nem Isten haragja.

        • Nyári Attila

          Keresztényüldözés mindig is volt, ezt Jézus maga is megígérte: “A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” Jn 16:33 Ez viszont még szerintem sem a nagy nyomorúság.

  • dirani
    • Nyári Attila

      Ez nagyon jó, Ani! Köszi!

  • Mészárosné Molnár Szilvia

    …..hát én is örülnék ha szenvedés nélkül lezajlana minden, egyszerűen megnyílna a “gyöngykapu” és INDULÁS! …:) de úgy érzem, nem erre készít bennünket az Úr az igén keresztül….őszintén szólva van is bennem félelem miatta , főleg 5 gyermekes anyaként…de azt gondolom , mindenképpen jobban járunk ha készülünk rá és nem ér csalódásként ha mégis bekövetkezik. Annál is inkább mert egyéni életünkben is a “hivatalos nagy nyomorúság” nélkül is jöhetnek ránk nagy -nagy nehézségek, amelyeket nem kívánunk de néha az Úr hatalmas szeretetében is kénytelen megengedni –mert szükségünk van rá. Gyakorló anyaként én is sokszor gondolok arra , mikor 1-1 drága gyermekemmel olyat kell tennem ami pillanatnyilag szenvedést okoz neki de muszáj hogy végigvigyem rajta (akár 1 kis büntetés, akár egy oltás egy babának)….hogy milyen lehet Istennek aki sokkal jobban szeret minket mint egy földi anya a gyermekét és ezt az egészet végcsinálni velünk emberekkel! Azt mondjuk: ” Istenem te nem teheted ezt velem , hiszen szeretsz!” — Isten válasza hangozhat így is: “Pont azért teszem , mert szeretlek , de szükséged van rá, és annyira várom már hogy túl legyél rajta ! Addig még többet dajkállak és egészen a szívemre vonlak!…” —mint ahogy bennünk emberekben is meg van az az érzés, ha szenved a gyermekünk, akkor kívánjuk még jobban kifejezni szeretetünket.
    Kívánom én is mindannyiunknak, hogy úgy lenne, hogy amíg tart ez a relatív jólét , addig eljönne ez Úr és egy szempillantás alatt elváltoznánk és elragadtatnánk…de azért inkább készüljünk magunkban nehezebb időszakokra ….
    Én úgy látom, hogy szüksége is van a “gyülekezetnek” arra , hogy az Úr megmozgassa gyertyatartónkat , hogy a lángot felélessze , mert a “jólét” és szabadság sajnos egy idő után mindig kárára van a hívőknek ….

  • Robi

    Kedves Szilvi!

    Azzal nincs gond ha gondolkodunk a lehetőségén hogy várhatnak ránk nehezebb idők, viszont aggódni emiatt nem csak felesleges, hanem hiba is. Isten megígérte hogy nem hagy el minket, ha mi hűtlenek is vagyunk, Ő hű marad. (Ezért a bélyeg felvételével való elesés is csak pogányokra vonatkoztatnám.) Másrészt: „Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?” Istenben bízz! Mindig pont annyi erőt kapsz majd tőle amennyire szükséged lesz.

  • Pingback: Amikor eljön Isten országa | Mit hoz a jövő?()

  • Ajánlom, mert egy rövid és egyben tartalmas összefoglaló; az úr Jézus áldjon meg mindannyiunkat.

    http://www.youtube.com/watch?v=YHQ40hv0J0A

  • csak egy fiatal lány

    Szia.
    Egy kérdésem lenne, keresztény vagyok… templomba járok, szerinted azért mert nem vagyok hit gyülekezetes, a pokolba jutok??
    Anyósomék gyülekezetesek, és ezzel félemlítenek nap mint nap!! Valamint azzal hogy ha lesz az elragadtatás, elfog tűnni a kislányom, és ne ilyedjek meg,mert a mennybe kerül!!

    • Nyári Attila

      Szia! Az embert sem a templomba járás, sem a gyülekezetbe járás nem menti meg a pokoltól. A mennybe egy út vezet, és az Jézus Krisztus. Jézus ezt mondta: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Tehát a nagy kérdés nem az, hogy hova jársz, hanem, hogy mi van a szívedben, hiszel-e abban, hogy Jézus Krisztus megváltott a bűneidből, és elfogadtad-e őt, mint az életed Urát. A Bibliában a Római levélben ez áll: “Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” (Róma 10:9)