Milyen lesz a menny? (Jelenések 4:1-2,4,6,8-11)

Milyen lesz a menny? (Jelenések 4:1-2,4,6,8-11)



Bár a blogon versről versre haladok a Jelenések könyvében, ezúttal kivételt teszek: kihagyok néhány verset, hogy láthatóvá váljon a 4. fejezet átfogó üzenete. A következő bejegyzésben visszatérek majd a kihagyott versekre.

A negyedik fejezet elején mintha kameraállást váltana János. Most már nem földi eseményekről ír, hanem a mennyei perspektívát mutatja meg neki a Szent Lélek.

Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: “Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell történniük.” Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki. […] A trónus körül láttam huszonnégy trónt, és a trónusokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona […] és a trónusnál középen négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. […] A négy élőlény […] szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: “Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!” És amikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónuson ülőnek, aki örökkön-örökké él, leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják: “Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett”. (Jelenések 4:1-2,4,6,8-11)

A menny az emberiség egyik örökzöld témája. Sokan ádázan tagadják a létezését, mások olyan képet festenek róla, hogy senkinek se legyen kedve odakerülni – ilyen például az „ülünk a felhőkön és hárfázunk egy örökkévalóságon át” elképzelés. Mások viccet csinálnak belőle, igyekeznek bagatellizálni mondván, hogy a pokolban több lesz az ismerős. Pedig a menny nagyon is valóságos, és nagyon is vonzó hely. Én minél többet látok belőle az Igében, annál inkább felébred bennem a honvágy.

Mielőtt János bármi mást észrevenne – akár az aranyból készült utakat, a gyöngykapukat vagy az angyalokat – egy valami vonja magára a figyelmét: a trón, és aki a trónon ül. Az első kép, amit kapunk a mennyről elárulja, hogy itt minden Isten körül forog. Őt imádja a 24 vén, és őt dicsőíti a 4 élőlény.

Biztosan észrevettétek már, hogy az ember „imádó” lény. Automatikusan imád valakit, vagy valamit: Istent, önmagát, másokat, vagy bizonyos dolgokat. De csak akkor „működünk” jól, ha Istennek adjuk az őt megillető helyet az életünkben: a szívünk trónját. Ha bármi, vagy bárki mást imádunk, eltorzulunk és veszélyessé válunk önmagunkra és másokra. Nemcsak, hogy nem lesz unalmas a menny, hanem végre korlátok nélkül átéljük majd az életet, amire Isten teremtett. Őt fogjuk imádni, és az életünk végre teljesen körülötte fog forogni. És így megtapasztaljuk a lehető legteljesebb életet.

És vajon ki lehet ez a 24 vén? Ha megfigyeljük őket, szerintem egyértelművé válik. Fehér ruhában vannak – tehát lehetnek angyalok, vagy Isten népének a képviselői. Trónokon ülnek, és a fejükön aranykorona van – ez már szűkíti a kört, mert sehol nem látunk koronát viselő angyalt a Bibliában, a hívőknek viszont koronát ígér Isten. Azt is tudjuk, hogy a hívők uralkodni fognak. Ha pedig előre lapozunk, látjuk, hogy ezt éneklik a Báránynak: „És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből.” Szerintem a 24 vén a gyülekezetet képviseli. Micsoda kép rólunk a jövőben! Van még valaki, aki nem szeretne oda kerülni?

Kapcsolódó ének: Leborulva, ó Jézusunk

milyen_lesz_a_menny

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel e-mail értesítőmre ide kattintva.